Kereső toggle

Új vezető az SZDSZ élén

Tud-e Fodor Gábor gúzsba kötve táncolni?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Fodor Gábor megválasztásával konzerválódik a
jelenlegi helyzet az MSZP és az SZDSZ között: nem kötik újra a koalíciót, és
miniszterelnök-cserére sem lehet számítani. Ennek többek között az az oka, hogy
Fodor a vártnál kisebb arányban, mindössze két szavazattal győzött az SZDSZ
elnökválasztásán.



Fotó: Vörös Szilárd

Néhány héttel ezelőtt az SZDSZ-ben még tartotta magát az a nézet, hogy Fodor
Gábor simán veszi át a párt vezetését a lejtőre került, népszerűtlen Kóka
Jánostól, aki először a gazdasági miniszteri posztról mondott le, majd a
hétvégén a pártelnöki tisztséget is elvesztette. Az azonban meglepetést okozott,
hogy nagyon szoros eredményt hozott kettejük küzdelme.

Hasonlóan szoros eredmény született a pártot irányító ügyvivő testület
tekintetében: a „fodoristák” (Béki Gabriella, Szent-Iványi István, John Emese,
Gulyás József és Csőzik László) alig kerültek többségbe a „kókistákkal” (Kóka
János, Világosi Gábor, Wittinghoff Tamás, Eörsi Mátyás és Gusztos Péter)
szemben. Igaz, információink szerint Demszky Gábor és Horn Gábor már korábban
alkut kötött az új pártelnökkel, hogy bejutásuk esetében őt támogatják. (Akár
humorosnak is tekinthető, hogy Horn, aki korábban Kóka jobb kezének számított,
egy tévéinterjúban felszólította a „kókistákat”, hogy álljanak be Fodor mögé.)


Fodornak annyiban könnyebb a helyzete, hogy nem kell korábbi ellenlábasaival,
Kuncze Gáborral és Magyar Bálinttal vérre menő csatát folytatnia az ügyvivő
testületben. Ellenben a pártelnöki csatában Kókáéknak sikerült kommunikációs
szempontból beszorítaniuk az új pártelnököt, ami tovább szűkítette Fodor Gábor
mozgásterét. Fodor ugyanis korábban azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi
kormányzás hosszú távon működésképtelen, ezért új tartalommal és személyekkel
érdemes újrakötni a koalíciót. Ebbe az üzenetbe sokan – és nem is alaptalanul –
beleértették, hogy Fodor leváltaná Gyurcsány Ferencet, és félfordulattal
módosítaná az MSZP–SZDSZ-kormányzás programját.

Az új liberális pártelnök ugyanis korábban Gyurcsány több lépésével sem értett
egyet, például azzal az (azóta megbukott) köztisztasági csomaggal, melyet a
Zuschlag-botrány csúcspontján jelentett be a miniszterelnök. Ezt nyíltan meg is
mondta Gyurcsánynak. Ráadásul Fodor nem elkötelezett híve a dogmatikus
neoliberális gazdasági programnak, amit sokáig Gyurcsány képviselt (és amit Kóka
János a mai napig hirdet). Továbbá Fodor több interjúban, például legutóbb a
Hetekben is (A tényekkel szembe kell nézni. Hetek, 2008. május 30.)
félreérthetetlenül utalt arra, hogy szerinte a miniszterelnök súlyos hitelességi
deficittel küszködik. Tehát okkal gondolhatták sokan, hogy Fodor a politikai
fordulatot többek között attól várja, hogy a népszerűtlen miniszterelnököt
lecserélik.

Az „önálló SZDSZ-ért” kardoskodó Kókáék azonban a pártelnöki (negatív)
kampányukban megvádolták Fodort, hogy vissza akarja vinni az SZDSZ-t a
koalícióba, és a szocialisták szatellit pártjává süllyeszti a liberálisokat.
Fodor ezért kénytelen volt fogadkozni, hogy ő is az önállóság híve. Ugyanakkor
az előrehozott választásoktól (azaz a parlamentből való kiesés esélyétől)
megrémült liberálisoknak azt is meg kellett ígérnie, hogy idő előtti
választásokat csak akkor támogat, ha a Fidesz ígéretet tesz, hogy nem nyúl
bizonyos kétharmados törvényekhez. Mivel ilyet nem ígérhet a Fidesz, nem lehet
számítani arra, hogy az előrehozott választásokhoz a Fodor vezette SZDSZ a
voksait adná.

Ezzel gyakorlatilag (hiszen mind a koalíció újrakötését, mind az előrehozott
választásokat elvetették) egy hosszabb ideig tartó kisebbségi kormányzásnak
teremtették meg a feltételét a liberálisok. Ez pedig Gyurcsány Ferenc
miniszterelnöknek kedvez, hiszen az előrehozott választások elkerülésének
érdekében az SZDSZ támogatni kényszerül ősszel a költségvetés elfogadását, azaz
a miniszterelnök „megmaradását”. Ezt egyébként meg is tehetik, az SZDSZ
„arcvesztés” nélkül kérheti cserébe több programpontjának a teljesülését.
(Információink szerint Kóka János már korábban jelezte az MSZP vezetésének, hogy
bizonyos feltételek teljesülése esetén hajlandók lennének megszavazni a
költségvetést, és győzelme után informálisan Fodor is megtette ugyanezt.)

Ezzel a konstrukcióval a miniszterelnök is jól jár, mivel az MSZP-n belüli
elégedetleneket a külső veszély rémével képes leszerelni. Az MSZP-ben általános
vélemény, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült stabilizálnia a helyzetét, és – a
korábbi várakozásokkal ellentétben – Fodor Gábor sem jelent rá veszélyt.

Ettől függetlenül senki sem ismeri annak a receptjét, hogy mitől változna meg az
MSZP és az SZDSZ jelenleg drámai társadalmi megítélése. A miniszterelnök
környezete szerint viszont már jönnek a kedvező gazdasági adatok, és az uniós
fejlesztések is látszani fognak, vagyis hamarosan elindul felfelé az MSZP
népszerűsége.

Fodor Gábor stratégiájából úgy tűnik, hogy első körben megpróbálja Kóka Jánost
(aki jelenleg a frakció vezetője) háttérbe szorítani az SZDSZ-ben, hogy ne a
volt gazdasági miniszter, a legnépszerűtlenebb politikus legyen a liberálisok
arca, és törekszik arra, hogy ne a neoliberális gazdaságpolitikát tűzze a párt
zászlajára. Az is érzékelhető, hogy igyekszik a SZDSZ eddigi kioktatós,
nagyképűnek tartott, ellenszenves stílusán változtatni. Ez utóbbiak jegyében
tárgyalásokat kezdeményezett a többi párt vezetőivel, és nyilvánosan
visszahívott az SZDSZ-be több, korábban a pártból elüldözött liberális közéleti
személyiséget.

Az SZDSZ új stratégiájáról egyébként lapzártánk után, pénteken dönt a párt
ügyvivő testülete. Ám még a Fodor Gábort támogató politikusok is úgy vélik, hogy
ha az új pártelnöknek rövid időn belül nem sikerül változtatnia az SZDSZ
társadalmi megítélésén, akkor a közelgő európai parlamenti választásokon, azaz
már jövőre újra az lesz a kérdés, hogy ki legyen az SZDSZ elnöke.

Olvasson tovább: