Kereső toggle

Interjú Bod Péter Ákossal

Egy kívülről jött ember

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar politikai és szellemi élet sokkal tagoltabb annál, hogy egyetlen
párt le tudná fedni a jobboldalt – véli Bod Péter Ákos közgazdász, akinek a neve
lehetséges „miniszterelnökjelölt-jelöltként” merült fel a Fidesz részéről a két
választási forduló között. Szerinte a Fidesz kudarca bebizonyította: elhibázott
stratégia Orbán Viktor részéről, hogy nem ismeri el más, önálló pártok
létjogosultságát a jobboldalon.

Bár a miniszterelnökségére vonatkozó esélyek minimálisra csökkentek a
választás második fordulóját megelőző napokban, a kérdés mégis kihagyhatatlan:
milyen érzésekkel követte figyelemmel az eredmények alakulását vasárnap este?

– Olyan nagyon nem izgultam, hiszen számítani lehetett a koalíció
győzelmére, a második forduló mondhatni „papírforma” szerint alakult. Remény
persze volt bennem, hogy mégis lehetségessé válik a kormányváltás, de ez nem az
én esetleges szerepvállalásommal volt kapcsolatos, hiszen erre nem maradt reális
esély. Még „miniszterelnökjelölt-jelölt” sem lettem, miután az MDF elnökasszonya
elutasította a Fidesz javaslatát a közös kormányzásról, így tárgytalanná vált a
személyem.

Az MDF-nél hogyan fogadták, hogy Ön mint a párt egyik szakértője részt vett
és beszédet mondott a Fidesz kampányzáró rendezvényén?

– Kaptam hat telefont – ketten kritizáltak, négyen gratuláltak… Egyébként az
első forduló előtt ott voltam az MDF kampányzáróján is, mert meghívtak, és
kíváncsi is voltam rá. Most ugyanez történt, csak éppen a Fidesznél. Azért
fogadtam el a meghívást, mert a kampány utolsó időszakában sok szó esett a
gazdasági adatokról, a kormányzat szavahihetőségéről, és ilyen módon az államba
vetett bizalomról, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes megszólalnom nekem is.
Pártpolitikáról nem beszéltem, inkább a kormánykoalíciónak a gazdasági adatokkal
való manipulációját kifogásoltam.

Ma is úgy látom, hogy az előző kormány gazdasági teljesítménye kiábrándító volt.
A kisebb állammal és adócsökkentéssel kampányoló SZDSZ és a jóléti
rendszerváltást hirdető szocialisták kormányzásának súlyos deficit lett a
következménye. Tény azonban, hogy a szavazók nem csak a kormányzati
teljesítményt veszik figyelembe a döntésüknél: sokat számítanak a személyes
benyomások, a pártvezetők vonzereje, vagy hogy milyen színű a nyakkendőjük.

Viszont ha már kormányváltás nem lett, legalább annak örülök, hogy nem állt elő
patthelyzet. A kormánykoalíciónak megvan a kényelmes többsége ahhoz, hogy
végrehajtsa az elmaradt és szükséges reformokat.

Szakmai szemmel megnyugvással tudta hallgatni a Fidesz programját? Orbán
Viktor azt állította, hogy az ország a csőd szélén áll, közben pedig
járulékcsökkentésről és ezermilliárdos ígéretekről beszélt…

– Nem állítottam, hogy a kritikámból nem jutott a Fidesznek is, de azzal
tisztában kell lenni, hogy mindegyik párt többet ígér, mint amire a szakma zöme
objektíve lehetőséget lát.

Gazdasági szempontból milyen feladatok várnak az újjáalakuló kormányra?

– Szeptember 1-jéig be kell nyújtani az Európai Unióhoz azt a
konvergenciaprogramot, amit azzal dobtak vissza korábban, hogy a deficit
leszállítására vonatkozó célok nagyon szépek, de a kormány elfelejtette leírni,
hogy ezeket pontosan hogyan kívánja elérni. Márpedig a költségvetési hiány
csökkentéséhez egyfelől bevételnövelésre – vagyis adó- és járulékemelésre –,
másfelől kiadáscsökkentésre, vagyis megszorításokra lesz szükség. Ezt várja nem
csak az unió, hanem a tőkepiac is.

Visszatérve az MDF-re: örülne, ha egy erős konzervatív párttá tudná kinőni
magát?

– Látva a választások eredményét, korábbi véleményem csak erősödött: a
magyar politikai és szellemi élet sokkal tagoltabb annál, hogy egyetlen párt le
tudná fedni a jobboldalt. A legfőbb kritikám Orbán Viktorral szemben éppen az,
hogy nem ismerte el más, önálló polgári pártok létjogosultságát a Fidesz
mellett. Alapvetően ezt az elhibázott stratégiát látom a bukás okának, még akkor
is, ha a Fidesz politikusai netán inkább kampánytechnikai hibákra mutatnak rá
magyarázatként. Örülnék annak, ha az MDF egy stabil jobboldali párttá válna,
amely kellő szellemi erővel és mondanivalóval tudná támogatni a magyar
polgárosodás ügyét.

Olvasson tovább: