Kereső toggle

Év eleji gőzök

Fenyő, bejgli, magány, pofon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A telefonos lelkisegély-szolgálatok munkája érdekes módon az év végi ünnepek
után tetőzik. Ilyenkor jönnek elő ugyanis azok a problémák, melyek a családi
együttlétekből vagy éppen a család hiányából fakadnak. A tapasztalatok alapján
az első számú közellenség még mindig az ünnepekhez fűzött idillikus várakozások
miatt bekövetkezett csalódás.



Sokakra mégcsak rá sem nyitják az ajtót karácsonykor Fotó: Somorjai László

Sok családban torkollik a szeretet ünnepe kiadós veszekedésekbe, esetleg
egy-két pofonba. De talán még ennél is rosszabb a helyzete azoknak, akikre még
csak rá sem nyitják az ajtót karácsonykor. A januárban hatványozottan több
hívást fogadó mentálhigiénés szakemberek szerint a magyar emberek lelki
egészsége mostanára meglehetősen elgyengült, silányabb szocializációból
silányabb életminőség alakult ki. Ennek következtében az emberek egyedül
maradnak saját problémáikkal, még akkor is, ha történetesen családban élnek –
összegzi a telefonos lelki elsősegély-szolgálatok tapasztalatait Búza Domokos
pszichológus. Úgy érzékelik: az utóbbi másfél évtizedben kiszolgáltatottabbá
váltak az emberek, jobban függnek saját környezetüktől. A segítséget kérők
általában önmagukon kívül keresik a hibát: a másik személyben, a körülményekben.
Nehezen látják be, hogy nekik kellene változtatniuk önmagukon, a hozzáállásukon
vagy tűrőképességükön. A legtöbbször sajnos nem hogy a megoldás felismerése,
hanem a megoldás felé induló első lépés sem születik meg – állítja a szakember,
aki szerint alapvető probléma, hogy hazánkban nem alakult még ki a segítségkérés
kultúrája. Ennek érzékletes példáját nyújtja a dél-alföldi régió, ahonnan a
kimagasló öngyilkossági ráta ellenére a legkevesebb hívás érkezik. Ennek
ellenkezője Észak-Magyarország, ahol az emberek megtanulták használni a
telefont, a gyakori nehéz helyzetekben élnek a segítségkérés lehetőségével. A
szolgálatokat egyébként főleg a nők hívják, hiszen nekik Búza Domokos szerint
több és egészségesebb eszközük van arra, hogy problémáikat lelki problémaként
éljék meg. A férfiak hasonló esetben is inkább a kocsmát vagy a
figyelemelterelés egyéb módját választják. Az életkori megoszlás is beszédes:
leggyakrabban a 30-60 évesek emelik fel a kagylót. Az úgynevezett Párizsi
katalógus szerinti felosztásban a lelkisegély-szolgálatokhoz fordulók több mint
harmada házassági, családi problémáira kér gyógyírt.

Hazai kultúránk azonban gazdag konfliktuskezelési megoldásokban. Népbetegségnek
is nevezhetjük, hogy a feszültségek közepette sokaknak eljár a kezük, vagy
szavakkal döngölik agyagba szeretteiket. Ebből a szempontból is kiemelt
időszaknak számítanak az év végi ünnepek. „Tökéletes” levezénylésükhöz ugyanis
gyakran stresszhelyzeteket okoz, ezek az időszakok a bántalmazó családokban nem
békések, hanem mindig veszélyfaktorokat hordoznak. A felmérések szerint
Magyarországon minden ötödik nő – vagyis több százezren – él olyan kapcsolatban,
amikor fizikailag is bántalmazzák. A bántalmazás itt egynél többszöri atrocitást
jelent. Az ilyen családokban élő gyerekek még akkor is érintettnek minősülnek,
ha őket közvetlenül nem bántalmazza senki. Lelki terrort pedig legalább annyian
élnek át, mint ütlegelést. A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület
segélyvonalának hívói szerint ezek egyáltalán nem könnyebben elviselhető
helyzetek. Tapasztalataik szerint hazánkban valamiért a kultúra része egymás, és
főleg a nő kisajátítása, sértegetése, megalázása. Sokszor „viccből” teszik ezt a
partnerek. Tekintet nélkül az emelkedettebb hangulatot kívánó ünnepekre.

Olvasson tovább: