Tragédia a gólyatáborban

Fotó: bama.hu

A nyomozás eddigi állása szerint a karambol oka az volt, hogy a gólyatáborból hazafelé tartó négy fiatalembert szállító autó sofőrje a jelzőtábla és a záróvonal ellenére előzésbe kezdett, de a manővert nem tudta befejezni, ezért összeütközött egy szemben közlekedő autóval. Az ütközés következtében az első üléseken helyet foglaló 18, illetve 19 éves fiúk életüket vesztették. A baleset másik két sérültjét továbbra is kórházban ápolják, és – amint arról Zsobrák Péter a Baranya megyei rendőr-főkapitányság szóvivője lapunkat tájékoztatta – a jövő héten kerül sor kihallgatásukra.
A Hetek értesülései szerint a balesetet szenvedett fiatalok nem egyetemisták, hanem Pécs egyik elitgimnáziumának diákjai voltak, akik lányismerősüket látogatták meg a gólyatáborban. A Leőwey Klára Gimnázium tanulói még nem tudtak napirendre térni az ügy fölött, kicsöngetés után kevesen indulnak haza, a többség az épület előtt beszélget, cigarettázik, várja a barátait. Egybehangzóan állítják, hogy az autó utasai „be voltak állva”, és valószínűleg ez okozta a tragédiát. Magyarázatként arra hivatkoznak, hogy „mindenki tudja, miről is szól egy gólyatábor”.
Az egyik áldozat – az iskola igazgatóhelyettesének fia – kifejezetten népszerű fiú volt, mindenki Manóként emlegeti. Polgári nevén Tamás, ötödik gimnáziumi évére készült az egyetemi kar kiválasztása előtt: közgázra vagy jogra ment volna. A beszámolók szerint gyorskorcsolyázó bajnok volt, diákolimpiát és számtalan más díjat is nyert. Mint mondják, az évnyitón az igazgatónő elsírta magát, amikor röviden utalt az esetre, azzal a megjegyzéssel, hogy „ma még valakinek itt kellene lennie”.
Megkeresésünkre az igazgatónő sokkos állapotban mesélte, hogy a barátok és ismerősök ötven autóból álló konvojjal vittek gyertyákat a tragédia helyszínére, majd gyászmisét is szerveztek az elhunytak emlékére. Szolcsányi Jánosné intő példaként tekint Manóék esetére, és pszichológust is fogadott az osztálytársakhoz, hogy megpróbálják feldolgozni a feldolgozhatatlant.
A téren várakozó gimnazisták többsége jó bulinak tartja a gólyatábort, de elismerik, hogy nem szándékoznak megjelenni a soron következőn. Lehet, hogy ők is látták azokat a különböző videómegosztó portálokon fellelhető kisfilmeket, melyek megdöbbentő képsorokat tartalmaznak híres hazai egyetemeink évadnyitó bulijairól. Történetesen a Pécsi Tudományegyetem (PTE) egyik karának idei nyári rendezvényén sztriptíztáncosnő (vagy női ruhába öltözött férfi) táncol és kezd el vetkőzni a jelenlevők előtt, az eredetileg hímnemű gólyák női alsóneműben „fürdenek” a vízben, és egymást érik azok a „játékok”, melyek egyszerre megalázóak és gusztustalanok. Egy korábban a táborszervezésben részt vevő diák szerint „az alaphangulat ilyenkor mindig az, hogy a gólyák minden tekintetben teljes odaadással szolgálják a szervezőket”. A PTE idei rendezvényén ennek nyomát is megtaláljuk: „Feri a király”, a gólyák legjobbja, az egyik videón ötven, szó szerint őrjöngő gólya és szervező előtt a színpadon tesz magáévá egy női testet megformáló, meztelen bábut – „felsőbb utasításra”.
Az ELTE gólyatáborának videóját pedig az a felirat díszíti, hogy „Itt mindent szabad”, majd két, egymással csókolózó lány látható. „A szexuális önrendelkezési jogot felfüggesztettük, olyan nincs. A játékok nagy része egy dologra van kihegyezve: a vetkőzésre” – nyilatkozta nemrég az egyik kereskedelmi csatornának az ELTE jogi karának gólyatáborát szervező diák. Majd a pontosítás kedvéért hozzátette: „De azért erkölcsi határokon belül.” És még nem is láttunk mindent: a videókat kommentáló diákok többször is bizonygatják, hogy a világhálóra kikerülő anyagok csak a táborok publikus részét teszik érzékelhetővé. Ami pedig az előttük álló egyetemi éveket illeti, az egyik kisfilm végén felirat juttatja a gólyák eszébe: „Még csak most kezdődik!”
„A táborzárás reggelén láttuk, hogy egy gólyalány megszeppenve telefonálgat. Állítólag külsős fiúk érkeztek hozzá Pécsről, akik reggel hazafelé menet autóbalesetet szenvedtek” – mesélte lapunknak a közgazdaságtani kar gólyatáborának egyik szervezője, aki nem bizonyult túlzottan közlékenynek, de annyit azért elárult, hogy „minden este volt DJ-s buli, és a nappali vetélkedők között is csak egy-két feladat volt alkohollal kapcsolatos”. A rendezvény beigazolódott kockázatait firtató kérdésünket azzal hárította, hogy „mindig vannak antiszociális elemek, akiknek nem tetszik a gólyatábor”, majd a srácok hibájának titulálta a történteket.
Az események láncolatában érdekes momentum, hogy a tragikus végű „közgázos” gólyatábort az egyetem jogi karának hasonló eseménye követte, melyet többek szerint azért nem fújtak le a rossz hírek hallatán, mert nem tudtak volna felmutatni helyette másik „közösségteremtő rendezvényt”. Az egyetem hallgatói önkormányzatának sajtóreferense szerint ugyanis egy gólyatáborban legalább olyan fontos szerepe van az esti bulisorozatnak, partiknak és koncerteknek, mint annak a nappali programnak, melynek során az elsőévesek az intézmény működésével ismerkednek. Stemler Miklós úgy véli, az érintett generáció már középiskolai évei során túlesik azokon az élményeken, amiket egy gólyatábor tud nekik kínálni, ide értve az ivászatot és a futó kalandokat is. „Szabad országban élünk, nagykorú emberekről beszélünk, és ha van két illető, lány és fiú, vagy lány-lány, fiú-fiú, tök mindegy, aki úgy gondolja, hogy a gólyatáborban kívánja kiélni az ilyenfajta vágyait, az miért ne próbálja meg?” – teszi fel a kérdést.
A felvételi információkat országosan közreadó felvi.hu portálon arról kérdezik az odalátogató gimnazistákat, hogy miként is vélekednek a gólyatáborokról. A közel nyolcezer válaszadó több mint fele ítélte „hasznosnak” a megrendezésüket, 15 százalékuk kizárólag a „bulizás miatt” tartotta érdekesnek. Fentiek ismeretében tanulságos, hogy a megkérdezettek alig 10 százaléka fejezte ki nemtetszését az évről évre egyre jobban elállatiasodó tradíció életben tartásával kapcsolatban.