Kereső toggle

Heti ügynöklebukások: a mintapolgármester és a sztárprofesszor

Felnyílik-e minden akta?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A pesszimista várakozások ellenére nem egy felpuhított törvényjavaslatot terjesztett Hiller István szocialista pártelnök és az MSZP-frakció vezérkara a T. Ház elé. Bár az előjelek azt sugallták, hogy többször is kísérlet történt a javaslat "megtorpedózására", de információink szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem a háttér-megbeszéléséken is kiállt a "kemény" törvény mellett. A javaslat ebben a formájában teljesítené a miniszterelnök kérését: "ne legyenek olyan kivételezett társadalmi csoportok, amelyek elrejthetik saját múltjukat a nyilvánosság előtt".



Szita Károly kaposvári polgármester és a róla készült beszervezési karton. Elébe mehetett volna Fotó: MTI

A törvényjavaslat három elemben hozna újat. Egyrészt a Történeti Levéltár nemcsak a közvetlenül érintettek, hanem egy úgynevezett "harmadik személynek" is kiadná a kért anyagokat, és az úgynevezett "anonimálás" is jelentősen csökkenne. (Ma az ügynökök nevét is, és számos lényeges részletet kitakarnak a dokumentumokból, ezért általában csak a közeli rokonok és a jó ismerősök jönnek rá
a kis részletekből a besúgók kilétére). Magyarán az előterjesztés értelmében lényegesen bővülne a megismerhető adatok köre. 

Emellett létrejönne egy Tudományos Tanácsadó Testület is a levéltár mellett, amely részben civil történészekből, részben a kormány által javasolt személyekből állna. Ez a "civil" testület "átvenne" bizonyos jogokat (például perlési jogot) a levéltártól, illetve az állambiztonsági iratokban szereplő adatok minősítésének felülvizsgálatában, és az iratok internetes közzétételénél rendelkezne hatáskörrel.

Itt elérkeztünk a harmadik új elemig, az internetes hozzáférésig. A törvényjavaslat ugyanis a levéltárban kezelt valamennyi állambiztonsági irat internetes közzétételét tűzi ki célul. Ráadásul valamiféle sorrendet is előírna, hogy ne a lényegtelen adatok kerüljenek először ki a világhálóra és a lényeges csak tíz év múlva. Mint a javaslat általános indoklása tartalmazza: "az állambiztonsági szervekkel együttműködő vagy azok alkalmazásában álló személyek azonosításához szükséges információkat (…) elsőként kell az interneten közzétenni". Mivel a 6-os kartonok önmagukban nem bizonyítják az együttműködést, ezek közzétételére csak akkor kerül sor, ha bizonyítható, hogy azokhoz tartozott "B"- (beszervezési) vagy "M"- dosszié (munkadosszié). 

Az internetes hozzáférés komolyságát jelzi, hogy a kutatómunkához nélkülözhetetlen iratokat a digitalizálás kezdetén hozzáférhetővé tennék. Így például a levéltár által kezelt iktatókönyveket, parancskönyveket éves terveket, azok lezárásait, valamint az operatív tisztek saját naplóit. Emellett nyilvánosságra hoznák a titkos és a szigorúan titkos tisztek kinevezési okmányait.

Az MSZP által benyújtott törvényjavaslatot szakmai terminus szerint nem ügynök-, hanem úgynevezett dossziétörvénynek nevezhetjük. E szerint nem az ügynökök neveit hozzák listaszerűen nyilvánosságra, nem is valamilyen szempontú átvilágítás alapján zárják ki a közéletből az egykori ügynököket, hanem a nemzetbiztonsági érdekeket már nem sértő dokumentumokat hozzák minden más szempont kihagyásával nyilvánosságra. Ezzel elkerülhető, hogy – miként vitatéma is volt – például az egyházi vagy szakszervezeti vezetők esetleges érintettsége rejtve maradjon. 

A Fidesz első reakciója azt jelzi, hogy valamelyest egyetértenek a benyújtott koncepcióval, hiszen mindössze annyit jelentettek be, hogy
alkotmánymódosítást kezdeményeznek azért, hogy kizárják a közhatalomból, aki 1990 előtt magyar állampolgárokkal szemben, szabad akaratából állambiztonsági tevékenységet végzett. Demeter Ervin, a Fidesz szakpolitikusa a Heteknek adott interjújában (lásd keretes írásunk) kilátásba helyezte, hogy a szocialista javaslatnál nagyobb nyilvánosságot biztosító módosításra tesznek javaslatot.

Bár a kisebbik koalíciós párt támogatja a szocialista frakció javaslatát, de továbbra is "benyújtva" hagyja az átvilágítást bővítő módosítását. Ennek indoka, hogy megvárják; ebben a szellemben "túléli-e" az MSZP-s javaslat a parlamenti köröket. 

Egyet jobbról, egyet balról

Az egykori állambiztonsági szolgálatok iratai szerint Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere "Krakus Péter" fedőnéven a III/II-es csoportfőnökség titkos megbízottjaként tevékenykedett 1980 és 1989 között. Mint ismeretes, az átvilágítási törvény nem terjed ki a kémelhárításra (III/II), ami magyarázatul szolgálhat arra, hogy eddig miért nem derült fény Szita titkosszolgálati múltjára. 

A csaknem ötvenéves jobboldali politikus tősgyökeres kaposvári, általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte; agrármérnöki diplomáját a közeli Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerezte 1978-ban. A nyilvánosságra került 6-os karton szerint Szita Károlyt 1980-ban, frissdiplomásként szervezték be a szolgálatok. 

Bár a képviselő lapzártánkig nem nyilatkozott múltjáról, mégis az iratokból annyi kitűnik, hogy feladatai közé tartozott a Kaposváron működött két laktanya környezetében megjelenő nyugati állampolgárok tevékenységének figyelemmel kísérése, valamint a katonai objektumok környezetében élő és nyugati állampolgárokat fogadó magyar állampolgárok külföldiekkel fenntartott kapcsolatainak felderítése. 

Szita Károlyt ismerő személyeket megkérdezve nem sikerült rekonstruálnunk, hogy a rendszerváltás előtt kertészmérnöki karrierjében jelentett-e valamiféle előnyt hálózati kapcsolata. Több volt kollegája is megemlítette, hogy megyei tanácsi évei alatt többször is kérte felvételét az MSZMP-be – sikertelenül. Állítólag ezen a területen is kvótarendszer működött, és abban az időben nem volt értelmiségi vonalon felvétel. 

A Heteknek nyilatkozó ismerősök Szita rendszerváltás utáni politikai karrierjét tartják váratlannak. A politikust ugyanis sem a reformkommunisták, sem az ellenzékiek nem ismerték. Váratlanul a Zöld Párt alelnökeként jelent meg a helyi közéletben, és a zöldek színében lett a város alpolgármestere. 

Az 1989-ben egy levélben "Krakus" körülményei megváltozására hivatkozva – új munkahely és házépítés – "tartalékba" kérte magát, hogy "a belpolitikai eseményekkel összefüggő változások kapcsán, az ellenséges megnyilvánulások felderítésében" "mint tartalékos TS" (Társadalmi Segítő) tevékenykedjen tovább. 

A Szita-üggyel foglakozók szerint Krakus Péternek 1989-ben azt ígérhették, hogy aktáját megsemmisítik, és a későbbiekben csak szóban kell jelentést tennie. 

Szita Károly 1993-tól a Fidesz – Magyar Polgári Párt tagja, majd a párt Országos Választmányának alelnöke is volt. Szita többciklusos polgármesterként rendkívül népszerű Kaposváron, több látványos beruházást kötnek a nevéhez, a polgármesteri széket "csont nélkül" megvédte. Kósa Lajos, a debreceni polgármester megjelenéséig és látványos sikeréig Szita volt a Fideszben az eredményes jobboldali városvezető "prototípusa". A Medgyessy ügynökmúltjával kapcsolatos közéleti botrány kirobbanásakor Szita Károly polgármesteri teendőire hivatkozva váratlanul lemondott az országgyűlési képviselőségről. 

Mindannyian betegei vagyunk

 – mondta Bácskai Tamás professzor egyik közeli barátja annak kapcsán, hogy az ismert közgazdászról kiderült: 1956 és 1961 között nemcsak kollégáiról, hanem közeli rokonairól is írt jelentéseket. "Betegei vagyunk, mert leny?göző és magával ragadó személyiség, amellett hogy szakmája professzora és több nyelven publikál, a magyar és világirodalom ismerője, lángelme. Miért volt erre szüksége, hiszen zseni? – mesélte lapunknak Bácskai Tamás megrendült barátja, aki hozzátette: a közgazdász-társadalomban is megütközést okozott a lelepleződés, a történtek felett még nem sikerült napirendre térni. 



A professzor a rádióban elmondta: szégyenli a történteket

Bácskai Tamás életútja különleges. Jogi egyetemet végzett, de járt színiakadémiára is, sőt első munkahelye a Művész Színház volt. Később a Jóvátételi Hivatalba kereskedelmi levelező munkakörben dolgozott, majd jött a Pénzügyminisztérium, illetve a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, majd (érdekes, hogy azután, hogy 1961-ben abbahagyta a jelentések írását) 1962-től hat éven át a bécsi székhely? Nemzetközi Békeintézetben tevékenykedett. A 70-es években a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, később főosztályvezetője, majd ügyvezető igazgatója. 1984-től a Közgazdaság-tudományi Egyetem Pénzügyi Tanszékét vezeti, egyetemi tanár, előadásokat tart az Egyesült Államokban és Svájcban is. Hazatérése után a Nemzetközi Bankárképző Intézet igazgatója. Nyugdíjba vonulása után is tanít az egyetemen, sokáig a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Számtalan lap (Bank és Tőzsde, Figyelő) tanácsadója, a 90-es évek elején Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja. Éppen ezért furcsa, hogy éppen a Magyar Nemzet hozta napvilágra a professzor eddig ismeretlen tevékenységét. Bácskai Tamást 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki Göncz Árpád akkori államfő.

Olvasson tovább: