Kereső toggle

Félcédulás kampány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fejlövés, kéztörés, vasvillás támadás – címszavak, amelyek jelzik, hogy mégsem olyan békés hangulatú a 2006-os választási kampány, mint ahogyan arra előzetesen sokan számítottak. Bár a pártok még csak a kopogtatócédula-gyűjtésnél tartanak, az indulatok már elszabadulni látszanak. Bizonyára ez a felfokozott hangulat az oka annak is, hogy a cédulagyűjtő aktivisták nem mindig tartják be az adatgyűjtésre vonatkozó jogszabályokat.

„Elvesztettem a fejem, mert állandóan zaklattak a kopogtatócédulák miatt” – ezzel a tőmondattal indokolta a XI. kerületi U. László, miért lőtte fejbe gázpisztollyal a hozzá becsöngető Hermann Györgyöt, aki az SZDSZ számára gyűjtötte az ajánlószelvényeket. Annyit még azért sietett hozzátenni a szélsőjobbosként ismert férfi, hogy csak akkor kérne bocsánatot, ha előbb az aktivista követné meg őt, amiért zaklatta. A huszonhat éves fiatalember egyébként nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. 

Nem úszta meg a választókörzet szabaddemokrata jelöltje, John Emese sem: neki az autóját rongálták meg ismeretlenek. Az SZDSZ-nek kopogtató aktivistáknak vidéken is kijutott a „jóból”. Úgy tudjuk, hogy volt ahol az „én országom” eljövetelének ígéretét „mellre szívó” gazda vasvillával kergette el a kopogtatócédula-gyűjtőket, máshol pedig kutyákat eresztettek rájuk. Persze nem csak a liberálisokat éri inzultus: Pécsett egy hetvenöt éves fideszes nyugdíjas asszonynak tört el a keze, amikor egy negyvenöt éves férfi ki akarta „tessékelni” a lépcsőházból, ahol szórólapokat dobált a postaládákba.

Úgy tűnik azonban, hogy nem csak pártaktivisták vannak veszélynek kitéve a kampányidőszakban. Erről sokat tudna mesélni Kozák Gyula történész – és nem mellékesen: SZDSZ-alapítótag, a Nagy Imre-temetés egyik szervezője, az ’56-os Intézet alapítója –, aki ellen visszaélés okirattal vétség miatt indult eljárás a XIV. kerületi rendőrkapitányságon. Két fideszes ajánlószelvénygyűjtő ugyanis azt állította, hogy Kozák elvette tőlük a megbízólevelüket, de nem adta vissza, ráadásul fenyegetően lépett fel velük szemben. A történész szerint azonban szó sem volt ilyesmiről. Mint lapunknak elmondta, a két fiatal lány Rátonyi Gábor kerületi polgármester és fideszes képviselőjelölt számára gyűjtött kopogtatócédulát, emiatt csengettek be hozzá is. „Elutasítottam a kérést, és már csuktam is be az ajtót, amikor láttam, hogy egyikük visszalép, és elkezdi felírni az ajtómon lévő adatokat. Történelmi reflexeim úgy diktálták, hogy kérjem el a megbízóleveleiket, de erre szaladni kezdtek. Utolértem őket, mire megmutatták az iratot. Mivel a sötét folyosón semmit sem láttam, mondtam, hogy menjünk ki a fényre. Mikor nem jöttek, egyiküktől elvettem a papírt, és elolvastam, majd kértem, hogy igazolja magát. Nem tette meg, ehelyett rendőrséggel fenyegetőzött. Elegem lett az egészből,
visszaadtam a megbízólevelet, ők pedig távoztak” – emlékszik vissza Kozák Gyula. A történet azonban nem ért véget: fél óra múlva az aktivisták két idősebb fideszessel és két rendőrrel jöttek vissza, akik előállították a történészt. „A kihallgatás során az ügyeletes csodálkozott, hogy a Magyar Köztársaság Tiszti Kereszt kitüntetésével rendelkezve hogy kerülök oda hozzájuk péntek éjjel, de persze kötelessége volt, hogy kihallgasson. Házkutatást is tartottak nálam, de a húszezer kötetes könyvtáromon kívül semmi meglepőt nem találtak” – mondta Kozák Gyula. 

Az eset azért is érdekes, mert megerősíti azokat az információkat, miszerint a pártok előszeretettel használják a cédulagyűjtést „választói adatbázisuk” bővítésére – ami egyébként jogszerűtlen. Egy SZDSZ-es aktivista például azt állította lapunknak, hogy a XVIII. kerületben összefutott fideszes „kollégáival”, akik egy olyan lista alapján járták a körzetet, amelyben ki volt gyűjtve, hogy melyik lakó milyen politikai irányultsággal bír. „Számítógéppel nyomtatott papírlapokon az összes cím és a hozzátartozó nevek fel voltak tüntetve. Pirossal jelölték a szoci szavazókat, zölddel a fideszeseket, feketével pedig azokat, akikről nem tudták, hogy milyen érzelműek” – mondta lapunknak. Feltételezése szerint az adatbázist a 2002-es cédulagyűjtés során készíthette a Fidesz, amikor a Belügyminisztériumban nem szúrópróbaszerűen, hanem egyenként ellenőrizték az ajánlószelvényeket.

„A választók adatbázisban való csoportosításának és az erre épülő mozgósítási »know-how«-ját bizonyos Ron Werber honosította meg Magyarországon négy éve. Ennek nagy szerepe volt a szocialisták győzelmében. Azóta természetesen a többi parlamenti párt is igyekezett csökkenteni a versenyhátrányát e téren. A szimpatizánsairól
vannak információi a Fidesznek is, de ezeket törvényesen gyűjtöttük” – nyilatkozta lapunknak az üggyel kapcsolatban Révész Máriusz – az időközben felmentett – Fidesz-szóvivő. Mint mondta, aki például a Nemzeti Petíciót aláírta, ahhoz is hozzájárulhatott, hogy később is kapcsolatba lépjünk vele. Hozzátette, az ajánlószelvényeket gyűjtő aktivistáik minden háztartást igyekeznek ugyan elérni, de a szimpatizánsaikra külön figyelmet fordítanak. Azzal kapcsolatban, hogy vajon a XVIII. kerületben a Fidesz listáján miért voltak bejelölve az MSZP-szimpatizánsok is, Révész azt mondta: ez a történet a népmese kategóriájába tartozik. Hozzátette: az aktivistáknak legfeljebb azt érdemes felírni: ki nem volt otthon, hogy oda vissza lehessen térni. Szerinte inkább az MSZP gyűjtött jogilag megkérdőjelezhető eszközökkel adatokat a választókról a 100 lépés programot népszerűsítő telefonos Gyurcsány-kampány során. „Ez nem önkéntes alapon működött, ugyanis ezzel az interaktív módszerrel azok is felkerülhettek az MSZP adatbázisába, akik negatív módon reagáltak Gyurcsány kérdéseire, vagy lecsapták a telefont. Így a szocialisták politikai értelemben az egész országot feltérképezték” – mondta Révész. A szóvivő a cédulagyűjtés kapcsán azt is megjegyezte, az inzultusok ellenére az aktivisták tapasztalatai szerint nyugodtabb a kampány hangulata, mint négy éve. Az emberekre most leginkább a kiábrándultság, az apátia jellemző a politikával kapcsolatban.

Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman csak részben ad igazat Révész Máriusznak. Vizsgálataik alapján ugyanis nem volt jogsértő Gyurcsány telefonos kampánya, hiszen nem listázták ki külön, hogy ki válaszolt igennel és ki nemmel, csak azoknak az adatait gyűjtötték ki, akik ehhez hozzájárultak. Ugyanakkor megerősítette, hogy az önkéntességi alapon – tehát konkrét, határozott hozzájárulással – rendelkezésre bocsátott adatokat a pártok hasznosíthatják akár a kopogtatócédula-gyűjtésnél is. A cédulákat viszont csak ajánlás céljára lehet felhasználni, vagyis azokból tilos „frissíteni” az adatbázist, mint ahogy azt sem lehet feljegyezni, hogy ki nem adta oda az ajánlószelvényt a kopogtatóknak.

Olvasson tovább: