Kereső toggle

A nagy utazó

Martonyi esete a szolgálatokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mi ellen kell nekem védekeznem?! Nekem van egy életpályám, nekem van egy
életművem, nekem volt egy életcélom. Én egész életemben azért dolgoztam, ’90
előtt is, hogy ez az ország felzárkózzon, bekerüljön Európába” – jelentette ki
Martonyi János miután kiderült: jelentéseket készített a kommunista
titkosszolgálat hírszerzésének. Az Orbán-kormány volt külügyminisztere azt
mondja, ő éppenséggel „ellenséges személy” volt az előző rendszerben. Egykori
párttitkára viszont azt állítja, azért vették fel az MSZMP-be, mert nemcsak
szakmailag, hanem politikailag is megbízható volt.



Fotó: Somorjai László

„A fő cél a résztvevők szellemi átformálása, „manipulálása”, meggyőzésük a
polgári ideológia igazságáról, a nyugati (főleg amerikai) társadalmi és
politikai berendezkedés, a „gazdasági és politikai szabadság” üdvözítő voltáról.
Mindez természetszerűen a marxizmus cáfolásának és a szocialista államok
diszkreditálásának állandó törekvését is jelenti” – így számolt be az 1965
nyarán Strasbourgban rendezett Szabad Európa nyári egyetemen szerzett
tapasztalatairól az állambiztonsági szolgálatnak írt jelentésében Martonyi
János, a polgári kormány egykori külügyminisztere. Legalábbis az ÉS hasábjain
Kende Péter által ismertetett dokumentumok, illetve Martonyi életútjának
összevetéséből úgy tűnik, ő volt az a Marosvásárhelyi – majd később Magasdi –
fedőnevű hálózati személy, aki több alkalommal informálta a hírszerzést külföldi
útjain szerzett tapasztalatairól. Az azonosságot a politikus maga is beismerte
nyilatkozataiban, azzal a különbségtétellel, hogy állítása szerint soha nem
szervezték be, és nem jelentéseket, pusztán útibeszámolókat kellett készítenie.

Mint a hírTV-ben elmondta, 1965-ben valóban részt vett a Szabad Európa
rendezvényén, remélve, hogy ez nem fog a belügy tudomására jutni. Két évvel
később azonban kiderült, hogy – mint Martonyi megjegyezte, egy titkosszolgálati
jelentés nyomán – mindent tudnak strasbourgi útjáról. A szegedi egyetemistát
ezzel egy Jójárt István nevű rendőrszázados szembesítette, aki az iránt is
érdeklődött, hogy milyen módon kívánja magát tisztázni. Martonyi egy jelentéssel
tehette jóvá „hibáját”, amelyet 1968 januárjában és februárjában adott le a
rendőrtisztnek. „Ezt követően még két utazásra került sor, arról is írtam ilyen
beszámolót, egyébként pedig a dosszié tartalmának túlnyomó többsége hamis” –
fogalmazott a volt külügyminiszter. Hangsúlyozta továbbá, hogy senkinek nem
származott kára a jelentésekből. „Igyekeztem mindenkiről a legpozitívabb képet
festeni, ideértve magamat is. Nem véletlenül szerepelnek azok a megállapítások a
jelentésekben, hogy a szocializmus mennyivel magasabbrendű, mint a kapitalizmus”
– magyarázta.



Ungváry Krisztián

Fotó: Szabó Gabriella

Egy kis utazás, 1968-ban

„Kizárt, hogy az ÉS-ben tárgyalt úgynevezett munkadossziét részben vagy
egészben Marosvásárhelyi tartótisztje hamisította volna. A belső ellenőrzések
során a tisztek munkáját aprólékosan átvizsgálták, egy fiktív beszervezésre
gyorsan fény derült volna. Márpedig a szóban forgó dossziét 1986-ban zárták le.
Ez azt is jelenti, hogy az igazán izgalmas részletek még elő sem kerültek” –
mondta lapunknak Ungváry Krisztián történész. Kiemelte: az úti jelentéseket
mindig a munkáltató számára kellett készíteni, nem a belügynek, és soha nem
vettek fel érte pénzt – ellentétben „Marosvásárhelyivel”, aki egy ízben 600
forintot kapott Jójárttól. Hogy Martonyi valóban hírszerzési jelentéseket adott
le, azt az is nyilvánvalóvá teszi, hogy a City of London College nyári
egyetemére történt kiutazása előtt a százados már részletesen felkészítette
informátorát a munkára: utasította például, hogy vegye fel a kapcsolatot nyugati
ismerőseivel. „1968. június 27-én 18h.kor találkozót tartottam »Marosvásárhelyi«
fn. informátorral. Gépkocsiba vettem és Makóra mentünk vele. (...) Újból
átbeszéltük feladatait. Megállapítottam, hogy az inf. érti a feladatait és a
meghatározott magatartási vonalát” – írta Jójárt. „Nem az a kérdés, hogy
Martonyi aláírt-e, hiszen ezt nem mindenkitől kértek. Viszont aki beült egy
rendőrautóba, végighallgatta a tiszt utasításait, majd hazatérve jelentéseket
adott, az hálózati személy volt, ezen nincs mit szépíteni. Ezt ő sem gondolhatta
máshogyan” – mutatott rá Ungváry. A történész azt is hozzátette, hogy számos
példa volt arra, hogy emberek nemet mondtak hasonló „felkérésre”, a beszervezett
ügynökök jelentős része pedig egy-két év után kiszállt, mindenféle retorzió
nélkül – vagyis az együttműködés nem volt kényszer.

Hasonló véleményen van Kende Péter is, aki azt mondja, Martonyi tagadásával
éppen azoknak a becsületébe tapos bele, akik nemet mondtak. Szerinte az sem
igaz, hogy jelentéseivel senkinek sem ártott, hiszen a nyugati magyar
emigránsokról írt információkkal kiszolgáltatta őket. Kende is úgy véli,
Martonyi teljesen tisztában volt azzal, hogy mit tesz. „Csak ma két ember hívott
fel azzal, hogy Jójárt százados közismert figura volt Szegeden: mindenki tudta,
hogy az állambiztonságnak dolgozik, és hogy az egyetemistákra specializálódott”
– jegyezte meg. Kérdésünkre elmondta, még vannak olyan, az üggyel kapcsolatos
dokumentumok, amelyeket nem dolgozott fel, így elképzelhető, hogy lesz
folytatás.

„Progresszív ember volt”

Martonyi János hálózati munkáját az eddig feltárt dokumentumok alapján addig
lehet nyomon követni, amíg 1969-ben Jójárt százados átirányítja egy másik
tartótiszthez. „Közöltem vele, hogy mivel Budapesten dolgozik, be fogok mutatni
egy bpesti kollégát, akivel a jövőben a kapcsolatot fogja tartani. [...] Nem
ellenezte az átadását, sőt örült, hogy Budapestre költözése miatt nem fog a
kapcsolata velünk megszakadni” – írta jelentésében a tiszt. A fiatal jogász
pályája a fővárosban elkezdett felfelé ívelni (lásd keretes írásunkat). Ezt
azért is fontos megjegyezni, mert Martonyi közleményében hangsúlyozta: „25 éven
keresztül ellenséges személyként tartottak nyilván”. (Kérdés persze, hogy akkor
mit mondhatnának azok az ellenzékiek, akik a több alkalommal külföldön tanuló és
dolgozó Martonyival ellentétben évtizedeken keresztül még csak útlevelet sem
kaptak.) Az MTV Este című műsorában emelt hangon jelentette ki: „Hát mi ellen
kell nekem védekeznem, ne haragudjon?! Nekem van egy életpályám, nekem van egy
életművem, nekem volt egy életcélom. Én egész életemben azért dolgoztam, ’90
előtt is egyébként, hogy ez az ország felzárkózzon, bekerüljön Európába.”

Nem egészen így emlékszik Hegedűs János, a Külkereskedelmi Minisztérium egykori
függetlenített párttitkára, aki Martonyit annak idején felvette az MSZMP-be.
„Nagyra becsültem Martonyit, semmi probléma nem volt vele, emberileg, szakmailag
és politikailag is megbízható volt, éppen ezért kezdeményeztem felvételét a
pártba” – mondta lapunknak. Kérdésünkre hozzátette: nem volt szükség felvételi
elbeszélgetésre. „Ilyesmi fel sem merült, tudtam, hogy egyeznek a nézeteink. Nem
voltak rendszerellenes megnyilvánulásai, igaz, lelkes támogatásra sem emlékszem
a részéről. Progresszív ember volt” – emlékezett vissza a volt párttitkár.



Kende Péter

Fotó: Somorjai László

Védett ügynökök

Martonyi a rendszerváltás után tovább folytatta karrierjét, az Antall-kormány
privatizációs államtitkáraként. Saját elmondása szerint már akkor kiderült, hogy
vannak személyével összefüggő állambiztonsági dokumentumok. „Ezeket a
miniszterelnök megnézte, és azt mondta, hogy nem talál bennük semmi
kivetnivalót” – mondta Martonyi az Estében. Kende Péter értelmezése szerint a
rendszerváltás óta mindkét politikai oldal védi „saját ügynökeit”. „Ezért nem
látunk ma tisztán, és addig nem is fogunk, amíg olyan ügynöktörvény nem
születik, amely lehetővé teszi a teljes nyilvánosságra hozatalt, és
megakadályozza, hogy szolgálatok „mazsolázzanak” az állambiztonsági iratok
közül, némelyiket visszatartva, némelyiket előhozva” – fogalmazott az író. A
mazsolázásra ékes bizonyíték éppen Martonyi ügye: az Orbán-kormány idején
2063-ig titkosították dossziéját. A titkos minősítést csak a D209-es botrány
kapcsán, a Mécs-bizottság munkája nyomán oldották fel.

A feltáró bizottságot vezető Mécs Imre lapunknak azt mondta, az akkor hozzájuk
került dossziét 2002-ben átadták Martonyinak, aki úgy fogalmazott nekik, hogy
abban jelentéktelen dolgok vannak. Érdekes, hogy bár az irat titkossága
megszűnt, mégis csaknem 5 év kellett ahhoz, hogy kutatások nyomán előkerüljön.
„Ha nem születik új ügynöktörvény, akkor még évekig revolverezheti egymást a két
politikai oldal az újból és újból előkerülő ügynökdossziékkal” – fogalmazott a
politikus.

Névjegy

Születetési idő: 1944. április 5.

Tanulmányok és vizsgák

1962–1966 József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged


1967 állam- és jogtudományok doktora („summa cum laude”)

1968 City of London College, nemzetközi kereskedelmi jog

1969 ügyvédi jogtanácsosi vizsga

1970 Academy of International Law, Hága, nemzetközi köz- és magánjog

1971 külkereskedelmi szakjogi meghallgatás „kiváló” minősítéssel

1968–1973 Angol, francia és német felsőfokú nyelvvizsga

1978 Orosz kandidátusi nyelvvizsga

Szakmai gyakorlat

1967–1968 ügyvédjelölt, Szegedi Ügyvédi Kamara

1968–1979 jogügyi előadó, jogtanácsos, osztályvezető jogtanácsos,

MASPED-MAFRACHT

1979–1984 kereskedelmi titkár, Brüsszeli Kereskedelmi Kirendeltség

1984–989 osztályvezető, főosztályvezető, Külkereskedelmi Minisztérium

1989 július –1990 június miniszterhelyettes, privatizálási kormánybiztos

1990 június –1991 december közigazgatási államtitkár, Nemzetközi Gazdasági
Kapcsolatok Minisztériuma

1991 december – 1994 augusztus közigazgatási államtitkár, Külügyminisztérium,
rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

1994 –1998 ügyvéd, a Baker & McKenzie nemzetközi ügyvédi cég partnere, európai
igazgatóságának tagja

1998 – 2002 külügyminiszter

2002 – ügyvéd, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda ügyvezető
partnere

Martonyi erkölcsi alapjai

„Erkölcs nélkül nincs igazi, sikeres politika, nemzetpolitika, külpolitika.”
(2006. december 5., MNO)

„Ne higgyetek azoknak, akik szerint az egész rendszerváltozás hiábavaló volt,
nekünk az a dolgunk, hogy megvédjük vívmányait, kiteljesítsük az igazságot, a
szabadságot, a nemzeti összetartozást, Magyarország boldog jövőjét.” (Kossuth
tér, 2006. október 17.)

„Az igazi kérdés azonban az, hogy ki hisz még a magyar kormánynak, hol van, hová
lett a szavahihetőségünk, a hitelünk. Márpedig akinek hitelre van szüksége,
annak ügyelnie kell arra, hogy a szavainak is legyen hitele, tehát nincs hitel
hitel nélkül.” (2006. január 29-én, Orbán Viktor évértékelő beszéde előtt a
Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként)

Olvasson tovább: