Kereső toggle

Csak semmi pánik!

Villásreggeli Tasnádi Péterrel és Bodnár Józseffel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szakáll, gyere, nyisd a kaput, megérkeztek a riporterek – kiabálja abástyasétányon álldogáló Tasnádi Péter. Szakáll, polgári nevén Bodnár József
kastélya Budafokon áll, és ha valakinek nem lenne elég az átlagos családi házak
közül nem kicsit kirívó, őrtornyos palota, július közepe óta a kastély vendége
is borzolhatja az idegrendszereket: itt tölti ugyanis házi őrizetét Tasnádi
Péter, az első számú magyar „keresztapa.”



Fotó: Somorjai László

Bodnár József ma már egyáltalán nem szakállas, ám a korabeli tablókon a
Ferencváros focicsapatának gyúrójaként még dús arcszőrzettel áll. Ebből a
korszakból ered beceneve. A kastély alsó szintjén található rendelőjének falait
szinte elfedik a csapatképek. A koraiak közül az egyiken a Nyilasi-féle Fradi
első sorának közepén áll Bodnár, jellegzetesen karba tett kézzel – a poszter a
hetvenes évek közepén készülhetett. De vannak itt frissebb képek is, például a
2004-es athéni olimpiáról: Bodnár gyúró a magyar csapat tagjaival vonul a
megnyitó ünnepségen, kék formaruhában, elegáns kalapban.

Bodnár József neve fogalom a gerincgyógyításban. Bár sehol nem reklámozza magát,
és hivatalos rendelési idő sincs, páciensei szinte egymásnak adják a kilincset.

– Tizenkét masszőri oklevelet szereztem az évek során, és nemcsak
sportolókat, hanem műtét előtt álló betegeket is kezeltem és kezelek – mondja.


Ahogy fogadott a kapuban, és ahogy beszélgetünk, kifejezetten szelíd embernek
tűnik. Pedig azt olvastam önről, hogy miközben ismert sportmasszőr volt, egyben
a budapesti éjszaka egyik hírhedt figurájaként is számon tartották.

– Ne szépítsük, az ördög legjobb katonája voltam. Azt is megcsináltam, amit
nem mondott. De már megváltoztam.

Hogyan tudta összeegyeztetni a gyógyítást, az embereken való segítést az
erőszakkal, a verekedésekkel?

– Erre nem tudok más magyarázatot adni, mint hogy leuraltak a sötétség erői.
Mert tényleg úgy volt, hogy napközben kezeltem a sportolókat, a beteg
gerinceket, aztán este felvettem a selyeminget, egy kiló aranyat a nyakamba, a csuklómra, és irány az éjszaka. Mindenem megvolt, de a hatalom is kellett. Élveztem, hogy bármit el tudtam intézni, és sokszor elég volt a verbális agresszió. Persze nem mindig.

A zsidó Messiást hirdette - Elhunyt Jean-Marie Lustiger francia bíboros

„A keresztény világ egyik legjelentősebb személyiségét, Franciaország a
morális és szellemi értékek egyik legnagyobb alakját, a zsidó világ pedig egyik
legdrágább barátját vesztette el” Jean-Marie Lustiger személyében – nyilatkozta
a franciaországi zsidó közösségek tanácsának főtitkára a 80 éves korában elhunyt
francia bíborosra emlékezve. Az egyetlen katolikus főpap volt, aki származását
mindvégig megvallva küzdött az egyházi antiszemitizmus ellen.



Fotó: AP

A zsidó származású, ám katolikus hitre tért Jean-Marie Lustiger a
franciaországi katolikus egyház legmeghatározóbb személyisége volt az elmúlt
közel három évtizedben. Nyíltan beszélt a legvitatottabb egyházi és világi
témákról egyaránt, „modern tradicionalizmusával” sikerült felráznia a francia
katolikusokat, és tökéletesen egyesítette zsidó örökségét fiatal korában
választott hitével.

Aaron Lustiger lengyel származású askenázi zsidó szülők gyermekeként született
1926-ban Párizsban. Már gyerekkorától saját bőrén tapasztalta az
antiszemitizmust, egy 1937-es németországi út során pedig a nácizmussal is
szembe találta magát, ám egy protestáns német családnál életében először
antifasiszta keresztényekkel is találkozott. Ekkoriban került a kezébe egy
protestáns Biblia is, amely további életére meghatározó hatással lett.

A világháború alatt apját munkaszolgálatra vitték. Anyja – akit később
Auschwitzban megöltek – ekkor Orléans-ba küldte húgával együtt, hogy így mentse
gyerekeit az előrenyomuló németek elől. Itt látogatott el 1940 húsvétján az
orléans-i katedrálisba, amely olyan megragadó hatást tett rá, hogy pár hónapra
rá megkeresztelkedett, és eredeti neve mellé felvette a Jean-Marie nevet is.

Lustiger számára a katolikus keresztség nem jelentette zsidóságának
megtagadását. „Egymás után olvasva az Ó- és az Újszövetséget, világossá vált
számomra, hogy az egyik értelmezhetetlen a másik nélkül.” „A kereszténység a
judaizmus gyümölcse” – mondta egy alkalommal. „Soha nem jutott eszembe a zsidó
identitásom megtagadása. Sőt éppen ellenkezőleg. Számomra Jézus a zsidók
Messiása” – nyilatkozta Isten választása című, 1987-ben kiadott
beszélgetéseiben. Magát katolikus zsidónak tartotta, bíborosi kinevezését
követően adott interjújában így fogalmazott: „Zsidónak születtem, és mindig is
az maradok. Számomra Izrael küldetése az, hogy a világosságot elvigye a
nemzeteknek. Ez az én reménységem, és hiszem, hogy ennek elvégzésére a
kereszténység a megfelelő eszköz.” Gimnáziumi tanulmányainak végeztével előbb a
Sorbonne-on tanult irodalmat, majd a párizsi katolikus szemináriumon szerzett
filozófiai és teológiai diplomát. 1951-ben járt először Jeruzsálemben, és ott
kezdett el először komolyabban foglalkozni saját zsidóságával és népének
üdvtörténeti küldetésével. Bár a vatikáni zsinat hivatalosan lezárta a katolikus
antiszemitizmus korszakát, Lustiger nem mindig ezt tapasztalta saját paptársai
részéről. Emiatt a hetvenes években komoly szellemi válságot élt át: úgy érezte,
hogy Franciaországban elvégezte feladatát, és azon gondolkodott, hogy Izraelbe
költözik. Az alijázást az új pápa akadályozta meg: II. János Pál 1979-ben
Orléans püspökévé, két évre rá pedig Párizs érsekévé nevezte ki Lustiger-t, aki
1983-ban elnyerte a bíborosi címet is. Huszonnégy éven át irányította a francia
katolikus egyházat, mielőtt az egyházi rend szerint 75 évesen beadta lemondását,
amelyet a pápa csak 2005-ben fogadott el.

Anyja tragikus haláláról Lustiger szinte soha nem beszélt. Egyik ritka alkalom
volt, amikor 1999-ben a Megemlékezés napján a holokausztban elpusztult francia
zsidók neveit olvasták fel, Lustiger is a felolvasók között volt. Amikor anyja
nevéhez ért, felolvasta a nevét: „Gisele Lustiger. – Majd hozzátette: – Az
anyukám.” Aztán tovább olvasott. Jómaga csak 1983-ban járt először Auschwitzban,
ahova soha többet nem akart visszatérni. II. János Pál pápa bizalmasaként
azonban 2005-ben arra kérte az akkor már halálos beteg egyházfő, hogy képviselje
a Vatikánt a tábor felszabadulásának 60. évfordulóján. Lustiger
engedelmeskedett, de elmondta: „Csak azért megyek, mert a pápa kéri.” Az eset
kapcsán találgatások kezdődtek arról, hogy János Pál a megbízással azt jelezte,
hogy a párizsi érseket szeretné utódjául. Lustiger soha nem volt hajlandó
kommentálni ezeket a felvetéseket, és a pápaválasztó konklávé előtt nem sokkal
bejelentette visszavonulását érseki tisztségéből.

Munkássága során közvetlen és nyílt stílusával, magával ragadó humorával,
hatalmas energiájával erős hatást gyakorolt a francia, azon belül is főleg a
párizsi katolikus fiatalságra. Katolikus körökben is konzervatívnak tartott
nézeteit rendszeresen a templom egyik padjának szélére ülve osztotta meg
teltházas hallgatóságával, határozott véleménye ellenére könynyen szót értett a
másként gondolkodókkal. Amerre járt, templomokat alapított, és 1983-ban
létrehozta a Notre dame katolikus rádiót, majd 1999-ben a kto tévécsatornát is.
Nevéhez kötődik az 1997-es Ifjúsági világtalálkozó megrendezése, mely során a
világ minden tájáról több mint egymillió katolikus fiatal látogatott el a
párizsi rendezvényre.

A vallások közti párbeszéd egyik úttörőjének számító Lustiger katolikus hitre
térését a zsidó közösség eleinte elutasította, ám amikor sikerrel járt közbe,
hogy a karmelita apácák mégis csak költözzenek ki az auschwitzi táborból, egyre
jobban kezdtek odafigyelni rá. Ezt követően ő szövegezte meg annak a bűnbánati
nyilatkozatnak a szövegét, melyben a francia katolikus egyház bocsánatot kért a
zsidóktól. Ő kísérte el II. János Pált annak 2000-es jeruzsálemi útjára, mikor
is először járt pápa a Siratófalnál és ismerte el a kereszténység tartozását az
„idősebb báty” felé, majd 2001-es damaszkuszi útja során is, ahol a pápa
személyében először látogatott meg katolikus egyházfő mecsetet. Személyes
életútjáról és megtéréséről csak keveset beszélt, de többek ösztönzésére könyvbe
szerkesztette korábbi előadásainak szövegét, melyet Az ígéret címmel adtak ki
2002-ben. A könyvben „őszinte párbeszédre” szólít fel zsidók és keresztények
között. Lustiger volt az első bíboros, aki felszólalt a Zsidó
Világkongresszuson, és az ő kezdeményezésére indult el New Yorkban az évenként
megtartott zsidó–katolikus találkozó ortodox zsidók és katolikus bíborosok
részvételével.

A több mint húsz könyv szerzőjeként számon tartott Lustiger-t 1995-ben
választották be a Francia Akadémia „halhatatlanjai” közé. Személyének nagyságát
abban látták, hogy világosan gondolkodóként és erőteljes szószólóként
határozottan állt ki az Isten-hit mellett egy olyan világban, ahol kemény
támadások érik a tradicionális felfogást és a szellemi értékeket. Élete során
mindig a katolicizmus erkölcsi értékeinek, szellemi erejének és intellektuális
igényességének harmóniájára törekedett. A tüdőrákban szenvedő bíboros hosszú
szenvedés után hunyt el. „Életének utolsó hetei fájdalomban és szomorúságban
teltek” – mondta el újságíróknak két éve kinevezett utódja, André Vingt-Trois
párizsi érsek.

Széchey Noémi

Olvasson tovább: