Kereső toggle

Az önkormányzatok közigazgatási reformra várnak

Rosszabbul élnek, mint négy éve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Kivéreztetés és pazarlás” – városvezetők szerint ez a kettősség jellemzi leginkább az önkormányzatok központi finanszírozását, illetve működését. Szerintük bármelyik párt is nyeri a választásokat, az új kormány első feladata kell legyen a közigazgatási reform – különben a rendszer előbb vagy utóbb „bedől”.

Az eddigi évekhez hasonlóan az önkormányzatok többségét idén is komoly próbatétel elé állítja/állította a helyi költségvetések megalkotása. A legnagyobb nehézséget a közalkalmazotti és köztisztviselői bérek kigazdálkodása, és ezzel együtt az önkormányzati intézmények működőképességének biztosítása jelenti. Városvezetők tapasztalatai szerint a normatív finanszírozási rendszer minden évben kisebb-nagyobb mértékben változik, de ennek rendszerint csupán egyetlen biztos eredménye van: összességében kevesebb pénzhez jutnak az önkormányzatok. 

„Sajnos ’93–94-től kezdődően évről évre romlik az önkormányzatok helyzete. Ennek alapvetően az az oka, hogy miközben szaporodnak a feladatok, a mindenkori kormányzatok egyre inkább kivonulnak a finanszírozásból” – mondta lapunknak Velkey Gábor, Békéscsaba szabaddemokrata alpolgármestere. Az intézményi normatívák változásai után a város idei, 20 milliárd forintos költségvetésében nominál értéken is 263 millióval kevesebb az állami forrás, mint tavaly. Ennek egyik oka a normatíva alapját képező létszámok, például a gyermeklétszám csökkenése, ám – mint Velkey elmondta – szigorú és racionális gazdálkodás mellett a teljesen feltöltött városi óvodák esetében is mindössze a működési költségek 50-55 százalékát fedezi az állami normatíva. Az általános iskoláknál ez az arány 70-75 százalék.

Egy másik viharsaroki településen, Békésen valamivel jobb a helyzet: ott a három általános iskola működtetésére „csak” 19 millióval kapnak kevesebbet, mint tavaly, de összességében az intézményfenntartást így is több mint 300 millió forinttal kell kipótolniuk saját forrásból – a 3,6 milliárdos költségvetési főösszeg mellett. A legnehezebb helyzetben az intézményfenntartó kistelepülések vannak. Előfordul, hogy egy-egy községi iskolában évfolyamonként öt-tíz gyerek tanul, miközben a bér- és rezsiköltségek ugyanúgy terhelik a fenntartót, mint maximális létszám esetén. Ilyen helyzetben – elsősorban az anyagi feltételek hiánya miatt – messze nem tud olyan színvonalon működni az oktatás, mint egy nagyobb település informatikai és nyelvi laborral, valamint tornacsarnokkal felszerelt iskolájában. A kormányzat éppen emiatt úgynevezett többcélú kistérségi társulások létrehozására ösztönzi, illetve kényszeríti a településeket a normatívarendszeren keresztül – nem csak az oktatás területén. 

Egy alföldi kisvárosban, Kiskunmajsán például a helyi idősek otthona úgy tudott 30 millió forint plusz állami forráshoz jutni, hogy szervezetileg összeolvadt két szomszédos kistelepülés intézményével. Egyiket sem zárták be, viszont miután egyebek mellett közös konyhát és mosodát is használnak, a működési költségük csökkent. A hasonló összefogástól azonban sok helyütt ódzkodnak, hiszen ez esetenként, mondjuk, iskolabezárással járna, és ez – legalábbis a helyi vezetés szerint – megpecsételné az adott kistelepülés sorsát. 

Dióssy László, Veszprém első embere, az Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke a működési nehézségek mellett egy másik problémát is lát. „A 2007 és 2013 közötti európai uniós költségvetési időszakban a hazai önkormányzatok is jelentős közösségi támogatásokhoz juthatnak, ám a pályázatokhoz szükséges önrész előteremtése számos település esetében megoldhatatlan feladatnak tűnik, és emiatt helyi és térségi fejlesztési programok egyaránt meghiúsulhatnak” – mondta lapunknak az elnök. Hasonló tapasztalatai vannak Velkey Gábornak is. „Békéscsabán a működési kiadások áttekintése mellett úgy próbáljuk biztosítani a fejlesztésekhez szükséges forrásokat, hogy a szűkülő szolgáltatások miatt feleslegessé vált ingatlanjainkat értékesítjük, vagyis a vagyoni bevételeket növeljük. Ez azonban legfeljebb néhány évig jelenthet segítséget” – mondta. 

A már említett Kiskunmajsa önkormányzata – mint Mózer Gyula alpolgármester elmondta – több éve egyetlen nagyobb pályázaton sem tudott indulni, miután a települési csatornázási program több évre lekötötte az önrészként beállítható összegeket.

Egyik városvezető sem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a régóta emlegetett közigazgatási reformot már nem lehet tovább halogatni. „A magyar közigazgatás és területfejlesztés intézményrendszere se nem modern, se nem EU-kompatibilis. A megyei önkormányzatok helyett a kistérségi és régiós együttműködéseket kellene tovább erősíteni, ám ehhez az önkormányzati törvénynek és az alkotmánynak a módosítására van szükség, ami pedig kétharmados szavazati többséget igényel a parlamentben” – magyarázta Dióssy. 

A szinte csak intézmény-fenntartói szerepet betöltő megyei önkormányzatok megszüntetését egyébként mindenki fontosnak tartaná, ám kérdés, hogy ez miként vihető keresztül, hiszen a megyei közgyűlések prominensei gyakran országgyűlési képviselők is egyben, vagyis adott esetben „maguk ellen” kellene szavazniuk. Nemcsak a megyék szerepe vet fel kérdéseket, hanem a települési önkormányzatok nagy száma is. Szükség van-e arra, hogy a néhány száz vagy ezer fős kistelepülések is saját önkormányzatot és polgármesteri hivatalt működtessenek. Dióssy szerint a kérdés ugyan jogos, ám eddig egyik kormánynak sem volt akkora politikai bátorsága, hogy lépjen ebben a meglehetősen kényes témában. „Pedig be kell látni, hogy közigazgatási reform, a feladatok hatékony átszervezése, a párhuzamos feladatellátás felszámolása nélkül az önkormányzati rendszer továbbra is egyszerre lesz kivéreztetett és pazarló” – hangsúlyozta Dióssy László.

A kistérségi társulások kapcsán Velkey Gábor azt is hozzáfűzte: a kistelepülések lokális autonómiáját nem szabad „erőből” korlátozni. „Egy adott falu vagy község csak akkor fogja feladni azt a jogát, hogy önkormányzatot vagy iskolát működtessen, ha az nem az elszigetelődését eredményezi, hanem mondjuk cserébe felújítják a közeli városhoz vezető összekötő utat, érdemben javítanak a tömegközlekedés feltételein, naponta nem csak kétszer indul autóbusz a faluból, vagyis a település lakosságát is érdekeltté teszik a változásban. Csak így van esély a sikeres reformra” – hangsúlyozta az alpolgármester.

Olvasson tovább: