Némileg meglepő módon az MSZP frakcióvezetője félévzáró sajtótájékoztatóján
az év négy legfontosabb kérdése közé sorolta a regisztrált élettársi
kapcsolatról szóló törvényt. A nyilatkozat azért meglepő, mert sem az MSZP
választási programja, sem idei retorikája nem jelezte, hogy a szocialisták
politikai prioritásként kezelik a kérdést.
Az elfogadott javaslat lényege, hogy a hatályos törvények szerint létező
házasság és élettársi kapcsolat intézménye mellett létrehozza a regisztrált
élettársi kapcsolatot. A törvény, amely nem a polgári törvénykönyvben vagy a
családjogi törvényben szabályozza a kérdést, hanem külön önálló törvényben,
lehetővé teszi, hogy az élettársak anyakönyvvezető előtt regisztrálhassák
kapcsolatukat, és ezzel gyakorlatilag mindazokat a jogokat megkapják, ami
hagyományosan a házassághoz kapcsolódik, kivéve a gyermek örökbefogadásának
jogát.
A szocialisták szerint ez a törvény egymillió embert érint, mivel ennyien élnek
szerintük élettársi kapcsolatban.
Az előterjesztők arról nem szóltak, hogy vajon miért választják sokan az
élettársi kapcsolatot a házasság helyett. Igaz, arra sem kapunk választ, hogy a
törvény elfogadása után azok, akik most élettársi kapcsolatban élnek, és a
jövőben is élhetnek így, miért regisztráltatnák kapcsolatukat az
anyakönyvvezetőnél, és ha regisztráltatják, akkor miért lesz ez jobb a
számunkra, mint a házasságkötés. Más szavakkal, akiket a ma már gyakorlatilag
alig létező formaságok, amivel a házasságkötés jár, visszarettentenek attól,
hogy egy kétségtelenül mélyebb elkötelezettséggel járó házasságot megkössenek,
miért fognak regisztrált élettársi kapcsolatba lépni, amely szintén valamivel
mélyebb elkötelezettséget jelent, mint az egyszerű élettársi kapcsolat.
A félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a regisztrált élettársi
kapcsolat felbontása semmivel nem lesz egyszerűbb, mint a házasság felbontása. A
különbség csupán annyi, hogy ha a regisztrált élettársak minden kérdésben
megegyeznek, akkor nem bíróság, hanem közjegyző előtt bonthatják fel
kapcsolatukat, ami valószínűleg drágább lesz, mint a bírósági válóper illetéke,
és lehet, hogy egy kicsit rövidebb ideig tart. A közös megegyezés ugyanakkor a
házasság bíróság előtti felbontását is nagyon leegyszerűsíti, a problémák akkor
állnak elő, ha a felek nem tudnak megegyezni. Ilyenkor következnek be a ronda
válóperek, amelyeknek száma a megegyezni nem tudó regisztrált élettársak
ugyancsak bíróság előtt folytatandó válópereivel fog gyarapodni.
Röviden szólva, nem igaz, hogy a törvény egymillió embert érint, mivel az
élettársi kapcsolatban élők döntő többsége számára a regisztrált élettársi
kapcsolat ugyanazt jelenti, mint a házasság, olyan elkötelezettséget, amibe nem
akarnak belelépni.
Ha valóban egymillió embert érintene a törvény, nem kellett volna így és most
átnyomni a törvényhozáson, meg lehetett volna várni a hamarosan elkészülő új
polgári törvénykönyvet, és abban lehetett volna szabályozni ezeket a kérdéseket.
Ettől azonban a szocialisták és az ügy lobbistái féltek, mivel az a vita túl
közel lett volna a következő parlamenti választásokhoz. Ha valóban egymillió
embert érintene, az amúgy is csak egy év múlva, 2009. január 1-jén hatályba lépő
törvényt jövőre is el lehetett volna fogadni. Miért akkor a sietség és a
taktikázás?
Azért, mert a törvény valójában a melegek és leszbikusok „házasságkötésének”
ügyéről szól.
Az ügy mellett elkötelezett lobbisták korábban a kisebbik kormánypárton
keresztül látták megvalósíthatónak céljukat, időközben azonban két felismerésre
is eljutottak. Felismerték, hogy az egyre gyengébb és marginalizálódó SZDSZ nem
rendelkezik kellő erővel a cél elérésére. Másrészt szembesültek azzal, hogy az
erkölcsi kérdéseket illetően döntően konzervatív magyar társadalommal nem tudják
elfogadtatni céljukat.
Az első körülményből arra a következtetésre jutottak, hogy az ügy mellett amúgy
is elkötelezett szabad demokraták helyett a szocialistákat használják céljaik
érdekében. Ehhez a Gyurcsány család közeli barátját, a politikában semmiféle
tapasztalattal nem rendelkező Szetey Gábort használták. A magyar közéletben
teljesen ismeretlen Szeteyt Gyurcsány Ferenc a kormányzati személyzeti ügyek
rendezésével bízta meg. Az általa betöltött pozíció korábban soha nem létezett a
magyar kormányban. Szetey bevezette a köztisztviselők értékelésének erősen
vitatható rendszerét, amivel közutálatra tett szert a köztisztviselői karban.
Sokan látják úgy, hogy más tényezők mellett Szeteynek is döntő szerepe van
abban, hogy a rendszerváltás óta a mostani kormány igazgatási szakértelme a
leggyengébb. A minisztériumokban soha korábban nem látott káosz és zűrzavar
uralkodik. Mind az igazgatási, mind a törvényelőkészítő munkában a mai kormányt
tartják közigazgatással foglalkozó szakértők a legkevésbé felkészültnek.
Szetey valódi szerepe akkor kezdett világossá válni, amikor a miniszterelnök
feleségének szimbolikus és aktív támogatásával egy melegek számára tartott
rendezvényen nyilvánosságra hozta, hogy homoszexuális.
A híradások szerint Szeteynek döntő szerepe volt abban, hogy a szocialista
frakciót rávegye a törvény támogatására, a frakcióülésen elmondott érveit azóta
visszhangzó szocialisták arra hivatkoznak, hogy valamennyi európai baloldali
párt felvállalta a melegek kapcsolatának legalizálását. Kérdés, hogy Szetey
említette-e a képviselőknek, hogy azok az európai baloldali pártok, amelyek
ebben az ügyben aktívak voltak, már évtizedek óta szakítottak morális
kérdésekben konzervatív szavazóikkal. Nem így a magyar szocialisták, akiknek még
megmaradt szavazói között elsöprő többségben vannak a hatvan felettiek, akik
ezekben az ügyekben nagyon más értékrendet képviselnek, mint a hatvannyolcas
hagyományokból kinőtt, markánsan alternatív és fiatal szavazók által támogatott
spanyol vagy olasz vagy holland baloldali pártok.
Kérdés, hogy miután az MSZP szavazóiban tudatosulni fog, hogy mi is történt, ez
milyen reakciókat fog kiváltani. Az ügy rendezése ugyanis mindazokat a jegyeket
felmutatni látszik, amivel az ellenzék a baloldalt vádolja, nevezetesen, hogy
különféle trükkökkel becsapja az embereket, és a választók és a társadalom
egésze helyett marginális csoportok érdekeit képviseli, ráadásul a politikai
tisztesség határait feszegető módon.
Lehet, hogy a december 17-én megszületett döntések, a szocialista szavazókat
zavarba hozó egészségbiztosítási privatizáció és az elsősorban a melegek
kapcsolatának legalizálását jelentő regisztrált élettársi kapcsolatról szóló
törvény többet fog ártani az azokat ilyen módon elfogadtatóknak, mint ahogyan
azt most gondolják.
Tradicionális egyházak a regisztrált élettársi kapcsolatról
Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára:
Az egynemű párok élettársi kapcsolata nem felel meg a keresztény tanításnak,
veszélyes támadást jelent a társadalom alapvető intézménye, a család ellen.
Nemcsak az Egyház, nemcsak a természeti törvény, de a magyar Alkotmány is azt
vallja, hogy a család egy férfi és egy nő kizárólagos, a társadalom számára is
hasznos életközössége, amelynek célja a házastársak java és az élet továbbadása.
A házasság a megkereszteltek esetében szentség is egyben, két férfi vagy két nő
kapcsolatát nem lehet Isten előtt megpecsételni, a keresztény házasság viszont
ettől egyszeri és felbonthatatlan. Minden olyan kísérlet, amely a házasságon
kívüli párkapcsolatokat, beleértve az egyneműek együttélését, a házasság
intézményéhez kívánja közelíteni jogi eszközökkel, gyengíti a társadalom
életerejét, veszélyezteti a fiatalok döntési szabadságát, valamint a felnövekvő
gyermekek egészséges fejlődését.
2007. 12. 21. (XI/51)
