Kereső toggle

A média és az egyház frigye

Pártatlan páros

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A közelmúltban alakult meg a Protestáns Újságírók Szövetsége, mellyel kettőre növekedett azon újságíró-szervezetek száma, melyek felekezeti alapon szerveződnek. A világnézeti alapon álló újságíró-szervezetek létrehozása egy sor etikai kérdést is felvet. 



Novotny Zoltán a Protestáns Újságírók Szövetségének alakuló ülésén 

A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) 1990-ben alakult, és jelenleg mintegy hatszáz taggal rendelkezik. A szövetség alapszabályban rögzített célja, hogy "a tömegtájékoztatásban, az irodalomban és a közszereplés során a keresztény világnézet, hit és erkölcs alapján tagjai révén az igazság igényeinek megfelelően történjék a tájékoztatás a környezetről, hazánk életéről és a világ dolgairól". Az egyesület honlapján közöltekből kiderül, hogy a MAKÚSZ úgynevezett világi médiumoknál dolgozó tagjai leginkább jobboldali lapokban fejtik ki "a keresztény világnézet" talaján álló tevékenységüket. Többük éppen egyházpolitikai szakújságíróként határozza meg a közgondolkozást "hit és erkölcs" dolgában, mint például Jezsó Ákos, a Magyar Nemzet újságírója vagy Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz munkatársa. 

Szikora József a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke, az Új Ember hetilap főmunkatársa a Heteknek elmondta: "Történelmi hagyománnyal bír Magyarországon a katolikus újságíró szervezet működtetésének »eszméje«, hiszen a 20. század első felében, amikor a katolikus újságírás a fénykorát élte, több ilyen jelleg? szervezet is működött. A rendszerváltás után kitüntető lehetőséget jelentett számunkra, hogy a Magyar Püspöki Kar jelezte: támogatja egy katolikus, de nem egyházi, hanem civil szakmai újságíró-szervezet életre hívását. A MAKÚSZ mint egyesület független a püspöki konferenciától, de bírja az egyházvezetés eszmei támogatását. Személyes kapcsolatban Veres Andrással, a konferencia médiaügyekért felelős püspökével áll." 

Mint az elnöktől megtudtuk: a szövetség célja a Krisztusról szóló tanítás hirdetése, melyet a laikus újságírók a saját keresztény vallásuk megélésén túl szakmájukkal is művelni képesek. A katolikus identitás ugyanis összeköti az újságírói hivatást végző személyeket, bár a szövetség semmilyen módon nem ellenőrzi, hogy tagjai valóban katolikusok vagy vallásosak.

Arra a kérdésünkre, hogy vetettek-e fel etikai problémákat világi sajtónál dolgozó katolikus újságírókkal kapcsolatban, Szikora József azt a választ adta, nem tud róla, hogy bármikor gondot okozott volna, amikor egy hívő újságíró a világnézetét képviselte a munkája során. "Számos és változatos módon megélhető a hitünk, mely beilleszthető egy adott szerkesztőségi élet és a szakma adta etikai szabályrendszerbe." 

A MAKÚSZ politikai "pozíciójáról" szólva a szervezet elnöke kifejtette, hogy sem nem baloldali, sem nem jobboldali, hanem független civil szervezet. Céljuk elsősorban, hogy a sajtóban felmerülő etikai ügyekben – az állásfoglalásaik javarészt ilyen jellegűek – hozzájáruljanak a világos normarendszer kialakulásához. 

Április első hetében alapította meg harminc református, evangélikus, baptista és metodista vallású újságíró a Protestáns Újságírók Szövetségét (PÚSZ). Az egyesületi formában működő szervezet elnökének Novotny Zoltán sportújságírót, a Magyar Rádió főmunkatársát,
elnökhelyettesének Fabiny Tamást, a Duna Televízió szerkesztőjét választották. Elmondható, hogy az egyesület vezetőségében helyet foglaló világi újságírók leginkább a jobboldali médiumokhoz tartoznak. A szövetség a tervek szerint etikai kódexet alkot, és sajtófigyelőt működtet majd. Az alakuló ülésen elhangzott, hogy tizenöt év után ismeretlen félként találkozott össze Magyarországon a média és az egyház, és így kötött most frigyet egymással. A frigy erejét jelzi, hogy Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Szebik Imre evangélikus elnök-püspök levélben üdvözölte a tanácskozást, sőt a szervezet titkárává Csoma Áront, a református felekezet szóvivőjét választották meg. 

"Fontos számunkra, hogy a Szentírás talaján álló protestáns értékrend beszivárogjon a közéletbe – indokolta lapunknak Csoma Áron titkár a szövetség létrehozását. A főtitkár szerint egy keresztény újságíró az evangélium szellemében hozzájárulhat a hazai közélet hangnemének, és a nyomorúsággal és viszállyal átitatott "médiatér" normalizálásához. Az egyesület további céljai, hogy tevékenységével elősegítse az egyházak és gyülekezetek sajtóval történő kommunikációját. A PÚSZ tagjainak – "önbevallás" alapján – gyakorló egyháztagoknak kell lenniük. 

Etikai kérdések kapcsán a főtitkár elmondta: az újságíróknak, médiaszakembereknek a saját felekezetük képviseletén túl keresztény-protestáns értékrendet is képviselniük kell, mivel azok kereskedelmi és politikai okokból sajnos kiszorultak onnét. Egyébiránt a szervezet etikai kódexe magalkotás előtt áll. 

A Protestáns Újságírók Szövetségének tagja lehet bármilyen "színezet?" – baloldali, konzervatív és liberális – lapnál vagy elektronikus médiumnál dolgozó sajtószakember, minthogy tagjai is. A szervezet vezetőségében nem lehet olyan személy, aki bármely pártnak a tagja. Mint Csoma Áron elmondta: el akarják kerülni, hogy bármilyen politikai oldallal összemossák szervezetüket. 

Vallásos hálózat

Hazafi Zsolt

Március elején Kósáné Kovács Magda az unió és a Vatikán témakörében több, érdemi vitára ösztönző kijelentést tett a Hetekben. A hazai közéletben azonban érdemi vita helyett botrány támadt az interjú nyomán. Nem telt el nap, hogy ne kérték volna számon a politikuson, mit merészelt nyilatkozni. Ráadásul éppen ebben az újságban, "a Hit Gyülekezete lapjában". 

A történtekkel kapcsolatban két probléma van: az egyik, hogy miközben a Kósáné által felvetett kérdésekről Európában folyamatosan vitatkoznak, sőt, az Európai Parlamentben három esetben is a Vatikán szempontjából negatív tartalmú határozat született, a magyar politikacsinálók egy része tabuként kezeli a témát. 

A másik – az előbbinél is súlyosabb – probléma a lapunkat támadó publicisták mérhetetlen képmutatása. Az interjú kapcsán legvehemensebben támadó újságírók ugyanis anélkül ítélték el a "Hit Gyülekezete lapját", hogy közben a saját felekezeti érintettségükről egy szót is szóltak volna. 

A rájuk vonatkozó híradás az ő stílusukban tehát a következőképpen hangzik: A bigott katolikus Jezsó Ákos a Magyar Nemzet nev? jobboldali sajtóorgánum hasábjain érdemi elemzés nélkül bírálta Kósáné Kovács Magdát. 

Dobszay János "reformkatolikus" újságíró újságja presztízsével visszaélve "helyezte el" a Vatikánt védő írását a piacvezető HVG-ben. A "mértékadónak" tartott szerzőt nem az érdekelte, igaza van-e Kósánénak, hanem hogy a politikus miként is nyilatkozhatott egy antiklerikális lapban. 

Az ismeretlenség homályából előtűnt, valamiféle teológiai tanulmányokat folytatott Balavány György a Magyar Nemzetben a Vatikán védelmében odáig ment, hogy "Kósánénak Jézus Krisztussal van baja. S ez egészen természetes. A jelenlegi kormányzat mélységesen gyűlöli a történelmi egyházakat, mert róluk Jézus jut az eszükbe." 

Nos, hogy hangzik? Felháborító, ugye? A fordítottja is. 

Egyébként egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás alátámasztotta, hogy a szövegezés jelentősége mennyire meghatározó, akár egy egyszer? fasírtreklám esetében is. A vásárlók sokkal kedvezőbben értékelték ugyanazt a terméket, ha azt írták rá, hogy 75 százaléka színhús, mint amikor azt, hogy zsírtartalma 25 százalék. "A hirdetések és politikai mozgalmak története jelzi, hogy az emberek hajlandóak a címkéknek megfelelően viselkedni és cselekedni" – állapította meg a Rábeszélőgép cím? könyvében kutatásaira hivatkozva a világhír? szociológus, Aronson
professzor.

A Vatikán-ügyben megszólalt katolikus újságírók dehonesztáló címkéket gyártottak és alkalmaztak, méghozzá nagyüzemben. Antiklerikális, Vatikán-ellenes, egyházellenes szocialista kirohanás, keresztényellenes kurzus – sulykolták az ellenfélről, miközben önmagukat az objektivitás, a függetlenség és a pártatlanság színében szerették volna láttatni. 

Nemtelen harcmodor, ez kétségtelen. Ha valami vigasztal, az az, hogy az említett "kollégák" feltehetően hasonló vehemenciával ugrottak volna neki a Luther, Kálvin, Husz, Goethe, Stendhal, Locke, Bornemisza Péter, Petőfi, Mikszáth vagy Ady gondolatainak teret nyújtó újságoknak, sőt feltehetőleg maguknak a szerzőknek is. Hiszen a "vallásos hálózat" haragja nem új keletű.

Olvasson tovább: