Kereső toggle

Interjú Illés Zoltánnal, a Fidesz egykori alelnökével

A beszélő ember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mikola István helyzetbe hozása teljesen felesleges volt – véli Illés Zoltán.A fideszes politikus szerint Mikola jelölése csak arra irányult, hogy a KDNP
önállósulási törekvéseit akadályozza. Szerinte a Fidesz soha nem tud
választásokat nyerni addig, amíg szervezetileg és politikailag meg nem újul.
Illés úgy véli: félő, hogy pártja a német kereszténydemokraták sorsára jut, ahol
Kohl kancellár tizenhat éven keresztül regnált, és utána rádőlt az egész
felépítmény.



Illés Zoltán: Orbán Viktornak megújulásra van szüksége

A Fideszből egyedül Ön az, aki a párt választási taktikáját kritikával
meri illetni. A vezetők csendben taktikáznak, vagy félnek Orbán hatalmától?

– Ezt korábban, sőt folyamatosan is megtettem, amiért is büntetésképpen
Orbán Viktor nem akarta, hogy környezetvédelmi miniszter legyek az ő
kormányában. Ismert, hogy Pepó Pál lett a miniszter, odaadta a tárcát a
kisgazdáknak. Már a 2002-es országos listára sem akartak rátenni, pontosan
azért, mert nem szoktam véka alá rejteni a véleményemet. Kilenc évig voltam a
Fidesz egyik alelnöke, tudtam, mi az, ami szolgálja, és mi az, ami nem, a párt
és a jobboldal érdekeit. Számomra nem mindegy, hogy valaki kiáll, és elmondja a
véleményét, vagy pedig sumákol, és megpróbál taktikázni csak azért, hogy
megélhetési politikusként még kapjon egy kis fizetést vagy egy kis befolyást.
Természetesen nem kell megfogadni azokat a kritikai hangokat, amelyeket Stumpf
István, Tölgyessy Péter, Kósa Lajos, Áder János vagy Illés Zoltán mond, de talán
érdemes lenne az elnök úrnak elgondolkodni ezeken.

Miért tenne így, hiszen a közvélemény előtt ő a Fidesz egyszemélyi vezetője,
aki minden felett áll.

– Pontosan ezért, mert sokunknak van közünk ehhez a párthoz. Sokan
szeretnénk, hogy ugyanúgy, mint 1998-ban, újra nyerjen a párt. Viszont soha a
büdös életben nem fog nyerni abban az esetben, ha szervezetileg, személyzetileg
és politikailag nem újul meg! Ha megnézi a német kereszténydemokraták
történetét, Kohl kancellár tizenhat éven keresztül regnált: „kinyírta” minden
potenciális ellenfelét, és utána rádőlt az egész felépítmény, amit CDU-nak
hívnak. Két ciklusnak kellett eltelnie Schröder kancellárral, hogy újból magához
tudjon térni. Semmit nem kell – mondom én „cinikusan” – abból megfogadni, amit
Tölgyessy Péter, Stumpf István, Illés Zoltán, Kósa Lajos mond, és majd
meglátjuk, hogy akkor 2010-ben milyen lesz a választás eredménye.

Úgy tűnik azonban, hogy Orbán Viktor a második vereségét is simán elviszi,
nem dől rá a felépítmény…

– Azt kell mondanom Önnek, hogy a politikában – ugyanúgy, mint az élet más
területein is – az eredményesség a mérce. Mi sajnos egyszer kormányzati
pozícióban veszítettünk, és sajnos mi vagyunk az újkori magyar történelem első
olyan pártja, amelyik képtelen volt egy ilyen gyatra, gyalázatos kormányzati
tevékenység után leváltani a jelenlegi kormányzatot. Magyarul, zsinórban kétszer
veszítettünk. Az elsőre még lehetett azt mondani, hogy véletlen, meg a külső
körülmények. De másodszorra nem. Főleg úgy, hogy a választások előtt néhány
hónappal még jelentősen vezettünk az MSZP előtt.

Az elmúlt hat-nyolc évben szervezeti átalakítás címén megszűnt a megyei
Fidesz-csoportok, illetve a megyei Fidesz-testületek autonómiája, megszűnt a
helyi csoportok döntési köre. Alapszabályszerűen változott meg, vagyis saját
kongresszusunk szavazta meg, tehát nem véletlenül történt, hanem ez egy hosszú,
éveken keresztül zajló folyamat. A másik egyértelmű ok a személyzeti politika.
Milyen párt az, ahol csak egy elnököt lehet jelölni? Majd az alelnököket maga a
pártelnök jelöli ki? Ez azt eredményezte, hogy merevvé váltak a belső viszonyok,
nincs sem a gondolatnak, sem a kritikának szabadsága, melyek előrébb vinnék a
pártot. Milyen politika az, amely csak egyes rétegeknek vagy csak egyes
vidékeknek vonzó? Azt mondani, hogy ne engedjék meg, hogy Budapest döntse el a
választásokat, ez annak a beismerése, hogy Budapesten a Fidesz nem tud vonzó
politikát nyújtani. Pedig 1998-ban a harminckét budapesti választókerületből
tizennégyben még nyertünk. Ezzel szemben 2002-ben és 2006-ban csupán négy
kerületet tudtunk megszerezni. Ez azt jelenti, hogy igenis a Fidesznek volt
olyan időszaka, amikor Orbán Viktor volt a vezető, és Budapesten is
szimpatikusak voltunk a választóknak. Csakhogy akkor demokratikusabbak voltak a
belső viszonyok; olyan volt a politikánk, amelynek révén a Fidesz politizálása
népszerű volt, elfogadható volt, szakmai alapokon nyugodott, és ennek
eredményeként megnyertük az 1998-as választásokat.

Ehhez képest most Mikola István, Semjén Zsolt, Harrach Péter és különböző
külsősök tűntek fel Orbán Viktor mellett mint főszereplők.

A régi pártelit maximum vidéken haknizhatott, miért?

– Mikola István választási kampányba való bejátszása
miniszterelnökhelyettes-jelöltként teljesen felesleges volt. Mikola csak zavart
keltett, és valójában az ő helyzetbe hozása csak arra irányult, hogy a KDNP
önállósulási törekvéseit akadályozza, mondván, hogy a Fidesz jobb keresztény és
katolikus, mint a KDNP. Ráadásul mindezzel háttérbe kívánták szorítani Pokorni
Zoltánt és Rogán Antalt. Világos, hogy ennek a következménye katasztrófa lett:
Mikola úr olyan kijelentéseket tett, amelyek kiverték a magyar társadalom széles
rétegeinél a biztosítékot, aminek az lett az eredménye, hogy jó pár százalékot
veszítettünk, és ráadásul mobilizálta az SZDSZ-es és MSZP-s választókat, főleg
Budapesten. „Szinglihordákról” beszélni a legnagyobb baromságok közé tartozik.
Délvidéki magyar vagyok, nekem nem mindegy, hogy mi van a kettős állampolgárság
ügyével. Az édesanyám még mindig Szabadkán él, és nem magyar állampolgár. Mikola
úr nem tartotta magát ahhoz, amit Orbán Viktor követelt, hogy senki ne beszéljen
erről a témáról a kampányban. Méghozzá azért ne, mert Magyarországon ez a téma
nem népszerű, ráadásul kétharmados törvényt kell ehhez módosítani, amit a Fidesz
akkor sem tudna megcsinálni, ha egyedül nyerte volna meg a választásokat. Nem
Semjén Zsolt és Harrach Péter hibázott, hanem mások. Mondjuk Schmitt Pál és
Pelczné Gáll Ildikó, akik lehet, hogy sármosak és csinosak, de ez kevés. Abból,
hogy valaki csinos és esélyt kapott, még nem következik az, hogy meg is felel
azoknak a kihívásoknak, amelyek révén hasznosat tud alkotni Orbán Viktor
mellett.

Egy szó, mint száz. Orbán Viktornak mennie kell, hogy a Fidesz megújuljon?

– Egyáltalán nem. Magam leszek az, ha többes jelölés van a pártelnöki
pozícióra, aki Orbán Viktort fogom támogatni. Nyíltan és a titkos szavazatommal
együtt azért, mert Orbán, ha képes volt 1998-ban nyerni, akkor talán képes még
megújulni. De ez a képessége csak akkor tud erősödni, ha szervezeti, személyzeti
és politikai változtatásokat alkalmaz a párton belül, és ennek a
demokratizálódásnak ő maga áll az élére.

Olvasson tovább: