Kereső toggle

Lenullázva

Kovács Attila esete a polgári kormánnyal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Máig nem érti az egykori MLSZ-elnök, mivel vívta ki a
hatalom ellenszenvét. Bár hosszú évek után minden vádpont
alól felmentették, vállalkozásai és magánélete is csődbe
jutott.

Érti már, mi történt Önnel?

– Máig nem tudom pontosan. 1998 februárjában választottak
az MLSZ elnökévé, s mint közismert, tavasszal a Fidesz nyerte
meg a választásokat. Örültem, mert azt gondoltam, ez egy
olyan kormány lesz, melynek miniszterelnöke szereti a futballt,
és a magyar focinak ebből előnye fog származni. A leendő
sportminiszter – azért volt csak leendo, mert nem tudott
lediplomázni – bejött hozzám a Népstadionba, és egy éjszakán
keresztül beszélgettünk. Deutsch Tamásnak hívták az urat,
és azt mondta, úgy tudja, 480 millió forintot adtam az MSZP választási
kampányára. Mondtam neki, Tamás, ez kizárt, ha adtam volna,
most nem ülsz itt. A beszélgetés arra hegyeződött ki, hogy
én baloldali vagyok-e, kivel értek egyet, kivel nem, amit furcsálltam,
mert azt vallom, hogy egy szövetségnek nem e szerint, hanem a
szabályzata szerint kell működnie. Úgy váltunk el akkor,
hogy ha bármi baja van a Fidesznek a személyemmel, én nem kívánok
az útjukban állni. Szóljanak, és megfelelő szakmai indoklással
lemondok az MLSZ vezetéséről.

Hogyan fogadta Deutsch Tamás az ajánlatát?

– Azt mondta, két hét múlva viszszatérünk rá, és nagyon
köszöni a felajánlást. Eltelt két hónap, és bár nem szóltak,
hogy menjek a fenébe, de minden cselekedetük arra utalt, hogy
nemkívánatos személy vagyok.

Milyen megnyilvánulásra gondol?

– 98-ból még csak apróbb mozzanatokra, például a portugálok
elleni válogatott mérkőzésen történtekre. A Népstadion
kormánypáholyában foglalt helyet a portugál közlekedési
miniszter, a portugál sportminiszter, különbözo vezető
beosztású emberek és én. A Fidesz vezeto politikusai Orbán
Viktorral az élen velünk szemben, a stadion túloldalán nézték
a meccset. Amikor a szünetben be akartam menni a csapathoz,
nekem, az MLSZ elnökének elállták az utamat, mondván, a
miniszterelnök úr van benn a csapatnál.

Mikor fordultak komolyra a dolgok?

– Deutsch Tamás 1999 elején felfüggesztette az MLSZ felügyelőbizottságát,
az elnökséget és az elnököt. Bármilyen furcsa, de ha nem
tette volna, én mondtam volna le. A felfüggesztésünk módja
azonban megváltoztatta a gondolkozásomat: azt mondtam, hogy a
magyar labdarúgó-társadalom és a demokratikusan megválasztott
elnökség jogaiért a legmeszszebbmenőkig küzdeni fogok. Meggyőzodésem,
ha akkor szépen csendben a háttérbe vonulok, a kutya nem
foglalkozik velem. De az volt a célom, hogy a felügyelőbizottság
és az elnökség is visszakerüljön a helyére. Ez ’99 májusában
meg is valósult. Kénytelenek voltak bennünket visszahelyezni.

Mivel indokolták a felfüggesztésüket?

– Kirívó bűnöm az volt, hogy az MLSZ-irattárban rendetlenség
van. A másik, hogy az adományként kapott tízezer esőköpenyt
és tízezer futball-labdát ingyen szétosztottuk a kluboknak.
De az MLSZ-szel és a mi munkákkal szemben lefolytatott vizsgálatok
is megmosolyogtató eredménnyel végződtek.

Úgy emlékszem, nemzetközi téren is kiálltak Ön mellett.

– Igen. Azért is mentem ki a FIFAhoz, mert már olyan hírek
keringtek, hogy hamarosan letartóztatnak, mert bűncselekményeket
követtem el, loptam, csaltam. Bár letartóztatásra nem került
sor, miután látták, hogy sportvezetői minőségemben nem
tudnak fogást találni rajtam, elkezdtek az üzleti dolgaimmal
foglalkozni. ’99 februárjában az összes cégnél, amelyek a
tulajdonomban voltak, vagy közöm volt hozzájuk, APEHvizsgálatok
indultak.

Hány vizsgálat indult?

– Két fő vizsgálat. Akkor két cégem volt, a Kovács Acél-
és Fémszerkezet Készíto Részvénytársaság, amit 1991-ben
alapítottam, és volt egy Canyon Wheel Rt. nevű cég, amit
1997-ben két olasz és egy svájci céggel közösen hoztunk létre.


Tizennyolc vádpontot hoztak fel ellenem és a felnőtt fiam
ellen, házkutatást rendeltek el a lakhelyemen. Én nem voltam
otthon, csak a hetvennyolc éves édesanyám, amikor megérkeztek
a fekete autók. Kipattant belőlük tizenkét úriember, és már
jöttek is be a házba. Anyukám azt sem tudta, mi történik,
minden iratot összeszedtek, mindent lefényképeztek. És ez idő
tájt történt egy betörés is a lakásomban, azzal a bizonyos
kazettával kapcsolatban.

A kazettaügyre már nem mindenki emlékezhet…

– Még az APEH-vizsgálatok előtt, de már abban az idoben,
amikor az MLSZ-nél felfüggesztettek, az olimpiai bajnokok egyik
összejövetelén megkérdeztem Deutsch Tamást, hogy Tamás, ezt
most miért csináljátok, hiszen megmondtam, ha útban vagyok,
elmegyek, szóljatok. Deutsch közölte, hogy gazdasági vizsgálatokkal
fognak tönkretenni. Ettol annyira ideges lettem, hogy odamentem
az ott beszélgető Gyárfás Tamáshoz és Kuncze Gáborhoz, és
elmondtam nekik, hogy Deutsch megfenyegetett, de felvettem magnóra.
A hír azután elterjedt a sajtón keresztül. Meggyőződésem,
hogy amikor betörtek hozzánk, a kazettát keresték. De nem találták.

Mibol gondolja, hogy a kazettát keresték?

– Abból, hogy semmit nem vittek el, pedig volt otthon készpénz,
ékszerek, műszaki berendezések.

És elmondok még egy esetet, hogy érzékeltessem, milyen módszerekkel
dolgoztak: 1998 májusa környékén pályázatot írtunk ki az
NB I-es bajnokság beléptető rendszerére. A pályázatok értékelése
előtt egy nappal megjelent az irodámban három úriember, egyikük
Baróti Lajos bácsi unokája. Elmondták, ők is szeretnének
indulni a pályázaton. A beszélgetés végén leraktak elém az
asztalra tízmillió forintot azzal, hogy ha ők nyerik meg a pályázatot,
nem lesznek hálátlanok. Én azt feleltem, tegyék el a pénzt,
adják be a pályázatukat, s ha az a legjobb, ők fognak nyerni.
Néhány hónap múlva láttam viszont Baróti Lajos unokáját,
amikor Deutsch berendelt a sportminisztériumba, legnagyobb megdöbbenésemre
kiderült, Baróti unokája a személyi titkára. Akkor átvillant
az agyamon, hogy ennyire piszkos módszereket ritkán láttam
alkalmazni, hiszen abban a pillanatban, hogy elfogadtam volna a tízmillió
forintot, vittek volna a börtönbe.

Visszatérve a történtek eredeti fonalához, hogy alakultak
a gazdasági vizsgálatok?


– A cégeimmel együtt gyakorlatilag ellehetetlenítettek. Az
APEH szinte minden beszállítómhoz elment, ahhoz is, aki a munkásruháimat
vagy a függönyöket tisztította, és megbüntették hétszázezer
forintra, mert több mosószert használt fel a ruhák mosásához,
mint kellett volna. Gondoljon bele, mindenkinél találtak hibát,
és ki az, aki ezek után szóba mert állni velem? Mindenki
megijedt, mindenkinek „büdös” voltam. Az egyik legnagyobb
vevőmet az anyacége felhívta Németországból, hogy
amennyiben nem csinálok valamit, minden munkát elvisznek tőlünk,
mert nekik nem hiányzik, hogy velem foglalkozik a média.

Mekkora anyagi kárt okozott Önnek a vizsgálatsorozat?

– Korábban a Kovács Rt. árbevétele éves szinten két-három
milliárd forint volt – azért mondok ilyen tág határokat,
mert ez mindig sok tényezőtől függött –, itt egy személyben
voltam tulajdonos. A Kovács Rt. megszűnt, végelszámoltak.
Ezen túl 3 millió dollárt veszítettem készpénzben, amit egy
beruházás előlegeként kifizettem a gépszállítóknak, és
amit soha nem kaptam vissza. Azután éveken keresztül fizetnem
kellett azért, mert nem tudtam leszállítani az árut.
Gyakorlatilag elveszítettem mindenemet. A családi életem tönkrement,
a feleségem a három kislánnyal itt hagyott, mert nem bírta a
feszültséget.

Milyen eredményt hozott a jogi eljárás?

– 2002-ben tartották az első bírósági tárgyalást, a választásokat
követően. A tárgyalás előtt az ügyész visszavont a fiammal
szemben minden vádpontot, velem szemben a tizennyolcból
tizenhetet. Egy vádpont maradt meg, egy áfacsalás, ami alól
2004 februárjában a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában
jogerősen felmentett. Mindvégig bíztam a független magyar bíróságban,
ennek ellenére nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha a Fidesz
maradt volna kormányon, ugyanígy alakul a történet.

A felmentő ítélet óta találkozott Deutsch úrral?

– Nem, viszont sok fideszes politikussal beszélgettem:
mindannyian elítélték, ami akkor történt, de ők sem tudják,
miért történt.

Önnek van valamilyen elképzelése?

– Szerintem én voltam a kísérleti nyúl, akin az akkori kormány
megmutatta, hogyan kell valakit kinyírni. Az én esetemet követően
számtalan intézmény vezetője önmagától háttérbe vonult.
Velem gyakorlatilag példát statuáltak.

Kért elnézést Öntol valaki is ?

– Nem, de nem is vártam. Az idő sok mindent begyógyít, mégis
azt mondom, ami megtörtént, azt nem szabad elfelejteni.

Olvasson tovább: