Kereső toggle

Tömeges magyar prostitúció

Nem öregbítették Magyarország hírnevét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar sajtó nem kezelte kiemelt hírként, hogy félezer magyar lány bukott le Olaszországban a minap, akik callgirlként tevékenykedtek a festői Firenzében. Az olasz sajtóban sem keltett szenzációt, talán azért, mert az olasz internetes keresők tucatjával ontják a magyar hosztesz-, callgirl- és egyéb prostitúciós tevékenységet folytató lányokat közvetítő cégek elérhetőségeit. 

"A prostitúcióval kapcsolatos erkölcsi elutasítás a minimumra süllyedt" – állapította meg lapunknak György Péter egyetemi tanár. Véleménye szerint ugyanakkor ebben maguk a prostituáltak játsszák a legszerényebb szerepet, az uralkodó osztály pedig a legnagyobbat. "Ez az ősi mesterség az ősi kiszolgáltatottságból ered. Én nagyon egyetértek a svéd törvénnyel, amely azokat a férfiakat bünteti, akik ennek a fogyasztói. Erkölcstelenségről, teljes morális züllöttségről, kéjvágyról értelemszerűen a prostituáltak használói tesznek tanúbizonyságot" – tette hozzá az esztéta. A Firenzében lebukott fiatal magyar nők nem emberrablás áldozatai voltak, hanem saját elhatározásból dolgoztak a közvetítőnek, egy harmincas éveiben járó magyar nőnek. Kéthetente váltották egymást az olasz ingatlantulajdonosoktól bérelt lakásokban, és amikor visszatértek Magyarországra, többségük visszatért polgári foglalkozásához is.

Meglepő módon a női magazinok oldalain rendszeresen olvashatunk fiatal, nem ritkán egyetemista vagy főiskolás, jó vagy elfogadható családi, anyagi háttérrel rendelkező lányokról, akik munkának tekintik az általuk nyújtott szexuális "szolgáltatást". Hallani azonban ennél drámaibb "pályaválasztásokról" is, amikor rabszolgasorba kényszerített lányokat dolgoztatnak a hálózatok, félrevezető hirdetésekkel toboroznak jobb sorsa áhítozó kelet-európai nőket nyugat-európai "munkahelyekre", és a tapasztalatlanságukat használják ki. Ahhoz, hogy lányok százai ne kényszerből, csupán fizetéskiegészítésként válasszák ezt a "munkát", szükség volt egy hatalmas értékrendbeli változásra, hiszen maga a "mesterség" ősi ugyan, ám ugyanilyen ősi volt a polgári társadalmakban is a reflex, amellyel elhatárolták magukat a társadalom szalonképtelen részétől. Nagyrészt a kereskedelmi tévéknek köszönhető, hogy ezzel az elutasítással már nem kell számolnia a prostitúciónak. 

"A valóságshow-kban főhősnek prostituáltakat és pornószínésznőket vittek be, ezzel nagyon széles kör? ismertséget adtak a pornográfiának, a m?fajt az elismertség és az elfogadottság, a népszerűség irányába mozdították. A bulvárhíradók a legkülönbözőbb erotikus rendezvényekről, kiállításokról rajongó hangnemben számolnak be, amivel szintén legitimálják, mintha ezek az események, termékek a piacnak egy teljesen egyenrangú 

részét képeznék, holott a pornográfiáról szólnak" – mutat rá Sükösd Miklós médiaszociológus. Európa ennek az erkölcsi megítélésében sokkal liberálisabb Amerikánál, de Közép- és Kelet-Európa még ennél is liberálisabb. A piaci profitéhség és profitkényszer itt még inkább dominál. "A kereskedelmi tévék fő
missziója, hogy profitot termeljenek és a nézettségi görbéket istenként tiszteljék, másfelől pedig a civil társadalom ellenállása nem jelentkezik. Tehát olyan nézői vagy fogyasztóvédelmi szervezetek nem nagyon mutatkoznak, akik ezt szóvá tennék" – fejtette ki a Heteknek a szociológus.

A tévécsatornák állandó szereplőivé váltak pornószínésznők, aktmodellek, prostituáltak. Ezzel a polgári ízlés határait oly mértékben sikerült kitágítani, hogy a diákok körében például a minimumra csökkent az erkölcsi ellenállás a pénzszerzésnek ilyen módjai iránt. György Péter egyetemi tanár elmondása szerint a diákok egy része komoly megélhetési nehézségekkel küzd, míg a másik fele kimondottan stabil anyagi háttérrel rendelkezik, így azok, akik szégyennek vagy tehernek érzik az esetleges szűkös anyagi lehetőségeket, könnyen sodródnak bele a könnyűnek látszó kereset morálisan már nem eléggé taszító csapdájába. És nemcsak a diákok között nagyok az anyagi különbségek, a társadalom minden rétegében akadnak olyanok, akik gyors anyagi sikerre éheznek, erős a társadalmi nyomás a szépség, a pénz, a siker irányában, miközben a test egyre inkább eszközként jelenik meg a médiában. Ha pedig eszköz, akkor azt használni lehet, innen már csak egy lépés a pornográfia és prostitúció valamely formája, ráadásul egyre kevésbé kell számolni a társadalom elutasításával, hiszen a tömegmédián keresztül már a polgári élet szereplőiként fogadtatták el a szakma művelőit. György Péter véleménye szerint a piaci társadalomnak ezt a vadhajtását nemcsak a média erősíti, hanem a társadalom vezető rétege is. "A középosztálybeli férfiak úgy gondolják, hogy ez nekik jár, az olasz és a magyar férfiak egyformán úgy vélik, használhatják mások testét, ami az én antropológiám szerint a legnagyobb, Isten és ember ellen való vétek. Mégis, amikor egy ilyen ügy kapcsán például az országimázs rombolásáról beszélünk, csak a prostituáltakról esik szó, és nem arról az uralkodó elitről, amely hagyja, hogy ez így menjen, és azért hagyja, mert tevékenyen részt vesz benne. Semmi kétségem nincs ugyanis afelől, hogy a magyar uralkodó elit nem egy tagja folyamatosan kuplerájba jár" – zárta lesújtó véleményét az esztéta a firenzei magyar callgirlök kapcsán.

A térség imázsának kérdéséhez Sükösd Miklós még hozzátette, Közép- és Kelet-Európa már a pornográfia és a prostitúció kedvelt turistacélpontja, Magyarország pedig a pornófilmgyártás egyik központjának számít Európában. Itt ugyanis minden együtt van a forgatáshoz: filmes szakembereket, nőket, forgatási helyszíneket egyaránt könnyen találnak itt, egész üzletág jött erre létre, így Budapest egyre inkább Közép-Európa Bangkokjaként szerepel a nyugati közvélemény
szemében. Ha a társadalmon belül már nem is válik szét a szalonképes és a szalonképtelen erkölcs, Európán belül már kezd érzékelhetővé válni ez a tagozódás.

Száz euróért adják el magukat

"Könny? munka hoszteszként Olaszországban, napi száz euróért" – hirdette rendszeresen az egyik pesti műsorújság. Az ajánlatról a többség tudta, hogy pontosan mit is takar, a feladó mégis elérte a célját: az Olaszországban tevékenykedő kerítőnő mintegy félezer magyar lányt és asszonyt szervezett be a múlt héten lebukott firenzei callgirlhálózatba. 

A hirdetésre jelentkezők képeit és szolgáltatási ajánlatait az interneten tették közzé, s a magyar prostituáltak kaptak egy olasz mobiltelefont is, ezen keresztül voltak elérhetőek. 

"Az európai szervezett bűnözés egyik legjövedelmezőbb üzletága az emberkereskedelem és a prostitúció. Óriási a haszon, a lebukás veszélye kicsi, ráadásul a kiszabható büntetések a legtöbb országban nem jelentnek visszatartó erőt" – mondta a Heteknek Molnár Angelika, a magyarországi Interpol-iroda munkatársa, aki hozzátette: önmagában az emberkereskedelem évi hétmilliárd dollárt mozgat meg az egész világon. A szakértő szerint lehetetlen megmondani, hogy hány magyar nő kerül külföldre prostituáltnak, az viszont egyértelműen érzékelhető tendencia, hogy egyre többen vállalnak ilyen munkát önszántukból, kifejezetten az anyagi haszonszerzés céljából – nemegyszer még egyetemista vagy diplomás, magasan kvalifikált nők is megteszik ezt. "Az Európára vonatkozó tanulmányok szerint a prostituáltként külföldre kerülő nőknek mindössze huszonöt százalékát kényszerítik. Hozzá kell azonban tenni, hogy azok is, akik saját elhatározásukból, a függetlenség illúziójával mennek ki, gyakran áldozatokká válnak: korlátozzák a személyes szabadságukat, megverik, megerőszakolják, vagy éheztetik őket" – magyarázta Molnár Angelika. Ennek ellenére a hazai Interpol-irodához évente csupán nyolc-tíz segélykérés fut be, és általános tapasztalat, hogy akiket sikerül hazahozni, nem akarnak tanúskodni, mert félnek a megtorlástól, vagy egyszerűen szégyellik, amit tettek. Jelenleg egy prostituált ára átlagban 15-18 ezer euró, azaz közel négymillió forint.

Olvasson tovább: