Kereső toggle

Blogok: a bennfentesek hálója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs az a párt, aki ne használná a világhálót mint kampányfelületet. Az
utóbbi években divatba jött a blog, azaz az internetes napló, amely személyesebb
kapcsolatot biztosít az olvasó és az író között. Számos politikus indította el
naplóját a neten, a legnépszerűbbek Gyurcsány Ferenc írásai. Ellenfelei nem
tudták követni ezen a területen, a miniszterelnök ma már az első számú bloggerek
egyikének számít hazánkban.

Gyurcsány Ferenc látszólag lazán sztorizik, de valójában nagyon komolyan
vezeti netes naplóját. Januárban kezdte az írásait megjelentetni az általa
szervezett „amőba” társaság honlapján (blog.amoba.hu).

A hálón évek óta sláger már a blogírás, a webnapló, de az itthoni politikusok
csak a választás előtti hónapokban kezdték használni ezt a kommunikációs
felületet. Sokan nekiugrottak, de a műfaj csak a kitartó, folyamatosan írók
számára hoz sikert. A kormányfő január óta naponta jelenteti meg írásait,
személyes aláírásával igazolva, hogy ő a szerző, és nem kommunikációs csapata
dolgozott helyette. Gyurcsány Ferenc tudatosan használja ki a háló adta laza
kereteket, sok esetben a sajtó helyett itt jelent be komoly országos döntéseket.
A választások utáni „politikai alagútban” szinte csak innen lehetett valamit
tudni arról, hogy a miniszterelnök mit gondol, és mit tervez a jövőben. Többször
felhasználta már blogját, hogy hírértékű bejelentéseket tegyen. Idén február
15-én innen tudhattuk meg, hogy Magyarországra megérkezett a madárinfluenza
vírusa. A balatonőszödi koalíciós tárgyalásról szinte semmi sem szivárgott ki,
amikor egyszer csak megüzente blogján, hogy mire számíthat az ország: az állami
kiadások csökkentésére és a bevételek (adók és/vagy árak) növelésére. Azt is
elárulta, hogy pár napra elutazik feleségével, majd elhintette, hogy Budapesten
beszélgetett a még mindig nagy nemzetközi tekintélynek örvendő Henry Kissinger
volt amerikai külügyminiszterrel, akinek látogatását amúgy szinte sehonnan nem
lehetett megtudni.

„A blog (...) nem öncenzúrázott, de önmoderált, ha van egyáltalán ilyen szó. Nem
gyártok történeteket, nem kreálok mesterséges világot. Nem üzenek, de egy pontig
engedem látni személyes reakcióimat közéleti történésekről is. De csínján kell
az értelmezéssel bánni, óvnék mindenkit, hogy félszavakból, jelzőkből messzemenő
következtetést vonjanak le” – szól egy minapi naplós beírás a miniszterelnök
webnaplójából. Ezzel reagált azokra a kritikákra, hogy fontos döntésekben
véleményét nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem blogjában ismerteti. Más
politikusok csak a választások idején írták webes naplóikat, majd hamar
kimerültek. Demszky Gábor internetes naplója egy botrány lecsengéséig élt
csupán: a főpolgármester horvátországi üdülővásárlási botrányának elülésével a
napló is megszűnt.

A jobboldalon azonban még álnéven sem lehet találni blogoló politikust. Ezzel
kapcsolatosan a hálón komoly vita bontakozott ki, vajon miért? Sokan úgy vélik,
az ok egyszerű: Orbán, Pokorni és sokan a Fidesz vezetőségéből soha nem fogják
intenzíven használni a számítógépet és az internetet. Az interneten abszolút
szólásszabadság van, ami alapvető liberális érték. Orbán ettől – mármint a
szólásszabadságtól – idegenkedik, és küzd ellene. Senki nem szólhat vissza neki,
ami az interneten nem lehetséges. Vagy egy még jellemzőbb jobbos vélemény
Ákostól: A zenész szerint tisztességes ember nem ér rá blogolni. A Fidesz körüli
megkérdezettek azt állítják, hogy álnéven sem érdemes blogolni, mert „nem venné
ki jól magát a dolog”.

„A világhálón keresztül lazaságot és személyességet sugallva lehet elérni a
fiatalokat, de talán a legfontosabb a blogoló személyhez illő hangot megtalálni”
– nyilatkozta lapunknak egy netes szakember. Szerinte ezen a téren Gyurcsány
elvitte a pálmát, így nincs értelme és nem is lehet utánozni a miniszterelnököt
és stábját. Egyszerűen jó, vélekedik a szakember, és persze jól is van eladva –
teszi hozzá kissé gúnyosan, utalva arra a nem olcsó kampányra, amit az Amőba
szervezett a blog köré. Egy „sima” webnapló esetében nem a személy az érdekes,
hanem a téma és az arra érkező reakciók. A politikusoknál fordítva működik: maga
a szerző válik fontossá.

A kampány alatt még egy blog körül volt nagy „felhajtás”: Pásztor Tibor MSZP-s
önkormányzati képviselő naplójában a Fidesz díszzsidójának nevezte Deutsch-Für
Tamást. Pásztor leírta a véleményét, majd belebukott.

A webes napló kétkarú óriás, egyikkel megölel, a másikkal orrba vág. A naplóknak
több funkciója is van egyszerre.

A webnapló közvetlen kapcsolat a „nagy” emberhez: írok neki egy levelet, majd
megbeszélem vele levélben. Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések is előfordulnak a
politikus-blogokon. „Ráuntam a határon való ácsorgásra és megírtam a
miniszterelnöknek, hogy valamit változtasson az erdélyiekkel szemben alkalmazott
határátlépési renden” – meséli egy ismerősöm, aki közvetlenül kereste meg
problémájával a miniszterelnököt. Ami talán a legfurább, a miniszterelnök stábja
válaszolt is neki. n

Olvasson tovább: