Kereső toggle

Zsákutcák a pártban

Miért nem lehet megreformálni az MSZP-t?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szocialista párt a világjobbító elképzelések sokasága ellenére nem sokat
változott az elmúlt években: a megújulásért síkra szálló csoportok közül egyesek
működését teljesen ellehetetlenítette a vezetés, míg mások a rossznyelvek
szerint „reformelképzelések” címszó alatt valósították meg hatalmi ambícióikat.

Kertész Krisztián a beszédes nevű „Demokratizáljuk az MSZP-t!”, belső
használatra szánt könyvében beszél a szocialista párt megreformálására indított
mozgalmáról. Az Ésszerűség és Felelősség Platform (ÉFP) alapítójának pártbeli
kálváriája a Hetek birtokába jutott füzetecske szerint 2004 elején kezdődött,
amikor is Kertész belépett a pártba. Az éppen a Budapesti Corvinus Egyetemen PhD
disszertációján is dolgozó fiatal gazdaságpolitikus az általa vallott értékek és
elvek mentén kívánt új irányt mutatni a pártnak: „a közgazdaságtan 2×2
józanságát” kívánta az MSZP-be beépíteni. Kertész már akkoriban is az
államháztartási reformok szükségességét hirdette. A fiatal szakember és
politikuspalánta időt és pénzt nem kímélve küzdötte le a hatodik kerületi
pártvezetés által útjába gördített akadályokat, majd alig fél év múlva már ő is
köztük foglalt helyet.

Hét-nyolc hónap múlva, 2005 májusában Kertész egy új platform létrehozását
jelentette volna be, ha a párt Országos Elnöksége elismerte volna annak
megalakulását. Hiába volt meg Kertész szerint minden szükséges aláírás,
taglétszám, SZMSZ, az elnökség az MSZP Országos Etikai és Egyeztető
Bizottságának (OEEB) állásfoglalását kérte az ügyben. Az igazi csata azonban
akkor indult meg a pártvezetés és a már majdnem-platform között, amikor Bokros
Lajos a nevét adta a szerveződéshez. Innentől kezdve fenyegető levelek érkeztek,
és állítása szerint még kémkedtek is utána. A pártvezetés azóta sem legalizálta
a szerveződést: az OEEB kétszer is megtagadta az ÉFP elismerését.

Lapunk kérdésére Simon Gábor, a párt OEEB-elnöke úgy nyilatkozott: a testület
azért foglalt állást a platform létrejötte ellen, mivel az nem teljesítette az
alapszabályban megjelölt létszámminimumot. „Ráadásul a platform kellő létszámát
igazolni hivatott belépőnyilatkozatok között szép számmal akadt olyan, amiről
utóbb kiderült: az azt aláírónak fogalma sem volt arról, hogy aláírásával egy
platformhoz csatlakozott” – tette hozzá Simon. Néhány hónappal később, 2006
nyarán a szervezetre nézően mégis kedvező határozat születik meg a bizottságban.
Ekkor azonban a párt Országos Elnöksége lép közbe – pontosabban: nem lép közbe
–, és az OEEB kötelező érvényű határozata ellenére sem veszik az ÉFP-t
nyilvántartásba. Természetesen megkerestük Kertész Krisztiánt is az ügyben, aki
a leghatározottabban elzárkózott a nyilatkozattétel elől. De nem csak az ÉFP
próbálta megváltani az elmúlt évek során a szocialista pártot: a Mozaik Klubot a
párt sikeres fiataljai hozták létre 2002 vége felé. „Ekkor már túl voltunk a
Medgyessy-kormány első 100 napján, és a pártbeli fiatalok egy része úgy látta:
negatív, a lemaradás irányába mutató folyamatok indultak el, amelyet meg kell
fékezni” – emlékezett vissza a szerveződés első napjaira az egyik alapító tag.

A pártvezetés ezúttal sem tudta nagyra értékelni a hangsúlyozottan negyven év
alatti „államférfiak és -asszonyok” reformtörekvéseit, és hamarosan több pletyka
is útnak indult, miszerint a fiatalok nem az MSZP újraszervezésére egyesültek,
hanem a párton belüli státusok megszerzésére. Az egyik „beltag” lapunknak úgy
nyilatkozott: többek között e szerveződés tehetséges fiataljait is úgy szerelték
le a régi motoros pártvezetők, hogy állítólag zsíros pozíciókat ajánlottak fel
nekik.

Hevenyészett felsorolásában Mesterházy Attilát, Újhelyi Istvánt, Hagyó Miklóst,
Ficsor Ádámot, Arató Gergelyt és Vadai Ágnest említette példaként.

Simon Gábor szerint minden alapot nélkülöznek ezek a híresztelések, mivel a
Mozaik Klub és a hasonló szerveződések tagjai már 2004 őszén is komoly pártbeli
tisztségekkel rendelkeztek. Ugyanezt erősítette meg lapunknak Arató Gergely, az
oktatási tárca államtitkára is, aki ellenpéldaként Botka László szegedi
polgármestert

említette.



Simon Gábor



Arató Gergely

Olvasson tovább: