Princz Gábor Fotó: V. Sz.
A vádlottak az ügyészség vádirata szerint tevékenységükkel sorozatosan
megtévesztették a tulajdonosokat és a Bankfelügyeletet, nem képeztek
céltartalékot, elhibázott üzletpolitikát folytattak, és prosperáló bank
látszatát keltették.
„A vád határai meglehetősen bizonytalanok voltak” – fogalmazott Diós Erzsébet,
az ügyben eljáró bíró, aki indoklásában utalt rá, hogy a vád a számviteli
fegyelem megsértése ügyében nem tartalmazott indítványt, így azt nem
vizsgálhatta a bíróság. Az ügyészség által még kifogásolt bankhálózati
bővítéssel, a bank expanzív politikájával és az alárendelt kölcsöntőke-kötvény
kibocsátásával kapcsolatban a bírónő ésszerű gazdasági, illetve „közgazdaságilag
ugyan nem elegáns, de jogilag nem kifogásolható” döntésekként utalt. A
vádhatóság korábban azzal érvelt, hogy a bank működésében tapasztalt
szabálytalanságokat a Bankfelügyelet akkori vezetője észlelte, és levélben
jelezte is a pénzintézetnek. A bíróság szerint a Bankfelügyeletnek szabálysértés
esetén lehetősége lett volna intézkedni. A céltartalék-képzéssel kapcsolatban
pedig a banknak volt egy belső, vezérigazgatói utasítása, amelynek meg kellett
felelnie a jogszabályi előírásoknak, a Bankfelügyelet pedig jóváhagyta azt. A
bíró megjegyezte azt is, hogy „céltartalékképzéssel vagy nem képzéssel nem lehet
vagyoni hátrányt okozni büntetőjogilag”. „Olyan, jogilag kényes ügyek terhelték
meg még a Postabank eladásakor is a privatizációt, amelyek egyértelműen
hátrányosan érintették az eladást. Princz Gábor és vezető társai felelősségére
utaltak ezek az ügyek, amelyek a Postabank 2003-ban történt eladásakor is
szerepet játszottak” – reagált az ítéletre Király Júlia, a Nemzetközi
Bankárképző Rt. vezérigazgatója, a Postabank igazgatóságának 2002 utáni elnöke.
Bárándy Péter, Princz Gábor ügyvédje pedig az ítélethirdetést követően azt
mondta, hogy elégedett az ítélettel. „Nem történt más, mint – ami az
igazságszolgáltatáshoz hozzátartozik – hogy egy vád nem állta meg a helyét –
összegezte az ítéletet újságírók előtt Bánáti János, a per negyedrendű
vádlottjának védője. Majd hozzátette: „Ettől nem dőlt össze az
igazságszolgáltatás.” Szerinte az ítélet inkább azt erősítette, hogy a
bíróságnak „van ereje felmenteni vádlottakat, ha a vád nem állja meg a helyét”.
Az elsőfokú döntés szerint a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját egy másik,
121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés
vádpontjában is felmentették.
A Budai Hengermalom Kft.-nek egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg
a Postabank és Takarékpénztár Rt., holott az szakértők szerint 179 millió
forintot ért. Diós Erzsébet bírónő indoklásának végén hangsúlyozta: míg a
valamennyi vádlottat érintő ügyben bűncselekmény, addig a Princz Gábor elleni
második vádpontban bizonyítottság hiányában hozott felmentő ítéletet. A bíróság
azt a szakértői indítványt fogadta el, amely arról szólt, hogy ma már pontosan
nem megállapítható, mennyit ért az üzletrész 1997-ben. Bárándy Péter elmondta,
hogy emiatt más formában nem is menthették volna fel a vádlottat. „Érthető, ha a
közvélemény nem tudja a helyére tenni a Postabank-ügyben született felmentő
rendelkezést, de a büntetőeljárás és a büntetőbíróság ítélete elsősorban nem a
laikusoknak szól” – mondta Magyar György ügyvéd a Fővárosi Bíróság elsőfokú
döntése kapcsán.
A nem jogerős döntés ellen az ügyész valamennyi vádlott esetében bűnösség
megállapítása miatt fellebbezett. A vádlottak és védőik tudomásul vették a
döntést. (Hetek–MTI)
2006. 07. 14. (X/28)
