Kereső toggle

Taktikázások az MSZP-ben

Vesztes csapaton változtass

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai parlamenti választásokra súlyos vereséget prognosztizáló közvélemény-kutatási eredmények hasonlóan súlyos személyi, vezetési válságot generáltak az MSZP-ben. A lapunknak erről névtelenül nyilatkozó, elégedetlen szocialisták szerint ezt jelzik a kampány és a listaállítás körüli huzavonák is. A Köztársaság téren a jelenlegi helyzet egyetlen pozitívumának azt tartják, hogy a nyári vereség előrehozhatja a rég várt tisztújítást. 

A frontvonalak kuszák, a pártvezetők kivárásra taktikáznak.

A vezetési válság okai még 2002 őszére nyúlnak vissza. A szocialista párt holdudvara már az önkormányzati választások előtt követelte, hogy a "győztes csapaton ne változtass" elvet fordítsák ennek ellenkezőjére, és érdemi elismerése mellett helyezzék más fontos beosztásba a pártelnököt. Innen eredeztethető azoknak a híreknek a kiszivárgása, amelyek a köztársasági elnöki székben vagy a magyar uniós biztosi pozícióban képzelték volna el a visszavonulási-továbblépési utakon töprengő Kovács Lászlót. Az MSZP vezetése azonban mind a tavaly márciusi kongresszuson, mind az októberi, a söjtöri kormányülést követő egyezkedésen elhalasztotta a váltást a párt élén, prolongálva ezzel a belső személyi-taktikai csatákat. (Az államfői ambíciók alkalmasint már elúsztak, mivel Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke egy lapinterjúban és szűk körben is megerősítette, hogy nem tudja elképzelni Kovácsot a köztársaság első embereként.) 

A párt választási szempontjainak egyéni érdekek alá rendelését jól mutatja az uniós biztos jelölése és az MSZP EP-listájának összeállítása is. Kovácsot – nem is titkoltan az elnöki posztról való lemondása végett – már tavaly ősszel felkérték, hogy vállalja el a listavezetői pozíciót: vagy menjen ki Brüsszelbe, Strasbourgba, vagy meg lehessen tenni bűnbaknak a vereség miatt. Kovács nyilván felmérte ezeket a szándékokat, féléves lebegtetés után azonban mégis elvállalta a posztot (de még korántsem biztos, hogy a választmányon vagy a kongresszuson nem jelenti be visszalépését). Egyes vélemények szerint Kovács taktikázásának oka, hogy nem látta atombiztosnak az uniós biztosi posztot. 

Noha a pártelnöki posztról való lemondásáért cserébe a jelölő Medgyessy Péter miniszterelnök felajánlotta neki az európai bizottsági tagságot, de azt nem garantálta, hogy a mandátum október végi lejárta után ismét őt jelöli majd: Kovács ezek után javasolta biztosnak Balázs Pétert, de az ő megbízatása szintén csak fél évre garantált.

A hatalmi harcokban ellentmondásos a Kováccsal korántsem szimpatizáló miniszterelnök szerepe is: bár egymással kapcsolatos ellentéteiket próbálják elfedni, a Köztársaság téri székházban tényként kezelik a másik kiszorítására tett erőfeszítéséket. Egyelőre a kormányfő áll győzelemre – miközben az MSZP közvéleménye egyaránt morgolódik a kormány és a párt tehetetlensége, a kormány inkompetens és a párt impotens volta miatt.

A szocialisták az utóbbi hetek fontos fejleményének tartják, hogy a kormányfő pártonkívüliként is egyre erőteljesebb befolyást képes gyakorolni az MSZP-re. Ilyen volt például, hogy a párt tiltakozásának dacára pénzügyminiszterré nevezte ki bizalmasát, Draskovics Tibort, de elérte, hogy a szintén nem párttag Lévai Katalin esélyegyenlőségi minisztert az EP-lista harmadik helyére tegye az elnökség, sőt Medgyessy bekerült az MSZP kampányát irányító bizottságba is. A miniszterelnök ugyanakkor a biztos bukás miatt nem szándékozik aktív és kardinális szerepet vállalni a szocialisták választási hadjáratában. Ezt tanácsolta neki a kommunikációs stáb is, amelybe új emberként most került be az amerikai Greenberg Quinlain Rosner Research egyik vezetője, Jeremy Rosner.

A szakmában ellentmondásos megítélés? tanácsadó cég nem mellékesen az MSZP eddigi kampánytanácsadójának legfőbb konkurense is. A 2002-es győzelmekben nagy szerepet játszó izraeli Ron Werber – részben emiatt – már megszakította együttműködését a párttal, amelynek alsóbb régióiban sokan bírálták, hogy nem tudták itt tartani a csodafegyverként számon tartott tanácsadót. Távozásának másik okát a kampány politikai felügyeletével megbízott Horn Gyula és (a kormányzati kommunikáció vezetőivel is háborúzó) Werber közötti nézetkülönbség szolgáltatta. A volt miniszterelnök, az EP-lista második helyezettje ugyanis rávette az MSZP nem hivatalos vezetőségét, hogy pénzhiányra hivatkozva gyakorlatilag állítsák le a tavaly ősszel kétszeri szórólaposztogató-kitelepüléses akcióval bemutatkozó önkéntes kampányaktivistáknak a Csapatjáték néven futó képzését, illetve foglaljanak állást a werberi negatív kampánnyal szemben. Pedig a politológiában közhely – és az MSZP-ben is elismerik –, hogy a 2002-es országgyűlési választásokat az ellenfelet igazi valójában (értsd: negatívan) bemutató kampánnyal nyerték meg, míg a Fidesz hasonló korteskedéssel tudott felzárkózni a második fordulóra. 

A kusza frontvonalakat és a zűrzavaros viszonyokat a szocialisták szerint jól jelzi az is, hogy a Medgyessy–Kovács-csatában a párt és a kormány többi vezetője egyelőre egyik oldalra sem kötelezte el magát. Az EP-választásig valószínűsíthetően senki sem lép elő személyi ambíciókkal, de a várható vereség felerősíti majd a változást követelő hangokat. Ezek közül egyelőre Horné a legerősebb, aki már most novemberi tisztújítást követel (de a szeptemberi, tapolcai frakcióülésen már lemondásra szólította fel Kovácsot, és idén januári kongresszust javasolt).

Az erővonalakat tovább kuszálhatja, ha a kijelölt pénzügyminiszter 180-190 milliárdos államháztartási kiadáscsökkentő csomagja miatt – lapzártánk után – lemond egy-két miniszter. Ugyanakkor, noha a hatalmi harcban csak periferiális esemény volt, hogy a lista bejutó, ám kevésbé fontos helyeire saját jelöltjeiket juttassák, ennek érdekében a nyilvánosságon keresztül gyakoroltak nyomást az elnökség többi tagjára, ami merőben szokatlan az MSZP-ben.

A pártvezetők közül legkevésbé Szili Katalin titkolja az ambícióit: a pártelnökhelyettes, házelnök állítólag mind a kormány, mind a köztársaság, mind az MSZP élén el tudja képzelni magát. Juhász Ferenc ennél óvatosabb, bár ehhez az kellett, hogy saját kárán tanuljon. A honvédelmi miniszter egyelőre tárcájának megőrzésén fáradozik. A szintén a pártelnökaspiránsok között emlegetett Kiss Péter és Hiller István jó kapcsolatot ápol Medgyessyvel és Kováccsal is, de időnkénti megnyilatkozások arra engednek következtetni, hogy a miniszter- és pártelnök mindkettőt el tudja képzelni a másikuk helyén vagy legalább összeugrasztani vele. A kancellária- és a kulturális miniszter azonban egyaránt kivárásra játszik. Lendvai
Ildikó sokak szerint megfelelő megoldás lenne a pártelnök utódjaként, de – egybehangzó nyilatkozatai szerint – inkább frakcióvezető maradna. Számolni kell még az utóbbi időben különösen aktív Szekeres Imre alelnök-MeH-államtitkárral is.

Különösen érdekes Gyurcsány Ferenc helyzete. Az ifjúsági és sportminiszter tagja ugyan az MSZP választmányának, de eddig nem viselt magasabb párttisztséget, most azonban harcba szállt a Győr-Moson-Sopron megyei elnöki posztért. Ennek okául általában a pártbeli pozíciók megerősítését jelölik, aminek az a magyarázata, hogy a korábban Medgyessy bizalmasaként számon tartott Gyurcsánynak elhidegült a viszonya főnökével. A miniszterelnök ugyanis komolyan vette egykori tanácsadójának azon kijelentéseit, hogy miniszteri kinevezése óta azért támadja a Fidesz, mert Orbán potenciális riválisát látják benne, nem véletlen, hogy a korábbi kormányfő is reagált az "árnyékállamos" kijelentésére. Információink szerint Medgyessy ugyan (a párton belüli támogatottságtól és a közvélemény-kutatási eredményektől függően) csak 2005 tavaszán szándékozik nyilatkozni arról, hogy vállalná-e ismét a miniszterelnök-jelöltséget, azonban érthetően nem tetszett neki, hogy egykori "serpája" az ő hátán kapaszkodna a legfőbb hatalmi posztra.

Olvasson tovább: