Kereső toggle

Négy fal és varázsdoboz

Alvás, munka, evés, tévézés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minél boldogtalanabb valaki, annál többet tévézik. A kritikus határ legfeljebb napi 3 óra lenne, ehhez képest a magyar népesség napi átlaga 4 és fél óra tévénézés, ami a karácsonyi szünetben 6-7 órára is felmegy. Mindez nemzetközi viszonylatban is rengetegnek számít: a köztudottan tévécentrikus amerikaiak közül még a legboldogtalanabbak is „csak” 3,5 órát tévéznek naponta.

Nyáron valamivel kevesebbet (átlag 4 órát), télen többet (5 órát) ülünk a képernyő előtt, de még a legkevesebbet tévéző diplomásoknak is napi 3 óra jut belőle. Minden évben a karácsonyi ünnepek jelentik a csúcsot: egyes mérések szerint ez napi 6-7 órányi tévézést jelent, annak ellenére, hogy a műsorkínálat meglehetősen egysíkú: az AGB Hungary megfogalmazásában a mostani év végét a csendes nyugalom-unalom jellemezte a csatornákon.
Egy nemrég napvilágot látott amerikai kutatás azt támasztotta alá, hogy a boldogabb emberek több aktív tevékenységet végeznek, mint a magukat boldogtalannak tartó embertársaik. A társadalmi aktivitás és a médiahasználat összefüggéseiről szóló, 34 éven át zajló vizsgálatot a General Social Survey (GSS) végezte el. Azok az emberek, akik boldognak mondták magukat, nagyobb arányban és odaadással éltek civil vagy egyházi közösségi életet, kiterjedtebb baráti kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, többet mozogtak, több újságot olvastak, ugyanakkor ők tévéztek a legkevesebbet: 2,5 órát naponta. A kutatás alapján elmondható, hogy még a legboldogtalanabb amerikaiak is jóval kevesebbet tévéznek (3,5 órát), mint az „átlagnormál” magyarok a maguk napi 4,5 órájával.
A szűkös anyagi helyzet, a rossz kedélyállapot, a családok zárkózottsága egyaránt közrejátszik abban, hogy a magyarok szabadidejükben rendkívül passzívak: beszorulnak a négy fal közé, első számú szórakozásuk az elektronikus varázsdoboz. Egy hazai veterán disc jockey úgy nyilatkozott: egyre kevesebben járnak el szórakozni, s akkor is igen nehezen lazulnak el, óriási erőfeszítésbe kerül mosolyt csalogatni az arcokra. Legutóbb a Median erősítette meg, hogy honfitársaink életét alapvetően az alvás-munka-evés-tévézés négyese teszi ki. A Median rendszeresen mér értékrend-skálát is, amelyen 1982 óta stabilan az utolsó, 18. helyre kerül az üdvösség kérdése, jóllehet legelöl áll a boldogság, a családi biztonság, az anyagi jólét igénye.
„Nemzeti sajátosságunk a nemzetközi összehasonlításban is páratlanul sok tévénézés” – olvasható a Magyar lelkiállapot 2008 című kiadványban, melyet az SE Magatartástudományi Intézete (MTI) állított össze. A hihetetlenül sok tévénézés és a testi-lelki egészség összefüggéseit vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy a hatás kétirányú: nem csak a boldogtalanok néznek több tévét, hanem a sokat tévézők is egyre boldogtalanabbá válnak. Mivel a televízió a fogyasztói társadalom értékeinek legfőbb közvetítője, túlzott használata a külső, anyagi értékek fölértékeléséhez vezet. Ez csak fokozza a szorongást, frusztráltságot, bizalmatlanságot, önbizalomhiányt az amúgy sem túl optimista és meglehetősen pénzcentrikus magyarokban. Az SE MTI vizsgálatai alapján az erősen materialista, a sikert legfőképp pénzben mérő gondolkodásmód egyik következménye, hogy a magyarok betegesen félnek a szegénységtől, s tömeges önbizalomhiánnyal és depresszióval küzdenek. Kopp Mária beszámolója szerint az anyagi lemaradás miatti szüntelen rettegés, súlyosbítva a „senkiben sem bízhatok” érzéssel, állandó stresszt, depressziót idéz elő az emberekben, amibe tömegek betegszenek vagy halnak bele a 40 év fölötti korosztályban. Ma már a lakosság egyötöde küzd kezelést igénylő depresszióval.
Az intézet tudományos igazgatója által idézett European / Word Values Surveys-vizsgálat szerint – amely napi 2 óra tévénézésnél húzta meg a kritikus határt – a sokat tévézők jóval kevésbé voltak boldogok és elégedettek az anyagi helyzetükkel, és általában az életükkel. Kopp Máriáék a napi 3 óra tévézést tartják a kritikus határnak. Kimutatható, hogy az ennél többet tévézők sokkal ellenségesebbnek és veszélyesebbnek is látják a környezetüket. A média ugyanis aránytalanul sok normasértést, bűntényt és agressziót is közvetít, így nem véletlen, hogy arra a kérdésre, mekkora a valószínűsége annak, hogy a közeli parkban támadás éri őket éjszaka, az átlag válaszadó tízszeres, a tévéfüggő viszont százszoros valószínűséget jelöl meg a valódi gyakorisághoz képest.
A tévé elmagányosító hatására nem csak Koppék hívták fel a figyelmet: az AGB Nielsen mérései szerint a családban élő magyar felnőttek fele egyedül szokott tévézni, a 4-14 éves gyermekek napi 80 percet egyedül töltenek a képernyő előtt. Ennek legfőbb oka, hogy egyre több televíziókészülék jut egy háztartásra, így a családtagok külön életet élnek a saját készülékeik előtt: a gyerekek 56 százalékának van külön televíziója.

 

ORTT-kampány a gyerekekért

Sokan botrányosnak tartják az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) legújabb reklámját, amely a tévénéző gyermekek védelmében a szülőket igyekszik megszólítani. A spotban egy 6-7 éves forma kislány száll be egy metrószerelvénybe, ahol nézni kezdik egymást egy hasonló korú kisfiúval. Hirtelen a kislány megfog egy kapaszkodórudat, és sztriptíztáncosnős mozdulatokba kezd. A karácsonyi ünnepeket követően indult az ORTT öt hetes kampánya, amelyet a hazai televíziókban és online felületeken láthat a közönség, ennek keretében három éles hangvételű, szinte drámai szpotot mutatnak be. Az ORTT célja, hogy felrázza a hazai közönséget, és ráirányítsa a szülők, tanárok figyelmét a kiskorúak médiafogyasztásával kapcsolatos felelősségükre. Az első szpotban egy, a televíziót egyedül néző gyermek félelmeivel szembesülhetünk. A második és a harmadik szpot a televízió által közvetített erőszakos, illetve szexualitást hangsúlyozó minták beépülését mutatja be. Magyarországon a gyermekek naponta legalább három órát töltenek tévénézéssel, a tizenkét év alattiak ennél is többet, sőt, az utóbbiak tizennégy százaléka nézi a műsorokat felnőtt felügyelete nélkül esténként.

Olvasson tovább: