Kereső toggle

Gyurcsány ezt is túlélte

Bukás nélkül: avagy hogyan lett költségvetése a kormánynak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sem a pártjában, sem a parlamentben nem veszélyezteti semmi Gyurcsány Ferenc
pozícióját. Kihívója ugyanis nem akad, az SZDSZ pedig a válságra való
hivatkozással beadta a derekát. Pedig ősszel még úgy tűnt, hogy a liberálisok
kikényszerítik a miniszterelnök távozását.



Fotók: Vörös Szilárd

A miniszterelnök ugyanis még az őszi politikai szezon kezdetén azt mondta,
hogy ha nem szavazza meg a parlament a költségvetést, távozik a posztjáról.
Számos jelből úgy tűnt, hogy a szocialisták, de különösen a liberálisok között
többen úgy gondolják, hogy ez lehetőséget teremthet a politikai fordulatra. Az
egyik markáns álláspont a baloldalon ugyanis az, hogy az MSZP és az SZDSZ
mélyrepüléséért az első számú felelős a miniszterelnök, aki az elmúlt években a
félresikerült reformok és különösen az őszödi beszéd kiszivárgása miatt teljesen
elvesztette a társadalmi hitelét. E vélekedés szerint egy időben meghozott
személycsere, magyarán Gyurcsány leváltása politikai fordulatot indukálna, és
már ettől az eseménytől feljavulna az MSZP és az SZDSZ népszerűsége. Másrészt,
egy új személlyel egy merőben újfajta politikai kurzus vehetné kezdetét.

Miután a nyár elején Gyurcsány Ferenc és egykori felfedezettje, Kóka János,
az SZDSZ akkori elnöke máig érthetetlen módon összehozta a koalíciós szakítást,
a személycserére a költségvetés elfogadása, pontosabban el nem fogadása
jelentett esélyt. Hiszen az SZDSZ szavazatai nélkül nem lehetett a
szocialistáknak többsége a parlamentben, a Fodor Gáborral „harcba” induló
liberálisok zsarolási potenciálja pedig látványosan megnőtt.

Úgy tűnik azonban, Gyurcsány Ferencnek nem sok álmatlan éjszakája volt, a
költségvetés elfogadásához ugyanis több út is vezethetett. Az egyik lehetőség,
hogy a független képviselők szavazataival „átmegy” a költségvetés. Az elmúlt
hetekben éppen ezért különös és váratlan mozgások zajlottak a parlamenti pártok
soraiban: az MDF-ből kilépett a Tisztelet Társaságának képviselője, a
szocialisták emberének tartott Vas János, a Fideszt váratlanul otthagyta Császár
Antal, a Vállalkozók Pártjának képviselője és Tóth András, „mezei” képviselő. A
Fideszből kiebrudalt, rendőrségi ügybe keveredett Lengyel Zoltán pedig úgy lett
az MDF frakció tagja, hogy nem köti a frakciófegyelem, azaz úgy szavazhat, ahogy
akar. Így a „független” Gyenesei Istvánnal, akit időközben kineveztek
önkormányzati miniszterré, Vas Jánossal és Lengyel Zoltánnal, valamint Császár
és Tóth exfideszes képviselőkkel éppenhogy, de meglehetett volna a büdzsé.

Az MSZP-ben egyébként az elmúlt hetekben vita zajlott arról, hogy mi történik,
ha „ilyen-olyan” és „megvett” szavazatokkal sikerül csak a költségvetést
megszavazni. Egyes vélemények szerint a kormány morális deficittel küzdött volna
ebben az esetben, de a belső kritikák azóta elhalkultak, sőt meg is szűntek. Ez
két okra vezethető vissza. Egyrészt a világválság józanságra intett mindenkit,
miszerint nem lenne jó ebben a helyzetben egy előrehozott választással a
politikai bizonytalanságot fokozni, azaz a miniszterelnök személyétől
függetlenül létkérdés a büdzsé „átnyomása”. Másrészt a színfalak mögött az
SZDSZ-ből is érkeztek olyan üzenetek, hogy – részben az előbb említett okokból –
a liberálisok hajlanak a büdzsé elfogadására vagy átengedésére.

Az ősz során egyértelműen kiderülhetett Fodornak és csapatának, hogy az SZDSZ
frakció korántsem egységes, a pártelnök többsége a saját pártjában és
képviselőcsoportjában is kérdéses. Ráadásul egy egészen különös, már-már
gyerekesnek tűnő jelenség figyelhető meg az új és az expártelnök, azaz Fodor és
Kóka közötti személyes viszonyban. A koalícióból való kilépéskor Kóka képviselte
azt az álláspontot, hogy „arcul kell vágni” a szocialistákat, míg Fodor inkább a
kormányban való maradást reprezentálta. Az ősz elején Fodor volt a keménykedő,
például, hogy a miniszterelnök – azóta a kukába vágott – Megegyezés című
programjával ne is foglalkozzanak a liberálisok, addig Kóka János volt a
tárgyaláspárti. Az elmúlt hetekben Fodor a puhább, „talán megszavazzuk”
álláspontot képviselte, míg Kóka érvelt amellett, hogy nem elfogadható a
költségvetés az SZDSZ számára.

Bár a „fodoristák” szerint Kóka János és Gyurcsány Ferenc napi kapcsolatban
állnak egymással, sőt, egyeztetik a politikai cselekvésüket, de e témában
született és közszájon forgó összeesküvés-elméletek földi halandók számára már
követhetetlenek. Annyi bizonyos, hogy az utolsó pillanatig zajlottak különféle
szintű háttértárgyalások az MSZP és az SZDSZ között valamely intézményesített
együttműködésről. Például arról, hogy Kovács Kálmán liberális frakciótag legyen
a közlekedési miniszter. Ez utóbbit Fodor Gábor köréhez tartozó politikusok is
megerősítették, azzal a kitétellel, hogy azonnal visszautasították a szocialista
ajánlatot. Állításuk szerint a többi „kísértés” is csak próbálkozás volt, az
SZDSZ-ben nem alakult ki egy újfajta koalícióval kapcsolatban semmiféle
konszenzus. A tárgyalások mélységéről és komolyságáról eltérő információk láttak
napvilágot.

Szocialista körökből úgy értesültünk, hogy ezzel egy időben az ugyancsak belső
viszályoktól sújtott MDF-fel is zajlottak az egyeztetések. Dávid Ibolyáék
meggyőzése céljából az MSZP módosítva ugyan, de támogatta az MDF-nek az
örökösödési illeték eltörlésével kapcsolatos javaslatát. (Az adótörvényeket az
MDF meg is szavazta.) Végül az SZDSZ adta be a derekát – helyzetéből fakadóan
ugyanis politikai öngyilkossággal érne fel egy előrehozott választás. A párt
frakciója és tagsága megosztott, ráadásul a pénztár is üres. Úgy tudni, még egy
normális európai parlamenti választásra sem futja a liberálisoknak, nemhogy egy
előrehozott országgyűlésire. Igaz, sok tekintetben hasonló a helyzet az MDF-ben
is.

Az egyre szaporodó kritikusai szerint Fodor Gábor alaposan eltaktikázta magát,
mivel nem a „Gyurcsánynak mennie kell!” felütéssel kellett volna nekiindulnia az
őszi politikai szezonnak. Eredményesebb lett volna, ha ezt a kérését csak a
végén jelenti be, ha már minden másban megegyezett politikai partnereivel. Így a
miniszterelnöknek és Fodor pártbeli ellenfeleinek sikerült politikai és
sajtóbeli manővereivel erőtlenné tenni a liberális pártelnök akcióját, aki egy
megosztott frakcióval a háta mögött kénytelen volt visszakozni.

Ilyen előzmények után a hétvégén ülésezett az SZDSZ országos tanácsa, amely a
költségvetés elfogadását javasolta, de ugyanígy tett az ügyvivői testülete is. A
liberálisok ezt azzal magyarázták, hogy az MSZP elfogadta a korábbi
javaslataikat, így például a plafontörvényt, az adóreform alapot, illetve a
jelentős kiadáscsökkentést. A frakció hétfőn döntött úgy, hogy támogatják a
költségvetést, és kedden már megszavazták a költségvetés fő számait.

Az elmúlt hetekben a miniszterelnököt többször is élesen bíráló, olykor
egyenesen Gyurcsány alkalmatlanságát firtató Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke a
döntés megszületése után sietett megmagyarázni, hogy a támogatás nem a
kormánynak, hanem az országnak szól.

„Amennyire labilisnak tűnt az ősz elején a miniszterelnök pozíciója, most éppen
annyira stabilnak látszik kormányfői és pártelnöki széke is. Bár zajlanak a
tisztújítások az MSZP-ben, egyelőre nem látszik senki, aki kihívója lehetne. A
költségvetés elfogadását követően viszont könnyedén lehet kisebbségben
kormányozni. Ha a jövő évi európai parlamenti választásokat is túléli a
kormányfő, akkor biztosan kitölti ezt a ciklust” – értékelte a folyamatokat az
MSZP egyik prominense, aki szerint egyetlen dolog hiányzik a miniszterelnöknek,
mégpedig az emberek becsülete, a társadalmi támogatottság. Az MSZP és a
kormányfő népszerűsége tudniillik továbbra is dermesztően alacsony.

1200 milliárd csak a kamat

A parlament elfogadta a költségvetési megszorításokat, mérséklik a 13. havi
nyugdíjat, nem lesz adócsökkentés, de 20 millió forintos határig eltörlik az
örökösödési adót, és bevezetik az adóamnesztiát.

Ez utóbbi szerint, aki a külföldre menekített pénzét hazahozza, az
kedvezményesen adózhat utána, ráadásul ezt a tranzakciót az APEH nem vizsgálja,
sőt büntetőeljárást sem kezdeményezhet az illetők ellen.

A teljes államháztartási kiadás egyébként 17 ezer 265 milliárd forint lesz, a
kamatokra ebből 1240 milliárdot kell fordítani, míg a bevételek 16 ezer 480
milliárd forintot tesznek ki. A költségvetés 785 milliárdos államháztartási
hiánnyal számol, így a deficit a GDP arányában 2,6 százalékos lesz.

Olvasson tovább: