Kereső toggle

Külföldön próbálnak szerencsét a magyar fiatalok

Lehet, hogy nem váltanak retúrjegyet?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy nem reprezentatív felmérés szerint 1000 Békés megyei középiskolásból 857
nem a megyében képzeli el a jövőjét. Közülük további 670 diák még csak nem is
Magyarországon. Az országos adatok persze nem ennyire hajmeresztőek, de több
kutatás alapján is kijelenthető, hogy például a felsőoktatásba legutóbb
bekerülők legalább fele már tudatosan készül hazája elhagyására.



Fotó: Németh Tamás

A békési középiskolások a munkanélküliség, a biztos jövedelem hiánya és a
megye elavult infrastruktúrája miatt hagynák el térségüket. Akik pedig a határig
sem állnának meg, az életszínvonal csökkenését, a régió versenyképességének
hiányát és az alacsony jövedelmeket is felelőssé teszik döntésükért. A diákok
nagy része szülei elmúlt évek során begyűjtött munkahelyi kudarcából és
bizonytalan jövőképéből vonta le végkövetkeztetéseit. Talán az oktatási
rendszernek is lehet köze ahhoz, hogy a világjáró szándék csak keveseknél
párosul rákészüléssel, vagyis nyelvtanulással és a szükséges egyéb ismeretek
megszerzésével.

„Nem eszik olyan forrón a kását” – hűti a kedélyeket Gábor Kálmán neves
ifjúságkutató, hiszen számszerűen igazolható, hogy a tervezett külföldre
menetelek száma mindig több, mint amennyi abból ténylegesen megvalósul. A
területi adottságai miatt kevésbé frekventált térségekben a fiatalok kitörési
vágyának tipikus megjelenési formája a „csábító nyugat” meghódítása.
Legtöbbjüknek azonban sem képzettsége, sem nyelvtudása nincs az álom valóra
váltásához, és tegyük hozzá, hogy a Nemzeti Alaptanterv sem ebbe az irányba
taszítja őket. A szakember szerint mind az iskola, mind pedig a tájékoztatásért
felelős szervek „csak úgy általában” foglalkoznak az unióval, így a csatlakozás
óta megnyílt lehetőségek még nem tudatosultak a fiatalokban, nem vált részévé a
mindennapi életüknek. Gábor a mobilitással foglalkozó civil szervezeteket is
hiányolja a magyar társadalomból. Ezek ugyanis szerinte megóvhatnák a feltörekvő
generációt azoktól a csalódásoktól, melyeket első hosszabb külföldi
tartózkodásuk során lesznek kénytelenek átélni.

A GfK Custom Research Worldwide tíz országra kiterjedő felmérése is azt látszik
alátámasztani, hogy ami a nyugati határok megszűnésében rejlő lehetőségeket
illeti, Magyarország a sereghajtók között van az unióhoz legutóbb csatlakozott
országok listáján.

Az EU-ban adódó munka- és tanulási adottságok bővülését kisebb arányban
érzékelték honfitársaink, mint azt a tíz ország összesített adatai mutatják. A
magyar válaszadók 44 százaléka gondolja úgy, hogy a csatlakozás óta jobb esélye
van a „régi” tagállamok munkaerőpiacain, s 53 százalékuk véli úgy, több
lehetőség kínálkozik a tanulásra. 2005-ben még a lakosság 37 százaléka látott
több esélyt az unió tagállamaiban való munkavállalásra, s mindössze 42 százalék
szerint javultak a továbbtanulási esélyek a tagállamokban.

A Miniszterelnöki Hivatal, valamint az MTA Politikai Tudományok Intézetének
Nemzetközi Migráció Kutatócsoportja is komolyan foglalkozott a kivándorlás
kérdésével. A vizsgálatok eredményei szerint a fiatalok 52 százaléka gondolt már
arra, hogy tanulmányait szívesen folytatná külföldön; a külföldi munkavállalás,
mint esetleges távolabbi lehetőség pedig 55 százalékuknak jutott eszébe. A
magyar fiatalok mintegy harmada azt is tudta, hogy hol tanulna vagy dolgozna
szívesen. Célországaik: Egyesült Államok, Németország, Anglia, Ausztria.

A felmérésből levonható egyik fontos tanulság, hogy a legmobilabb társadalmi
csoport, a 15-20 évesek alig több mint harmadának vannak többé-kevésbé kialakult
migrációs elképzelései. Jellemző ugyanakkor, hogy a külföldi munkavállalást
itthoni céljaik gyorsabb elérését segítő eszköznek tekintik.

Erre a következtetésre jutott Gábor Kálmán is egy Vas, illetve Győr-Moson-Sopron
megyében végzett kutatása alapján. A megkérdezett fiatal munkavállalók jelentős
hányada hazai vállalkozásban kamatoztatta tovább külföldön megszerzett
tapasztalatait. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy legtöbbjük csak egy
bizonyos jövedelemszint elérése után tért haza anyaföldjére. „Lengyelországgal
szemben Magyarországon azért nem figyelhető meg egy minden áron külföldre
irányuló karrierorientáció, mert nálunk 7-8 százalékos a munkanélküliség, míg a
lengyeleknél 20. A magyar munkavállalók külhoni próbálkozásai viszont szervesen
beépülnek a hazai egzisztencia-teremtésbe – állítja a szakember.

Egy éppen feldolgozás alatt álló kutatás szerint a magyar orvostanhallgatók
között folyamatosan felvetődik a külföldi praxis lehetősége. Érdekes
megfigyelni, hogy az adott generáción belül is mekkora eltérés van a leendő
medikusok felfogásában. Az elsőéves hallgatók között jóval többen rendelkeznek
közép- vagy felsőfokú nyelvismerettel, illetve a külföldi elvárásoknak is
megfelelő felkészültséggel, mint az ugyanazon karon tanuló végzősök. „Utóbbiak
kicsit mintha megijedtek volna a globalizációtól” – véli Gábor Kálmán,
hozzátéve, hogy a diplomásokat érintő igazán kemény uniós elvárások még csak
most jutottak el Magyarországra.

Olvasson tovább: