Kereső toggle

Beszédek és indulatok

Szezonnyitó elnöki intéssel, kormányfői offenzívával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mind az MSZP-, mind a Fidesz-frakcióban tapintható volt a frusztráltság az
őszi ülésszak első ülésén, ahol Sólyom László köztársasági elnök próbálta
rávenni a feleket, hogy az ír, a finn és a spanyol mintákhoz hasonlóan
Magyarországon is történjék kiegyezés a politikai oldalak között. Értesüléseink
szerint mindkét oldal saját politikai stratégiájára nézve tartotta károsnak az
elnök felszólalását. Gyurcsány Ferenc egyébként újabb, 48 pontos programot
hirdetett.

A jobboldali sajtó szerint Sólyom László hétfői, a parlament hagyományaitól
teljesen szokatlan felszólalásával megleckéztette a kormányoldalt, míg a
baloldali sajtó azt emelte ki, hogy a köztársasági elnök kőkeményen bírálta a
Fideszt. Az államfő elődei általában csak különleges, inkább ceremoniális
esetekben szólaltak fel a T. Házban, így például az Országgyűlés alakulásakor.
Ezért is tarthatta fontosnak Sólyom László kifejteni: mély politikai
megosztottság van az országban, mely érzelmeken, indulatokon alapul, innen kell
kiutat találni.

A több mint félórás beszédben Sólyom László – különösen a Magyar Gárda fényében,
hiszen e témában szólította fel elhatárolódásra őt a kormányfő – hosszasan
értelmezte a magyar közállapotokat, miszerint nincs hazánkban fasizmus és
fasisztaveszély, és a veszély eltúlzását elítélendő manipulációnak tartotta. (A
Jobbik és a MIÉP a legutóbbi választásokon együtt alig 2 százalékot ért el,
ugyanakkor más országban is masíroznak szélsőségesek.)

Sőt, úgy vélte, nem lehet az alapján szélsőségesnek minősíteni valakit, hogy
milyen jelvényt visel, de szerinte a 23 millió románnal való érvelés is tipikus
szélsőjobboldali reakció volt. (A 2002-es kampányban Horn Gyula érvelt így egy,
az Orbán Viktor által megkötött magyar–román megállapodás kapcsán. Később
Gyurcsány Ferenc – aki Medgyessy Péter kampánycsapatát erősítette – elismerte,
hogy ez az akció az ő ötlete volt.)

A nyilvánvalóan az MSZP-nek címzett további elnöki üzenetek: nem jó eszköz a
szabadságjogok korlátozása a szélsőségek elleni küzdelemben, a kormány
politikája ellen tüntetőket és a radikálisokat nem jó összemosni, nem fair a
jogszerű tiltakozó demonstrációkra helyet adó tereket (értsd Kossuth tér)
álcivil rendezvényekkel, mint például kézilabdameccs, lefoglalni, és ne
sajátítsák ki az antifasiszta jelzőt. A tavalyi őszi rendőri túlkapásokat nem
vizsgálták ki megfelelően, mert az ügyészség nem képes azonosítani az
elkövetőket, az október 23-ai eseményekkel kapcsolatos szakmai és politikai
felelősség pedig tisztázatlan maradt. (Sólyom László egyébként elítélte a
radikális tüntetőket, így többek között az MTV-székház ostromlóit is.)

Az államfő a jobboldalnak is „beszólt”. Kérte a politikai erőket, hogy ne
használják az árpádsávos zászlót: „A halottak iránti és a túlélők fájdalmai
iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót használja jelképül, aki ki akarja
fejezni ellenzékiségét, vagy a magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti
zászlót!” Emellett kérte a közélet szereplőit, hogy ne vonják kétségbe a
rendszerváltást és az alkotmányos rendet.

Orbán Viktor hivatalosan méltatta a beszédet, de lapunknak több fideszes
politikus is azt mondta, hogy az államfő inkább az MSZP malmára hajtotta a
vizet, amikor 35 percen keresztül a Magyar Gárdáról és nem a 250 forintos
kenyérről beszélt.

„Gyurcsány nem tud kormányzati teljesítményt felmutatni, ezért mesterkélt
sikerpropagandával és ellenségkép kreálásával próbálja elterelni a figyelmet. Az
előbbire az emberek hétköznapjait csak áttételesen érintő uniós fejlesztések
reklámja, az utóbbira a túllihegett Magyar Gárda ügye a példa, melyben a Fideszt
kívánja összemosni a radikálisokkal” – vélekedett egy befolyásos ellenzéki
politikus. Szerinte százezrek a létfenntartásért küzdenek, ha az ő
problémájukról lenne szó, akkor tömegek vándorolnának át a baloldalról a Fidesz
táborába.

A baloldalon (Lendvai Ildikó személyében) még hivatalosan is bírálták Sólyom
beszédét, mivel egyértelmű elhatárolódást vártak. Egy szocialista képviselő
szerint az a baj, hogy Sólyomnak nagyobb részt igaza volt, és érvelése nehezen
támadható. (Különös volt hallani, hogy informálisan mindkét oldal képviselői
válságban lévő szervezetként jellemezték – saját pártjukat. )

Mindenestre a szezonnyitó ülésen – mint ahogy a múlt héten írtuk – Gyurcsány
Ferenc is „nagy, átfogó beszédet” tartott. Mint a miniszterelnök egyik
munkatársa lapunknak kifejtette: „Tudtuk, hogy Sólyom általános, filozofikus
beszédet fog tartani, ezért mi gyakorlatias, pragmatikus szónoklattal
készültünk”. A miniszterelnök majd’ másfél órás beszédében – élcelődtek is
szocialista képviselők, hogy már-már Fidel Castro-i magasságokra tör – 48
pontban foglalta össze a 2007–2008-as év teendőit.

A programpontok jelentős része korábbi kormányzati dokumentumokból és
szándéknyilatkozatokból ismert, inkább a beszéd hangsúlyai tűntek fontosabbak. A
miniszterelnök a reformok folytatása mellett tört lándzsát, de óva intett a
reformradikalizmustól, és helyette a reformrealizmust ajánlotta, ami olvasatában
a fontolva haladáshoz hasonlítható. Ez azért is érdekes, mert az MSZP-ben már
több esetben bírálták a kormányt, hogy túlzott reformdühvel és társadalmi
támogatás nélkül erőltetett át intézkedéseket.

A miniszterelnök – aki egyébként a héten médiaoffenzívába kezdett – baloldali
politikusok által korábban nem használt kifejezéseket is elővett, mint például
az „új rend” vagy az „erős állam”. „Az ősszel kapcsolatban meg kellett nyugtatni
a társadalmat, és azt nem mondhattuk, hogy nyugalom. Az ősz során lesznek olyan
rendezvények, amelyek a párt baloldali-szociáldemokrata jellegét erősítik, de
addig is kellett mondani valamit” – fejtegette a már említett forrásunk. Egy
másik szocialista politikus viszont azt sajnálta, hogy úgy tűnhetett: „amikor
sokat beszél valaki, akkor igazából nincs mondanivalója”.

A esti ülésszak végén a parlament előtt árpádsávos tüntetők inzultáltak
kormánypárti, illetve annak vélt politikusokat. Egy fideszes politikus intette
őket nyugalomra mondván, hogy ezzel a viselkedéssel okozzák a legnagyobb kárt a
jobboldalnak. Később mintegy száz rendőrnek kellett megfékeznie egy ötszáz fős
tömeget, akik az Országházat körülvevő kordont szerették volna elbontani.

Olvasson tovább: