Kereső toggle

Interjú Lendvai Ildikó szocialista politikussal

A díj meg a tiszteletkör

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lendvai Ildikó semmi kivetnivalót nem talál Sólyom László eljárásában, amelyben az Alkotmánybírósághoz fordul jogkörének tisztázása végett. Kissé rossznak tartja az időzítést ugyan, mert így a Kossuth- és Széchenyi-díjjal kitüntetettek személyére nem jó fényt vet az államfő kutakodása. 



Fotó: Somorjai László

Sólyom László aláírta ugyan a március 15-én állami kitüntetésben részesülők névsorát, de kételyeinek adott hangot a kitüntetettek személyével kapcsolatban. Beszivárgott volna az ünnepbe is a kampány?

– Nem probléma az, ha egy köztársasági elnök tisztázni akarja a döntési jogköreit, ez egy olyan kérdés, amit előbb-utóbb tisztázni kellett. Sólyom László pontosan akarja tudni, mihez van joga, és mihez nincs, még akkor is, ha az ünnep szempontjából tapintatosabb lett volna, ha a kérdésével március 15-e után fordul az Alkotmánybírósághoz. 

A kampányt azonban sem a jelöltekkel kapcsolatban, sem a köztársasági elnök eljárásában nem vélem felfedezni. 

A ki nem mondott neveket mindenki ismeri, velük szemben a köztársasági elnök kifogása az, hogy életművük az előző rendszer idejére esett, a demokratikus átalakulásban nem vállaltak közéleti szerepet. Néhányan provokatívnak vélik a jelölést. Ön hogyan vélekedik?

– Egyszer és mindenkorra tisztázzuk: nem a kormány jelöli a kitüntetetteket, hanem szakmai bizottságok javaslatait hagyja jóvá, illetve húz ki belőlük neveket, de ez belpolitikailag támadható magatartás. Mosonyi Emil esetében egy egykori ’56-os személyről van szó, aki a későbbiekben is távol tartotta magát mindenféle politikai történéstől. Őt egyébként a Kossuth és Széchenyi Bizottság teljes egyetértésével a Magyar Tudományos Akadémia maximális támogatása mellett jelölték. 

Ez szép, csakhogy Sólyom László a nagymarosi vízlépcső elleni küzdelem egyik jeles alakja, míg Mosonyi Emil annak tervezője…

– Nem tudom, és nem is akarom feltételezni Sólyom Lászlóról, hogy köztársasági elnöki mivoltában korábbi vitáit akarja folytatni, szívesebben maradok annál a magyarázatnál, hogy tisztázni akarta jogkörének határait. 

Akkor nézzük a kampányt! A szolnoki jogosulatlan adatkezelés ügyében előbb tagadtak, majd beismerő vallomást tettek. Milyen „homályos politikai játszma, konspiráció” áll a háttérben?

– Csípőből válaszoltunk, és ez ma is így van: hogy semmi törvénytelenségre és választási csalásra nem készül az MSZP. Hiller pártelnök úr huszonnégy órás határidővel vizsgálatot rendelt el, amely megállapította, hogy a helyiek jogtalanul vittek föl egy listára személyi számokat, ami akkor sem lehetséges, ha a támogató egyébként felhatalmaz bennünket adatai nyilvántartására. Jogtalan adatkezelés volt, amit beismertünk, és korrigáltunk. Úgy gondolom, hogy mind a két oldal részére tanulságos ez az eset, és el is várjuk a Fidesztől is és magunktól is, hogy sokkal óvatosabban kezeljük a szavazók adatait. Érdeklődéssel várom a Fidesz lépését. 

A szocialista miniszterelnök-jelölt lendületben van, és úgy látszik, sikerült a pártot is dinamizálni. Mit hoz ki a pártból ez a tempó, jót vagy rosszat?

– Jelenleg úgy látom, hogy mindenki felvette a lendületet, igyekszik tartani a tempót. Talán sikerült tisztázni, hogy a tét nagysága miatt csak így lehet komoly esélyünk a győzelemre. Egy sporthasonlattal élek: látszik már a cél, most még nagyobb erőfeszítésre van szükség, hogy aztán mi futhassuk a tiszteletkört, azaz újra a Szocialista Párt alakíthasson kormányt.

Olvasson tovább: