Kereső toggle

Gyurcsány újratöltve

Hatalomkoncentráció a kormányalakítás ürügyén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gyurcsány Ferenc kormányalakítási tempóját az ellenzéken túl még saját
pártja is érdeklődéssel figyeli. A központosítás a pénzügyekre, a kommunikációra
és az MSZP vezetésére is kiterjed, miközben a megígért reformokból eddig csak
olyat láttunk, amely a Fidesz által ismételgetett államcsőd közeli helyzetre nem
igazán nyújt megoldást.

A kormány megalakulásának hetében felgyorsultak az események a Parlament háza
táján. Gyurcsány Ferenc ügyvezető és kijelölt miniszterelnök, Hiller István, a
MSZP és Kuncze Gábor, a SZDSZ elnöke hétfőn koalíciós megállapodást írtak alá a
Parlamentben. A pártelnökök elégedettek a létrejött kompromisszummal, és
vállalták annak felelősségét, hogy hazánk költségvetési helyzetét megnyugtatóan
rendezik. Az öt parlamenti párt képviselői pedig a kormányalakításhoz még
szükséges alkotmánymódosításban egyeztek meg, melynek értelmében a kormány
szerkezetét a kormánytöbbség szabadon határozhatja meg. Az ellenzék ugyanakkor
nem járult hozzá, hogy alkotmányban rögzítsék a miniszterhelyettesi tisztség
létrehozását, ezért a minisztériumok a jövőben úgy szerveződnek majd, hogy a
tárcák vezetői mellett egy, a minisztert mindenben helyettesítő államtitkár áll
majd, és alattuk helyezkednek el a szakmai területeket felügyelő
szakállamtitkárok. A helyettes államtitkári poszt megszűnt. Az ügyvezető
miniszterelnök beszámolója alapján olyan új intézmények segítik majd a
kormányzást, mint az államreform-bizottság, a fejlesztési tanács és kabinet,
illetve a kormányzati szolgáltató központ. Az új intézmények vezetőit lapzártánk
után, pénteken a miniszterekkel együtt mutatja be a kormányfő. Utóbbiakkal
Gyurcsány Ferenc írásos megállapodást kötött a 2006 végéig szóló vállalások
teljesítéséről.

„Az Orbán-kormánnyal szemben folyamatosan megfogalmazódott a baloldal részéről,
hogy a miniszterelnök hatalma indokolatlanul nagy. Nos, innen nézve a helyzetet
jelenleg sokkalta totalitáriusabb folyamat játszódik le kormányalakítás címszó
alatt” – fejtette ki lapunknak Répássy Róbert (kis képünkön) frakcióigazgató, a
Fidesz jogi kabinetjének vezetője, akit Orbán Viktor a kétharmados törvényekkel
kapcsolatos egyeztetéssel megbízott. Megítélése szerint heves tiltakozásuk
ellenére fogadta el az Országgyűlés kedden a miniszterek és államtitkárok
jogállásáról szóló új törvényt, melyben végleg összecsúszott a közigazgatás
eddig valamennyire elkülönült szakmai és politikai vezetése. „Gyakorlatilag
politikai komisszárokat ültettek a minisztériumok szakapparátusainak élére, és
ezáltal egy csapásra átpolitizálódott a közigazgatás” – állítja Répássy.

Ami viszont a koalíciókötés egyik szabaddemokrata feltételét és nem
utolsósorban választási ígéretüket, a kisebb államot illeti, úgy tűnik,
megvalósul a közszféra régen várt csökkentése. A Magyar Köztársaság
minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény szerint, amelyet keddi ülésén
fogadott el az Országgyűlés, a Miniszterelnöki Hivatal mellett tizenegy
minisztérium jön létre (lásd keretes írásunkat). Összevonták tehát az oktatási
és a kulturális, a szociális és a munkaügyi, valamint a gazdasági és az
informatikai tárcát. A korábban belügyi hatáskörbe tartozó rendészeti
feladatokkal ezt követően az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium foglalkozik,
a korábbi belügyi tárca Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium néven a
helyi önkormányzatokért, a közigazgatás szervezésért, valamint az eddig tárca
nélküli miniszter által felügyelt területfejlesztésért lesz felelős. Az uniós
ügyek ezentúl a Külügyminisztérium alá tartoznak, ahonnan a határon túli
magyarok ügyei átkerülnek a „plusz egy” tárcához, a Szilvásy György vezette
Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH). A korábbi gyakorlattal ellentétben azonban nem
ő lesz a miniszterelnök helyettese s így a kormány második embere, hanem
továbbra is az a Kiss Péter, aki a második Gyurcsány-kormány egyik
csúcsminisztériumának, a szociális és munkaügyi tárcának vezetője lett, és
kormányzati tapasztalatai mellett pártján belül is jelentős támogatottságot
tudhat maga mögött. Létrejött továbbá az új Országgyűlés bizottsági rendszere
is, a maga 18 állandó bizottságával, melyekből tíz kormánypárti, nyolc pedig
ellenzéki elnökkel ülésezik majd.

Szocialista körökben aggódó figyelemmel tekintenek Gyurcsány offenzívájára.
Főleg, mióta a 2007 és 2013 között hazánkba áramló 15 ezer milliárdos
EU-támogatás elosztását egy általa vezetett testület hatáskörébe utalta.
Természetesen nem attól félnek, hogy a pénz nem jó helyre kerül, hanem sokkal
inkább az ezáltal jóval gyengébbé váló minisztériumok kiszolgáltatottságától.
Erős miniszterekről így nem beszélhetünk – vélekednek bizonyos MSZP-s tömbök –,
hiszen a működéshez szükséges pénzeken kívül minden fejlesztés előirányzatáért
külön kell majd kopogni. Répássy Róbert is azt sérelmezi, hogy az ellenzéknek
gyakorlatilag semmilyen beleszólása sincs az EU-s pénzelosztásba mint politikai
témába, így kizárólag a klasszikus parlamenti eszközök (interpelláció stb.)
maradnak az elsősorban utólagos kontrollra. A fideszes politikus szerint a
nyilvánosság jelenthetné a legnagyobb visszatartó erőt a korrupciós
kísértésekkel szemben.



Horn Gábor, a koaliciós  partnerek közötti koordinációért felelős
államtitkár

Kormányközeli forrásaink szerint azzal, hogy a miniszterelnök komoly
pártfunkcionáriusokat emelt kormányzati pozícióba, három legyet ütött egy
csapásra. Egyrészt így könnyebben elkerüli annak veszélyét, hogy a jövőben
bevezetésre kerülő megszorítások közben pártja kifaroljon a háta mögül. Másfelől
a pártban saját embereivel tehet rendet, hiszen a szocialistáknál élő szokásjog
értelmében párton belül nincs kettős funkció: vagy pártvezető valaki, vagy
kormányzati ember. Az elv érvényesülésének élő példája Hiller István, aki a
kultusztárcát hagyta hátra a pártelnökségért. Ezért lesznek kénytelenek szép
sorjában lemondani a szocialisták októberi tisztújító kongresszusán a
kormányzati pozícióba emelt pártvezetők. És valószínűleg ezért nem vállalt el
miniszteri széket Juhász Ferenc leköszönő honvédelmi miniszter sem, aki nemrég
így nyilatkozott minderről: „Szeretnék egy olyan pártot, amelynek vezetői
gyakorlatilag kormányoznak is, és sikeresen képesek a kor kihívásainak
megfelelni. Az MSZP és a kormány vezetését egy kézbe kell adni, mindkét
tisztségre Gyurcsány Ferenc a nyilvánvaló jelölt.” Juhász feladata lesz
következésképpen a hátország rendben tartása.

A harmadik légy pedig a megszorítások bevezetését követő, szinte biztosra
vehető, legalább másfél éves népszerűségvesztés több személyre koncentrálása.
„Érthető, hogy nem egyedül akarja elvinni a balhét – tartják forrásaink –, ezért
szétosztja a szakmai és politikai felelősséget, hogy a reformokkal járó
konfliktusokban is erős vezetőként szerepelhessen.” Mindezzel a miniszterelnök
hatalma erősebb lesz, mint valaha, ide értve az Orbán-érát is. Tény azonban,
hogy a baloldali értelmiség reflexei nem tompulnak el vezérük láttán, mint
ahogyan azt a jobboldalon tapasztaljuk, így leszálló ágban számítani lehet hazai
oldalról érkező erőteljes kritikákra, és a párton belüli mozgásterek szélső
határainak feszegetésére is. Talán ezért is zajlik a hatalomkoncentráció egyik
ágaként a kommunikáció központosítása is a szocialistáknál.

„Azokat a lépéseket, amelyek eddig bizonyos értelemben a centralizáció irányába
mutatnak, akkor támogatjuk, ha egyértelműen a hatékonyságot szolgálják” – mondta
el a Heteknek Horn Gábor szabaddemokrata ügyvivő, a koalíciós partnerek közötti
koordinációért felelős államtitkár. Úgy tudja, a Nemzeti Fejlesztési Tanács
feladata lesz, hogy az uniós támogatásokat az eddigieknél jóval hatékonyabban
tudjuk felhasználni, és szerinte ez egy központosítottabb rendszerben könnyebben
megvalósulhat. Magyar Bálint személye, akit egyébként Gyurcsány Ferenc kért fel
e tanácsban betöltött vezető szerepének helyettesítésére, garanciát jelent az
SZDSZ-nek, hogy a pénzáramlás átlátható marad. Horn leszögezi ugyanakkor, hogy
ha a centralizálás végeredménye egy túlzott kormányfői befolyás lesz, akkor
ebben a szabaddemokraták nem lesznek partnerek, sőt aktivitásukat a negatív
folyamatok ellenében fogják kifejteni.

Reform vagy blöff?

A közigazgatás átszervezését tartalmazó, kilenc törvényjavaslatból álló
kétharmados törvénycsomag benyújtása mellett Gyurcsány a kormányprogramot is az
Országgyűlés elé terjesztette. A program öt fejezetben – Reformok az új
Magyarországért; Fejlődő, sikeres köztársaság; Modern köztársaság; Igazságos
köztársaság; Biztonságos köztársaság – taglalja az ország előtt álló feladatokat
mint az új Magyarország megteremtésének feltételeit. A kormányfő tervei szerint
az új kormány megalakulását követően azonnal intézkedéseket hoz az
államháztartás egyensúlyának helyreállítására. A ciklus közepére teljesíteni
kívánják a költségvetéssel kapcsolatos maastrichti követelményt, amely többek
között az államháztartási hiány, az államadósság és az infláció mértékét
határozza meg. Ehhez rövid távon az állam kiadásainak jelentős csökkentésére,
bevételeinek pedig érdemi növelésére van szükség – tette hozzá Gyurcsány.    

A Fidesz csak a hét végén kapta kézhez a kilenc törvényjavaslatból álló
reformcsomagot, ám az annak megismerésére nyitva álló idő így is elegendő volt
ahhoz, hogy azt Orbán Viktor blöffnek nevezhesse. Répássy Róbert azonban ennél
is tovább ment, és a kilencből hatról kijelentette, hogy még blöffnek is kevés.
„Nevetséges országmegváltó reformok címén olyasmiről beszélni, hogy a bírósági
népi ülnököknek és az ügyészségi fogalmazóknak szüntessük meg a mentelmi jogát,
vagy hogy a parlamenti képviselők mentelmi joga ezentúl terjedjen ki egymás
rágalmazására és a becsületsértésre is” – vallja a Fidesz-jogász. Szerinte az
egész arról szól, hogy miként lehet az ellenzéket kormányzati felelősségbe
keverni az által, hogy ezen „blöffök” elutasítása után rájuk hivatkozva lehessen
megszorításokat eszközölni. Ezért hangsúlyozza a jobboldali helyzetelemzés
szerint Gyurcsány, mennyire számít az ellenzék együttműködésére. Répássy
kiemeli, hogy nagyon is karakteres véleményük van ezekről a kérdésekről, de
botrányos lenne azt elfogadni, hogy az államháztartási hiány egy négy év múlva
bekövetkező létszámcsökkentéssel (például kisebb parlament) van közvetlen
összefüggésben.

„Talán az önkormányzati rendszer átalakításának van költségkihatása, de ott
sajnos az az érzésünk, hogy nem őszinte a kormány szándéka. Engem a napokban a
szocialista megyei közgyűlési elnökök kerestek meg azzal, hogy ugye nem lesz
semmi abból, amit az önkormányzatokkal tervez végrehajtani a kormány” – meséli a
Fidesz képviselője. Itt az ideje – vallják Orbánék –, hogy olyan horderejű
kérdésekben, mint az ezeréves tradícióval rendelkező megyerendszer régiókra
cserélése, megkérdezzük az érintett polgárok véleményét. Szerintük például egy
népszavazás erre alkalmas eszköz lehetne, de ha idáig nem is jutunk el, legalább
az önkormányzati szövetségeket érdemes lenne bevonni a döntési folyamatba.

Nagy kérdés továbbá, hogy a három szabaddemokrata tárcába mennyire van már most
bekódolva a későbbi konfliktus lehetősége, hiszen Kóka János alig érzékelhetően
birtokolja csak pártja elnökségének támogatását, Molnár Lajos korábban már két
ízben is ujjat húzott a szocialistákkal, Persányi Miklós pedig a rossznyelvek
szerint a Fodor Gábor és Kovács Kálmán helyetti „inkább” kategória egyszemélyes
jelöltje. Horn Gábor mindenesetre azt állítja, hogy az SZDSZ-es
miniszterjelöltek mind szakmai, mind politikai szempontból meg fogják állni a
helyüket. Nem véletlen hát, hogy ténylegesen a programra születtek megoldásként,
és személyük a garancia arra, hogy a reformfolyamatok a szabaddemokraták
elképzelései szerinti irányba haladnak majd. Répássy szerint azért fájó Molnár
megválasztása, mert rajta keresztül fog „belopakodni” a szocialista egészségügyi
koncepcióba a liberális elképzelés, amely nagyon leegyszerűsítve a szféra
magánosítását jelenti.

Egyes liberális körökben kifejezetten elégedetlenek a koalíciós tárgyalások
végeredményével, és korábbi befolyásuk visszaszorulásáról beszélnek. Példaként
hangzik el, hogy a szocialistáknak ebben a ciklusban SZDSZ-es szavazatok nélkül
is megvan a többségük a parlamenti bizottságokban. Horn nem látja ilyen sötéten
a helyzetet. Szerinte húszfős frakcióval nem lehetnek jelen kellő súllyal minden
bizottságban, pláne, hogy közülük többen kormányzati szerepet is kaptak. „Több
esetben a korábbi gyakorlathoz igazodva átengedtük a bizottsági helyeket a
szocialistáknak. A kedden aláírt koalíciós megállapodás egyértelműen rendezi az
együttműködés ezen feltételeit is, és azokat mindketten be fogjuk tartani” –
szögezte le a képviselő.

A második Gyurcsány-kormány miniszterei

Egészségügyi tárca: Molnár Lajos; földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca:
Gráf József; gazdasági és közlekedési tárca: Kóka János; honvédelmi tárca:
Szekeres Imre; igazságügyi és rendészeti tárca: Petrétei József;
környezetvédelmi és vízügyi tárca: Persányi Miklós; külügyi tárca: lapzártánkkor
legvalószínűbb Somogyi Ferenc; oktatási és kulturális tárca: Hiller István;
önkormányzati és területfejlesztési tárca: Lamperth Mónika; pénzügyi tárca:
Veres János; szociális és munkaügyi tárca: Kiss Péter; Miniszterelnöki Hivatal:
Szilvásy György

Kilenc százalékkal vezet az MSZP

A Szonda Ipsos közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint a
választók 34 százaléka az MSZP-re, 28 százaléka a Fideszre, 4 százaléka az
SZDSZ-re, 4 százaléka az MDF-re szavazna, s mindössze 0,4 százaléka voksolna a
KDNP-re, ha most lennének a választások. Igen magas, 28 százalék a bizonytalanok
aránya, illetve azoké, akik nem szavaznának. Az összes választókorú körében
jelenleg hat, a biztos pártválasztók csoportján belül kilenc százalékpont az
MSZP előnye a vetélytársával szemben. A 33 éven aluliak háromnegyede nevezhető
MSZP-snek, az 50–65 év közöttieknél ez az arány 42 százalék. A Fidesz megőrizte
szimpatizánsait, március óta arányuk mindvégig 28 százalék volt, a szavazótábor
összetételében sem tapasztalhatók változások – közölte a Szonda Ipsos.

Olvasson tovább: