A magyar társadalom jelenleg még megosztott a kérdésben, de a felmérések szerint a lakosság nagy része hajlik az aktív eutanázia bevezetésére. Dr. Bitó László a halált pozitív, egyfajta szeretetélményként fogja fel. Az általa kialakított új fogalom, az „eutelia”, a jó vég. Véleménye szerint „az eutelia fogalmán belül az eutanázia úgy szerepel mint egy szükséges rossz. Az eutelia az önrendelkezési jogot teszi mindenek fölé, elfogadja vagy megengedi az eutanáziát, de csak akkor, ha ez volt a halálos beteg kívánsága”. Bitó László úgy véli, nem elégséges az egészségügyi törvény által engedélyezett „élő végrendelet” intézménye. Ennek értelmében egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatban bárki, aki még ilyen döntésre képes állapotban van, úgy rendelkezhet, hogy elutasít minden életfenntartó kezelést, amikor betegsége olyan stádiumba kerül, amely az orvostudomány szerint nem gyógyítható, hónapokon belül halálhoz vezet, és addig is megfoszt az emberhez méltó élet lehetőségétől. „Rendelkezhetem úgy, hogy ha leáll a szívem, ne indítsák újra – mondja Bitó László –, csak akkor lehet, hogy életem legszebb éveitől fosztom meg magam. Vannak ugyanis, akik valójában akkor értik meg, hogy miről szól az élet, miután visszahozták őket a halál küszöbéről. De azt nem írhatjuk be az élő végrendeletbe, hogy ha leáll a szívem, indítsák újra, nézzék meg a következő hetekben, hogy milyen fogyatékosságaim vannak, és ha olyanok, amelyek nem visszafordíthatóak és nem adnak lehetőséget az emberhez méltó életre, akkor adjanak egy injekciót. Azért van szükség az eutanáziára, hogy vállaljuk a haldoklást azzal a tudattal, hogy ha nem bírjuk tovább, akkor kaphatunk segítséget a meghaláshoz” – érvel az orvos, akinek meggyőződése, hogy Magyarországon is folyik aktív eutanázia, de nem illik róla beszélni. A technikák között említi, amikor egy betegre direkt nyitják rá télen az ablakot, vagy a nem ritka morfium-túladagolást. Mint mondja, egy kórházi környezetben aligha derül fény a tettes kilétére, sőt általában nem is foglalkoznak vele.
A Magyar Orvosi Kamara álláspontja szerint az az orvos, aki az élet védelmére esküdött fel, nem kötelezhető ezzel ellentétes cselekedet megtételére. Dr. Éger István elnök szerint: „A tradicionális orvoslásban aktív eutanáziát az orvosnak soha nem szabad végeznie. Honnan tudjuk, hogy kinek mennyi van hátra? Hiszen naponta találkozunk reménytelen esetekkel, akik csodás gyógyulás révén felépülnek.”
„A szeretet kizárja, tiltja az emberi élet kioltását, amely a szenvedés, az elkeseredés vagy bármilyen drámai helyzet megoldásának hamis módja. Az emberi élet alapvető, örök érték, nem pusztán személyes, hanem közösségi érték is, amely sérthetetlen és elidegeníthetetlen. Az alany autonómiájának hangsúlyozása nem juthat el az autonómia forrásának, azaz önmaga létének megszüntetéséig” – indokolta a Heteknek az eutanázia elfogadhatatlanságát Dr. Hámori Antal etika- és jogtanár. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja szerint inkább olyan intézmények működését kellene támogatni, melyek tartózkodnak a terápiás túlbuzgóságtól, szakszerű fájdalomcsillapító kezeléseket és teljes egészségügyi ellátást (pl. táplálást, folyadékellátást), együttérző, tisztelet- és szeretetteljes gondoskodást, támogatást nyújtanak, megadva a betegeknek a szükséges emberi segítséget és lelki vezetést. Úgy véli, a beteg embernek kijáró különleges, fokozott figyelem, gondoskodás akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. A szenvedő ember állapota által jelentkező kihívásra ugyanis soha nem szabad erőszakos eszközökkel válaszolni. „A szeretetteljes, szolidáris gondoskodás, szolgálat nélkül a halál valóban emberhez méltatlan körülmények között következik be, ami megengedhetetlen. A haldokló embereket segíteni kell életük utolsó perceinek méltóságban és békében való megélésében” – tette hozzá Hámori Antal.
2009. 01. 30. (XIII/5)
