Menekülés a családba

Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek

Magyarországon rendkívül rossz a 40 év feletti férfiak egészségi állapota, és 60 százaléknyi esélyük van arra, hogy megérik a 65. életévüket. Ausztriában ez az arány 82 százalék, holott a hatvanas években jobbak voltak a mutatóink, mint az osztrákoknak. Enyhébb mértékben, de a nőknek is lényegesen rosszabb ma a lelki és testi egészsége, mint azt a körülményeik indokolnák – ez derül ki a Hungarostudy 2006 országos felnőtt egészségvizsgálatból, melyeknek eredményeit nemrég publikálta az Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete (MTI).
A magyar népességben az elmúlt 50 év alatt lezajlott drámai egészségromlás legfőbb oka a kutatók szerint, hogy az úgynevezett társadalmi tőke: a bizalmon, együttműködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózata kiveszett a magyar társadalomból. Anno politikai szándék is közrejátszott abban, hogy közös értékrend híján a bizalmatlanság, a szabálysértő magatartás vált a túlélés egyedüli normájává. Ma a megkérdezettek 85 százaléka szerint az érvényesüléshez elengedhetetlen a szabályok áthágása. Ennek következtében az embereknek egy átláthatatlan és kevéssé kontrollálható versenyben, gyilkos társadalmi rivalizálás közepette kell helyt állniuk a munkaerő­piacon. Ez leginkább a férfiakat készíti ki, mivel a családok eltartása – legalábbis a lassan változó közmegítélés szerint – még mindig elsősorban az ő feladatuk.
Mindeközben rendkívül megnőttek a társadalmi különbségek, ami önmagában is stresszkeltő hatású, ráadásul széles rétegeket fenyeget a le­csúszás veszélye. Az anyagi lemaradás miatti szüntelen rettegés, súlyosbítva a „senkiben sem bízhatok” érzéssel, állandó stresszt, depressziót idéz elő az emberekben, amibe tömegek betegszenek vagy halnak bele a 40 év fölötti korosztályban – hangsúlyozza Kopp Mária, az SE MTI tudományos igazgatója.

Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek

A magyar társadalom ma kizárólag pénzben méri a sikert, miközben a legtehetősebb és legszegényebb rétegek között régóta hét-nyolcszorosak a jövedelmi különbségek, ami a nyugat-európai mutatók kétszerese. A jövedelem, illetve az életesélyek elsődleges meghatározója ma az iskolázottság: egy diplomás férfi tizenhét évvel él tovább, mint nyolc általánost végzett társa. Az esélyteremtés elengedhetetlen eszköze az elesettek pszichológiai tréningje lenne: problémakezelő képességük, stresszel való megbirkózásuk javítása, közösségi életük erősítése. Nálunk sokkal szegényebb társadalmak boldogabbak a magyarnál, a görögök például alacsonyabb életszínvonaluk és minden káros szenvedélyük mellett jóval hosszabb ideig élnek, mint mi, egyszerűen azért, mert sokkal erősebb bennük a közösségi érzés.
Közgazdasági kutatások bizonyítják, hogy az emberek elégedettsége, boldogságérzete alapvetően meghatározza az egészségi helyzetet és a gazdasági fejlődést. A boldogság pedig döntően a társas támogatottságon, a munkahelyi viszonyokon, valamint az élet értelmébe vetett hiten múlik. Magyarországon a Hungarostudy-vizsgálat szerint a legboldogabbak a tanulók (91 százalék) és a gyesen/gyeden lévő édesanyák (86 százalék).
Kopp Mária kérdésünkre meg­erő­sítette: a magyar társadalom továbbra is jellemzően család-, házasság- és gyermekpárti, sokkal inkább, mint a legtöbb európai ország. A zilált társadalmi viszonyok között a család erős menedéknek számít, kimutatható, hogy a gyermekvállalásnak és különösen a házastársi támogatottságnak elsődleges egészségvédő szerepe van az emberek életében. A magyarok 56 százaléka él ma házasságban és alig 5 százaléka élettársi kapcsolatban, a társadalmat behálózó társas támogatások különböző formái (barát, rokon, ismerős) közül pedig messze a leg­erő­sebb és a leggyakoribb a házastársi támogatás (95 százalék). Balogh Piroska pszichológus beszámolója szerint a jó házasságban élő emberek mindenütt a világon a legboldogabbak és legegészségesebbek, míg a nagyon rossz házasságban élők a társadalom legrosszabb állapotú egyénei. A legkiszolgáltatottabbak ebből a szempontból a férfiak, mivel nekik többnyire egyedüli lelki társuk a feleségük.
A rossz házasságban élő, és különösen az egyedülálló középkorú férfiak a legsúlyosabb depressziós, illetve egészségi mutatókat hozzák, és tobzódnak az önkárosító szokásokban. Továbbá kimutatható, hogy sokkal egészségesebbek azok a férfiak, akiknek a felesége a belső, emberi értékeket, kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak, mint akiknek a neje a külsődleges értékeket helyezi előtérbe.
Életre hívható aranytartalék, hogy a magyarok még mindig több gyereket szeretnének, mint amennyi megszületik. Az egy nőre jutó átlagos gyerekszám 1,3, szemben a vágyott és halogatott 2,1-gyel. „Tény, hogy az élettársi kapcsolatok jóval bomlékonyabbak a házasságnál, és sokkal kevesebb gyerek, valamint több abortusz fordul elő az együtt élőknél” – erősíti meg Kopp Mária. A fiatalok a jövőjüket családalapítással képzelik el, és a gyermekáldást az esetek többségében még mindig házasságkötés kíséri. Érdekes adalék, hogy a családos férfiak jóval hatékonyabbnak és kompetensebbnek érzik magukat az élet nehézségeivel szemben, mint gyermektelen társaik. Az is kiderült, hogy a férfiak számára komoly egészségvédő hatással bír a gyermekeikkel való jó kapcsolat.
Bár tartják még magukat a hagyományos nemi szerepek, a kétkeresős családmodell következtében a nők és férfiak egészségét hasonlóan károsítja a túlzott házastársi vagy munkahelyi stressz. A család és munka közötti szerepkonfliktus a képzett nők számára jelenti a legnagyobb stresszforrást: leginkább ők azok, akik kénytelenek halogatni a gyermekvállalást, miközben rendkívül erősen kötődnek a tradicionális családi értékekhez.