Fotó: Juhász Tamás
Milyen tervei voltak?
– Többek között egy kis utazási irodát alapítunk a barátaimmal, amelyben én
ha nem is tevékeny résztvevő, de résztulajdonos leszek.
Nem érezte úgy az elmúlt napokban, hogy politikai játszmák áldozata lett?
– Politikai megnyilatkozásokra nem reagálok, és politikával soha nem
foglalkozom.
Az elmúlt két hónap eseményei közben, vagy akár mostanában, egy pillanatra
sem bizonytalanodott el abban, hogy mindent a legmegfelelőbben tett-e?
– Saját munkámat természetesen nem ítélhetem meg, erre ott van az országos
főkapitány úr és a miniszter úr. Azt viszont nagyon is határozottan gondolom,
hogy a parancsnoki kar az adott körülmények között minden tőle telhetőt megtett
a jogszabályok keretein belül.
Minek tudja be, hogy ilyen intenzív támadás alá került a rendőrség a
jobboldal részéről, és
– Közbe kell vágnom, bocsásson meg. Az előbb mondottam, hogy politikai
megnyilvánulásokkal nem foglalkozom, és ehhez most is tartom magam.
Miért nem védte meg magát határozottabban a rendőrség, ha úgy érezte, hogy
neki van igaza?
– Elmondtuk, hogy több mint háromszáz sérültünk van, és nem mi támadtuk meg
magunkat tankkal, nem mi dobáltunk magunkra benzines palackot és kockaköveket,
nem mi szúrtuk meg magunkat. Itt egy hihetetlen kemény jogellenes magatartás
történt, anarchia kezdett kialakulni, és szerény véleményem szerint kiváló
munkatársaim a körülményekhez képest jól kezelték a helyzetet, visszaállítottuk
a közrendet, közbiztonságot. Ha emlékszik rá, reggelre mindenki normálisan
mehetett dolgozni, és a jogkövető állampolgárok nem észleltek semmit az
eseményekből.
A belső vizsgálatoknak van már eredménye, egyenlege abban a tekintetben, hogy
mindig helyesen jártak-e el a rendőrök?
– A tisztelt ügyészséghez tessék fordulni. Én az első pillanattól kezdve azt
mondtam, hogy az intézkedéseimért vállalom a felelősséget, a munkatársaim szak-
és jogszerűen jártak el, azonban ha valakinek egyéni sérelme keletkezett, akkor
egy független szervezetnél, a tisztelt ügyészségnél megteheti a bejelentését, és
azt korrekt módon ki fogják vizsgálni.
Nem érezte magát cserbenhagyva, amikor az eseményeket értékelő, összevont
bizottsági ülésen az országos főkapitány úr tizenhét darab rendőri visszaélésről
kezdett el beszélni? Nem sugallt ez kifelé egy esetleges ellentétet Önök között?
– Semmiféle ellentétről nem tudok. Én hallgattam, amikor ez elhangzott, és
természetesen az országos főkapitány úr nyilatkozatával minden esetben
egyetértek.
Fiatalabb kollégái nem bizonytalanodtak el az események értékelése láttán,
illetve a rendőrséget is érintő megszorítások miatt abban, hogy egyáltalán
érdemes-e a rendőri pályát választani?
– A rendőreink nagyon nagy hivatásszeretettel látják el munkájukat. Nem az
illetményért dolgozunk, hiszen az a megélhetésünket fedezi csupán.
Vannak még olyan szakmai céljai, melyeket nyugdíjazásáig el szeretne érni?
– Budapest főkapitányának lenni szerintem a szakma egyik nagyon komoly
csúcspontja, amire fiatal rendőrként soha még csak gondolni sem merészeltem.
Mikor megy nyugdíjba?
– Van egy ötéves szerződésem, ha úgy tetszik, parancsom, amely 2008 év végén
jár le. Ezen időpont előtt egyoldalúan, illetve közös megegyezéssel lehet azt
felbontani. Én az utóbbira tettem kísérletet egy héttel ezelőtt.
Két helyettese és kilenc kerületi kapitány is követte példáját a nyugdíjazási
kérelemben. Velük mi lesz?
– A személyzeti kérdések mindig belügyek.
Egy interjúban olvastam, hogy magát osztotta be karácsonyra parancsnoki
ügyeletbe. Miért?
– Több mint egy évtizede karácsonykor és szilveszterkor mindig beosztom
magam, hogy a parancsnoki állomány lehetőleg a családja körében tölthesse az
ünnepeket, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a parancsnoknak példát kell
mutatnia, és többet kell magára vállalnia, mint a kollégáinak.
Átveszi-e azt a Pro Urbe díjat, melyet korábban a főváros közgyűlése
szavazott meg Önnek, és amelyet a KDNP felhívása szerint az elmúlt hetek
eseményei után nem kéne elfogadnia?
– Mint már említettem az előbb, politikai megnyilvánulásokra soha nem
reagálok.
Akkor vonatkoztassunk el a politikától. Ott lesz az ünnepségen, átveszi a
díjat?
– Amennyiben nekem ítélték ezt a díjat – hiszen én erről hivatalosan nem
tudhatok, gondolom, meglepetésnek szánták – megtiszteltetésként fogom megélni.
2006. 11. 17. (X/46)
