Kereső toggle

Egy párt, három pártelnökjelölt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az SZDSZ hétvégi országos tisztújító küldöttgyűlése már a 2006-os választási kampány előkészületének tekinthető. A ringbe a jelenlegi elnök mellett Fodor Gábor és Kis Zoltán szállt be, és mindannyian tudják: az üzenet mellé arcok kellenek, hogy a jelenlegi igen csekély támogatottságot az ötszázalékos parlamenti határ fölé tornászhassák. 



Kihívók: Kis Zoltán és Fodor Gábor. Esély Kunczénél Fotó: S. L.

Az elnökjelöltséghez szükséges és elégséges számú jelölést eddig Kis Zoltán, Fodor Gábor és Kuncze Gábor kapta meg, az ügyvivőjelöltek száma pedig körülbelül negyven fő. A jelenlegi elnök három héttel ezelőtt nyilatkozott lapunknak terveiről (2005. február 25. –
Én sem vagyok 100 százalékig
SZDSZ-es
), két kihívójáról pedig egy reggeli tévéműsorban jelentette ki, hogy szerinte nem gondolják komolyan az elnöki szék birtokbavételét. 

Fodor Gábor ennek ellenére, vagy éppen ezért sajtótájékoztatón állt a nyilvánosság elé terveivel. Oldott hangulatú programismertető estjén a párt idősebb és fiatalabb tagjai közül egyaránt sokan megjelentek, többek között Kis Zoltán is, aki egyik riválisa a küzdelemben. (Bár öt évvel ezelőtti, Demszky Gábor pártelnökjelölttel szembeni programismertetésén többen jelentek meg.) A párton belüli, többnyire "ellenzéki" pozícióban lévő Fodor, bevallása szerint azért vállalta a jelöltséget, hogy megóvja pártját a hitelvesztéstől. Úgy látja, a renomé visszaszerzésében a rendszerváltásból eredeztethető elvek melletti következetes kitartás segíthet, és nem a "felelőtlen jövedelemkiáramlás" melletti asszisztálás. A kiszámítható politizálás, illetve a törvényfelettiség intézményének megszüntetése liberális értékek, melyeket a politikus szerint csak jogállami keretek között lehet megvalósítani. A képviselő kulcsszava a "változás" volt, amely mellé sikerült felsorakoztatnia az Új Generáció egyik elnökségi tagját ("Fel kell ébreszteni a pártot Csipkerózsika álmából"), Böhm Andrást ("A rosszkedvűségből ki kell jönni"), Béki Gabriellát, Eörsi Mátyást ("Aki unatkozik, az jöjjön el velem Kolozsvárra!") és Kóródi Máriát. 

Kis Zoltán, az SZDSZ korábbi agrárszakértője szintén elvállalta a jelölést. Programjának három sarkalatos pontja van, melyeket – megválasztása esetén – még a választási kampány beindulásáig szeretne végrehajtani. Tervei szerint az alapszabályban rögzített intézményrendszerbe integrálná a tagságot, és a pártban megjelenő véleményeknek és irányvonalaknak csak ezeken belül biztosítana mozgásteret. Nem mondana le ugyanakkor a jelenleg passzív vagy már "elpárolgott" tagságról sem, és nagyon fontosnak tartja a generációváltás kérdését is. Kis a koalícióban és a szabaddemokrata vezetés? tárcákban folyó munkát is hangsúlyosabban kommunikálná, illetve használná fel a 2006-os választási kampányban, ahol a cél a tízszázalékos támogatottság elérése. 

A párt támogatottságát az alaprendszer választókörzetekre történő átszervezésével, és az ország minden nagyobb településén észlelhetővé váló jelenléttel látja megvalósíthatónak. Eredményeik alapján reálisnak tartja, hogy ne csak azokon a helyeken haladják meg jóval a tízszázalékos limitet, ahol önkormányzati embereik vannak, hanem gyakorlatilag mindenhol, természetesen a helyi liberális közélet résztvevőinek bevonásával. 2-3 éves célkitűzései közé tartozik továbbá a párton belüli agilis fiatalok nagyobb arányú bevonása a vezetésbe. 

Gusztos Péter szabaddemokrata országgyűlési képviselő, a párt Új Generáció nevet viselő ifjúsági szervezetének korábbi vezetője úgy tudja, hogy nincs testületi döntés egyik elnökjelölt támogatásáról sem. A fiatalok most három jelöltet állítanak az ügyvivők listáján, és az Országos Tanácsba is hatan pályáznak majd. Terveik között szerepel, hogy nemsokára pártjuk parlamenti képviselőjelöltjeinek tizenöt százaléka az Új Generáció tagjaiból kerüljön ki. Gusztos azért sem észlel feszültséget köreikben a fiatalok "nyomulásából", mert szerinte a helyi értéken kezelik magukat, és nem puccsokon jár az eszük. Ismeretei szerint a párt legnagyobb választói tartaléka a 18–30 évesig terjedő korosztályban található, így sokat hozhat a konyhára az SZDSZ-nek, ha a 2006-os kampányban látványosan szerepeltetik a fiataloknak szóló üzeneteket és az őket képviselő arcokat. 

Karácsony Gergely, a Medián kutatója felmérési eredményeik alapján megerősíti ezt az állítást, azzal a szűkítéssel, hogy a potenciális célcsoport a harmincévesnél fiatalabb városi egyetemista vagy munkakezdő lehet az SZDSZ számára. Véleménye viszont az, hogy jelenleg nem igazán van olyan élvonalbeli politikusa a pártnak, aki meg tudná őket szólítani. "Hiába viccesek a tévészpotok és a plakátok – mondja a szakember –, ha nincsenek élvonalbeli képviselői a »bevállalós, bratyizós, vagány« stílusnak." Márpedig a három jelölt egyike sem ilyen. A liberálisok másik holtvágánya, igaz önhibájukon kívül, hogy sem utódpártként, sem pedig antikommunistaként nem tudják magukat deffiniálni. Márpedig Karácsony szerint a magyar politika e két jelző köré csoportosul napjainkban. "Ez a tematika oly mértékben határozza meg a választók ideológiai preferenciáit, hogy a kisebb pártok nem jutnak szóhoz" – állítja a Medián kutatója, hozzátéve, hogy eleve kevesebb eszközük van a politikai tér formálására, mint a gyűjtőpártoknak. A nemzetközi összehasonlítást tekintve Magyarországon kifejezetten gyenge az értékválasztások és a pártpreferenciák közti kapcsolat, melynek köszönhetően például a liberális beállítottságú szavazók nagyrésze nem az SZDSZ-re szavaz. Karácsony állítja: mint mindenhol a világon, hazánkban is az jelentheti a kis pártok számára a növekedés lehetőségét, ha – akár élesen szemben haladva az ideológiai konszenzusokkal – meghatározott értékek mellé tudják felsorakoztatni szimpatizánsaikat, illetve bizonyos szubkultúrákat sikerül csokorba gyűjteniük.

Olvasson tovább: