Kereső toggle

Az Alkotmánybíróság döntése a gyűlöletbeszédről

Vélemény korlátok nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Alkotmánybíróság (AB) elutasította a gyűlöletbeszéd törvényi szabályozásáról hozott, múlt év decemberében megszavazott Büntető Törvénykönyv (Btk)-módosítást. A testület indoklása szerint a módosítás túlzott mértékben kitágította a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, és aránytalanul korlátozta a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.



Ítéletet hirdet az Alkotmánybíróság. "Csak akkor van esély a téves nézetek kiszűrésére, ha szabad és nyilvános vitákban ütközhetnek ellentétes vélekedések" Fotó: MTI

A beadványban a következő, alkotmány által biztosított két alapjog ütközött egymással: egyrészt a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, másrészt minden embernek veleszületett joga az emberi méltósághoz való jog. Bárándy Péter igazságügy-miniszter, a módosítás beterjesztője szerint az egyik alapjog védelme érdekében szükség lehet a másik korlátozására. Az AB azonban nem így látta, és a hét elején bejelentett döntése egyhangúan alkotmányellenesnek nyilvánította a törvénymódosítást.

Az AB döntése vegyes fogadtatásban részesült. Az MSZP nyilatkozatban tiltakozott ellene: "Mi olyan 21. századi Magyarországot akarunk, ahol lezsidózni, lecigányozni, lefasisztázni, etnikai, vallási alapon becsmérelni és uszítani büntetlenül senkit sem lehet" – írják közleményükben. A frakció felkéri Szili Katalint, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy "aktívan kapcsolódjon be a gyűlöletbeszéd és az uszítás elleni küzdelembe", melynek során négypárti megbeszéléseket kezdeményeznek "a gyűlöletbeszéd megakadályozása érdekében szükséges jogi háttér megteremtéséhez".

Heisler András, a Mazsihisz elnöke az AB döntése után lapunknak elmondta: a zsidó közösséget – történelmi múltja miatt – a döntés érzelmileg jóval közelebbről érintette, mint sok más magyarországi kisebbséget. Felháborodással és ellenérzésekkel, de – mint magyar állampolgárok – tudomásul vették a határozatot. "Magyarországnak azonban nem szabad ennél az elutasított törvénynél megállnia, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Ezért szükség van valamilyen törvényi szabályozásra" – jelentette ki az elnök. Arra az ellenzők által képviselt felvetésre, hogy nem jogi úton, hanem a társadalom önszerveződése segítségével kellene a gyűlöletbeszédet visszaszorítani, Heisler András így válaszolt: "Ezzel az érvvel alapjaiban egyetértek, és vallom, hogy mindenfajta kirekesztés, rasszizmus – ezen belül antiszemitizmus – ellen a társadalom egészének kell fellépnie, beleértve az összes politikai pártot, jó szándékú civil szervezeteket, egyházakat és vallási felekezeteket is. Amíg azonban a magyar társadalom nem jutott el arra az érettségre, hogy önszabályozó módon megfelelően kezelni tudja a kérdést, addig – sajnos – szükség van a jogi eszközökkel történő szankcionálásra."

Fodor Gábor, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese alapvetően másként látja a kérdést. "Megértem azokat, akikben még elevenen él a haláltáborok borzalmainak emléke. Én azonban úgy látom, hogy a szólás- és véleményalkotás szabadságának korlátozásával nem lehet kezelni a kérdést, hiszen a haláltáborok gondolata pont azokban az országokban született meg, amelyekben hiányzott a demokrácia legalapvetőbb eleme, a szólásszabadság." A magyar társadalomnak is át kell mennie azon az átalakuláson, ami a nyugati civilizációkban is évtizedekig tartott, és ami csak a szabadság légkörében realizálható – mondta a politikus. "Más országokban sem a büntetőjoggal szabályozzák e problémát, hanem a közéletben kialakított szabályozás segítségével vetik ki, helyezik partvonalon kívülre azokat, akik szélsőséges antiszemita-rasszista kijelentésekkel élnek." 

Fodor Gábor szerint a magyar gyakorlatban nem a jogszabályok hiánya, hanem azok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt kapott teret a gyűlöletbeszéd a közelmúltban. Fodor úgy látja, hogy a Btk. 269. paragrafusának alkalmazásával ugyanis a bíróságnak meg volt a lehetősége az "Indul a vonat Auschwitzba" tábla lengetőinek elítélésére. Egyben emlékeztetett arra, hogy az AB korábban már két ízben – 1992-ben és 1999-ben – is foglalkozott a Btk. 269. paragrafusának módosításával, és mindkét esetben egyértelműen elutasította a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságának a korlátozását. "Ezek után elképedve látom az MSZP nyilatkozatát. Miután három, különböző összetétel? és vezetés? AB is ugyanarra a következtetésre jutott, azzal előállni, hogy ha nem sikerült a törvényt módosítani, módosítjuk az alkotmányt, a legsúlyosabb, pártállami időkre emlékeztető szándék" – jelentette ki az SZDSZ frakcióvezető-helyettese.

Az elutasítás indokai

A Btk. múlt év december 8-án megszavazott törvénymódosítása szerint "aki nyilvánosság előtt valamely nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bűntettet követ el, s három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Ezt ítélte az alaptörvénybe ütközőnek az Alkotmánybíróság, indoklásában azt hangsúlyozva, hogy ettől még a faji, etnikai, nemzeti vagy vallási közösségekkel és tagjaikkal szembeni uszító, gyalázkodó, gyűlölet- és hisztériakeltő megnyilvánulások az emberi civilizáció ellenségei, és az ilyen jelenségekkel szembeni határozott fellépés mindenkitől elvárható, különösképpen a közélet szereplőitől. Ugyanakkor az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított véleményszabadság "a kommunikációs jogok anyajoga", a szólás szabadságának állapota pedig "a demokrácia fokmérője" – fejtik ki részletesebben. Ennek megfelelően az eltérő nézeteket, álláspontokat, elképzeléseket egymással ütköztető politikai vita révén kell kezelni. "A vélemény elfojtása vagy napvilágra kerülésének megakadályozása nem teszi a véleményt meg nem születetté, és nem gátja valamely nézet elterjedésének. A társadalom szellemi gazdagodása a véleményszabadságtól is függ: csak akkor van esély a téves nézetek kiszűrésére, ha szabad és nyilvános vitákban ütközhetnek ellentétes vélekedések, és ha a mégoly szélsőséges nézetek is napvilágra kerülhetnek" – áll az indoklásban.

Olvasson tovább: