Kereső toggle

Az EU-nak sem kell

A Nabucco-csúcs és ami mögötte van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Budapesten rendezett Nabucco-konferencia pozitív mérlege egyelőre kimerül abban, hogy a résztvevők bírálták az oroszokat, és jól hangzó nyilatkozatokkal sürgették a Nabucco megépítését. Ugyanakkor az orosz gázmonopóliumot „felülíró” vezeték finanszírozása még mindig bizonytalan. Érdekes kérdés, hogy a 200 milliárdos, többek között az energetikai infrastruktúra fejlesztésére szánt uniós gazdaságélénkítő csomagból miért nem jut szinte semmi a Nabuccóra.

A Nabucco-projekt kimozdult a több éve tartó holtpontról – jelentette ki  a 12 ország legfelsőbb vezetőinek és nemzetközi pénzintézetek csúcsbankárainak részvételével megrendezett konferencia zárásakor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Abban valóban minden résztvevő egyetértett, hogy – mint ahogy azt az orosz–ukrán gázvita is bizonyította – komoly kockázatai vannak annak, ha Európa gázellátására egyetlen partnernek ilyen nagy befolyása van. Ezért a közösségnek nagyobb hangsúlyt kell tennie az ellátás – szakzsargonnal élve – diverzifikációjára (a kockázat csökkentésére). A Törökországot Ausztriával összekötő Nabucco – amely török, bolgár, román, osztrák és német energiacégek beruházásaként valósulna meg – éppen ezt szolgálná.
A fő kérdések azonban – miszerint miből finanszírozzák a 9-10 milliárd eurós projektet, illetve milyen gázzal töltik majd meg a vezetéket – nem kerültek megválaszolásra. A magyar miniszterelnök szorgalmazta, hogy az EU saját költségvetése terhére 200-300 millió euróval támogassa a projekt elindítását, majd összesen 2 milliárd eurót szánjon a megvalósításra. Ez utóbbira kevés az esély, ugyanakkor az Európai Beruházási Bank – mint elhangzott – a projekt 25 százalékát is hajlandó finanszírozni, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) pedig szintén kész részt vállalni a finanszírozásából. Ehhez azonban látni szeretnék az aláírt kormányközi megállapodást és a beruházásokkal kapcsolatos szerződéseket. Erre a tervek szerint az első félévben sor kerül. A végső megvalósulás – amely Mirek Topolanek, az EU soros (cseh) elnöke szerint a kontinens biztonságát és békéjét is szolgálja – 2015-re várható.
Kóka János, a parlament Nabucco eseti bizottságának elnöke lapunknak úgy nyilatkozott: reálissá vált, hogy – banki segítséggel – megkezdődjön a beruházás. A gázforrásokat illetően nagy előrelépésként értékelte, hogy a csúcson Azerbajdzsán „soha nem tapasztalt elkötelezettséget” mutatott a Nabucco iránt. Problémát jelent ugyanakkor, hogy az országnak jelenleg nincs szabad gázforrása, és 2013-tól is csak 8 milliárd köbméter lesz hozzáférhető – ez harmada-fele annak, amire a Nabuccónak szüksége lesz.
A Stratfor amerikai stratégiai elemző csoport jelentése szerint további gondot okoz, hogy elakadt az a terv, hogy a Kaszpi-tengert átszelő, víz alatti vezetéken érkezzen gáz Kazahsztánból vagy Türkmenisztánból, ugyanis mindkét ország elfordulni látszik a projekttől Moszkva nyomására. Az iráni gáz pedig – bár Teherán felajánlotta, beszállítana a Nabuccóba – az ország elleni amerikai és EU-szankciók miatt nem elérhető.
A jelentés szerint Törökország is akadályt jelenthet: Ankara most már a török EU-tagsághoz köti a projektben való részvételét. Kóka János bízik abban, hogy a törökök a csatlakozás kérdését és a gázvezetékről szóló egyezkedéseket szét tudják választani. Egyébként a szabad demokrata frakcióvezető is úgy véli, hogy az oroszok – szavai szerint – körbelövik a Nabuccót, és megpróbálják elsüllyeszteni. Szerinte ennek a jele, hogy az orosz miniszterelnök-helyettes a konferencia előtt Budapesten tárgyalt, azt követően pedig a Gazprom vett részt egy energetikai konferencián Bécsben. „Oroszország egyértelműen politikai és gazdasági befolyásának fenntartására használja az energiafegyvert, de fel kell készülniük arra, hogy néhány éven belül monopolhelyzetük megszűnik” – fogalmazott a politikus.
Jóval szkeptikusabb a kérdésben Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője (kis képünkön). „Megítélésem szerint továbbra is túl sok a »ha« a Nabuccó-val kapcsolatban. Az unió részéről jóval határozottabb elkötelezettségre lenne szükség, hogy a projekt kimozduljon a holtpontról” – fogalmazott a szakértő, aki szerint a kilátásba helyezett 200-300 millió euró elenyésző összeg egy ilyen beruházásnál, az EBRD ígérete pedig eddig is hasonló volt, csak éppen a kormányközi megállapodások és a forráslekötések hiányában semmit sem ért.
Kaderják szerint nem reális, hogy a finanszírozási válság kellős közepén a Nabucco-konzorcium cégei belevágnak az építkezésbe. „Ehhez legalább 3 milliárd eurós uniós forrásra lenne szükség. Az érdekes az, hogy a decemberben meghirdetett 200 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomag az információs, illetve energetikai infrastruktúra fejlesztését – köztük a gázvezeték-építést – szolgálja, ám a Nabucco ebből mégsem kap szinte semmit” – mutatott rá Kaderják Péter. Ennek okaira nem tudott pontos magyarázatot adni, de azt elképzelhetőnek tartja, hogy Brüsszelből továbbra is úgy látszik, hogy az orosz gázmonopólium csak a volt „keleti blokk” problémája.
Kaderják Péter hangsúlyozta: a Nabucco megtöltése is csak azért kérdéses, mert Európa bizonytalankodik. „Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán vagy éppen Türkmenisztán számára is fontos lenne, hogy ne csak az oroszoknak tudjanak gázt eladni, hanem betörjenek a világ legjobban fizető földgázpiacára. Azonban érthető módon nem akarják Moszkvával való kapcsolatukat kockáztatni egy rendkívül bizonytalan európai gázvezeték kedvéért” – fogalmazott a szakértő.

 

Se veled, se nélküled

Bár stratégiai gázkészletei miatt hazánk bizonyos szempontból az orosz–ukrán gázvita nyertesének is tekinthető, elengedhetetlen, hogy az (orosz) gáztól való függőségünket csökkentsük – akár megépül a Nabucco, akár nem. Mint Somlyai Dóra, a Mol magyarországi kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta, hazánk teljes energiafelhasználásának több mint 40 százalékát a földgáz jelenti, amelynek négyötöde a gázkrízis idején lezárt, Ukrajnán átvezető csatornán érkezik. Ráadásul a lakossági ellátás 90 százalékban gázfüggő.
„Ezért sokkal hatékonyabb energiafelhasználásra lenne szükség, és nem szabad csak a földgázra építkeznünk: más energiahordozókban is gondolkoznunk kell, legyen az akár olaj, szén-, nukleáris-, nap-, szélenergia, biomassza vagy éppen geotermia” – fogalmazott Somlyai.
Példaként említette a cseppfolyós gázt (LNG), ami ma már abszolút reális alternatíva, s napjainkban kétségtelenül felértékelődőben van.
A technológia lényege, hogy a földgázt cseppfolyósító terminálokban lehűtik, cseppfolyósítják, így térfogata az eredeti hatszázad részére csökken, ami megoldhatóvá teszi a tartályhajókkal történő tengeri szállítását. Számos ország rendelkezik hatalmas cseppfolyósító kapacitásokkal, a legnagyobb ezek közül Khatar, Malajzia vagy említhetnénk Egyiptomot is. Az innen érkező cseppfolyós gáz az adriai Krk-szigetén felépülő fogadó terminálon keresztül válna hozzáférhetővé, többek között hazánk számára is.
Somlyai hangsúlyozta: ezzel együtt is szükség van a Nabucco és a Déli Áramlat megépítésére, sőt egy régióbeli közös szállítóhálózat kiépítésére is. Ez növelné az ellátásbiztonságot, illetve kedvezőbb megtérülést biztosítana a Nabucco számára.

Olvasson tovább: