Kereső toggle

Életveszélyes vállalkozás

Az olajügyekről, ahogyan a Papa látta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy hete került a könyvesboltokba Sándor István, alias „Papa”, egykori
fedett nyomozó hiteles története az olajmaffiába való beépüléséről,
lebuktatásáról, az ellene folyó koncepciós eljárásokról és az olajos alvilággal
összefonódott politika mocskáról. A könyv születéséről a szerzőt, Kármán Irént
kérdeztük.

Könnyű volt ehhez az életveszélyes témához kiadót találni?

– Nekünk nem jelentett akkora kísértést, amikor bekínáltak egy csinos
összeget arra az esetre, ha a könyv nem jelenik meg, mint a kiadónak. Abban a
pillanatban, amikor nála is felbukkant ez a fajta presszió, elkezdődött a
hazudozás és a megjelenés elodázása. El is hoztuk tőle azonnal a kéziratot, és
gyorsan kerestünk valaki mást, hiszen valljuk be: kockázatos terhelő
bizonyítékokat otthon tárolni. A Papa irodájába történt is behatolási kísérlet.
Az a kiadó, amelyik végül is bevállalta a könyvet, végig rejtve volt a
nyilvánosság elől, és fedett helyen nyomtatta a példányokat.

Miért, mi történhetett volna, ha nem rejtik el?

– Mondjuk berepül valami a nyomda udvarára, vagy véletlenül meggyullad a
több százezres papírszállítmánya.

Önt érte valamilyen atrocitás munkája során?

– Amikor elkezdtük a munkát és az anyaggyűjtést, sikerült olyan emberekkel
is beszélni, akik érintettek voltak az olajbizniszben, ráadásul ez köztudott
róluk. Ekkor jött pár telefonhívás: hallottam-e arról, hogy ebben az ügyben
annak idején emberek haltak meg, illetve hogy az én gyermekemet is elütheti
valaki véletlenül az utcán. Szerencsére bebiztosítottam magam annyira, hogy
nagyon nagy bajba került volna az, aki ilyet megkísérel.

Miért fontos ennyi évvel az események után egy ilyen könyvet kiadni
Magyarországon? Mit üzen az olvasóknak?

– Nézze, alsó hangon is legalább ezerötszázmilliárd tűnt el az
államkasszából. Idén pedig ezerháromszázötvenmilliárdos megszorító csomaggal
készül a Gyurcsány-kormány a haza megmentésére. Hát akkor csak hiányzik
valahonnan az a pénz, nem? Ha a fenti összeghez a környezeti károkat és az azok
helyreállításának költségeit is hozzávesszük, a Levegő Munkacsoport számításai
szerint körülbelül kilencezermilliárdos a kár, melyben pártszínektől függetlenül
a magyar gazdasági és politikai elit egy része érintett. Úgy gondoltam, hogy a
társadalom igenis kíváncsi a könyvben csak „közös fekáliaként” említett
olajpanamából származó hiány eredetére, melyet az állam azóta is ganajtúró
bogárként görget maga előtt.

Az ön részéről ezzel a könyvvel vége a történetnek?

– Dokumentumfilmet is forgattam, melyben több mint húsz, többségében
elbocsátott békési rendőr szólal meg, akik elöljáróik kifejezett tiltása
ellenére folytatták a nyomozást, mikor végre „szagot fogtak”, vagy sok társukkal
szemben nem fogadták el a csúszópénzt hallgatásukért cserébe. De ők legalább
élnek, hiszen csak rendőrből öt halt meg a nyomozások idején. Könyvem Rajtaütés
című fejezetéből pedig forgatókönyvet írtunk. Ha sikerül szponzorokat szerezni,
akkor játékfilm fog születni az olyan abszurd, ám megtörtént esetekből, mint
amikor egy kelet-magyarországi rendőr villogó járőrkocsijával keresztbe fordulva
a síneken állítja meg a tizenhét szerelvényes olajszállító mozdonyt, annak
ellenére, hogy tudja: minden főnöke összejátszik azokkal, akiké a tartálykocsik
tartalma. Ez a mindenhonnan eltávolított személy ma is a lét és a nemlét határán
egyensúlyoz azokkal együtt, akik akár politikusként, akár az igazságszolgáltatás
valamely képviselőjeként megpróbáltak fényt deríteni az igazságra.

Ők abba buktak bele, hogy azt hitték: ebben az országban sok munkával,
őszinteséggel és tisztességgel, a játékszabályokat betartva rendbe lehet tenni a
dolgokat. Sajnos tévedtek.

Olvasson tovább: