Kereső toggle

A térerő legyen velük

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A szocialista párt elnöksége Medgyessy Péter részvételével folytatott hétórás vita után egyhangúlag döntött az EU-választási lista vezetőiről.(...) Az elnökségi ülésen végig részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök, aki minden programját lemondta emiatt. Horn Gyulát eredetileg nem hívták meg az elnökségi ülésre, de menet közben az elnökség számára egyértelművé vált, hogy szükség van rá. A volt miniszterelnök kora délután csatlakozott az ülés résztvevőihez. Információink szerint az elnökségi ülés végig konstruktív hangvétel? volt. Szinte minden jelen lévőt meglepett Lévai Katalin jelöltsége. Értesüléseink szerint Horn Gyula irányítja politikailag a kampányt, és részt vesz majd a párt választási bizottságának ülésein is." – adta hírül a Népszabadság szerdán,
"Kovács, Horn, Lévai – a szocialisták döntöttek arról, kik vezetik az európai parlamenti választási listájukat" cím? cikkében.

Az Eu-választás napok óta a hazai közélet egyik meghatározó témája, ezért tanulságos megvizsgálni, hogyan is alakította ki álláspontját listája húzóembereiről a legnagyobb kormánypárt. 

A hangnemet illetően hamar megnyugodhatunk, hiszen "az elnökségi ülés végig konstruktív hangvétel? volt". Nem is olyan rég ezt úgy mondták, hogy baráti és elvtársi légkörű, ami önmagában garantálta, hogy az ország sorsát, jövőjét meghatározó fontos megbeszélésen bölcsen döntsenek felelős vezetőink. 

Manapság azonban ennél több kell: például a körülmények szerencsés alakulása. 

De mielőtt rátérnénk e faktor vizsgálatára, irányítsuk figyelmünket a következő kérdésre: ha minden ilyen békés és nyugodt volt, a résztvevőket a konstruktivitás szelleme hatotta át, vagyis az események a maguk rendjében folytak, mi okozhatott akkora meglepetést Medgyessy Péter számára, hogy az ülés miatt "minden programját lemondta". 

Visszatérve a szerencsére: az ülésen aratott egyik jelentős siker az volt, hogy sikerült Horn Gyulát elérni. Mert hát "Horn Gyulát eredetileg nem hívták meg az elnökségi ülésre, de menet közben az elnökség számára egyértelművé vált, hogy szükség van rá." 

Óriási szerencse, hogy az egyértelművé válás folyamata éppen a hétórás ülés alatt zajlott le. Képzeljük el, ha mondjuk egy-két nappal a lista éllovasainak megnevezése után kristályosodik ki, érlelődik szükséggé a gondolat. 

Az idő által támasztott akadályt tehát jól vette a testület, de ez még nem garantálhatta a teljes sikert. Az elnökség és Horn közötti távolságot is át kellett hidalni. És ekkor a szerencse ismét csak az MSZP mellé szegődött: a hívás pillanatában Horn Gyulát lefedte a térerő. Gondolják meg, mennyire másként alakul a legújabb kori magyar történelem, ha a volt miniszterelnök mondjuk Záhony környékén tart lakossági fórumot, minek következtében a párt hívó szavára csak a hangpostás válaszol. (És nem fogadja el a lista második helyét.)

De hála a térerőnek, a "volt miniszterelnök kora délután csatlakozott az ülés résztvevőihez". Az esemény nyilván annyira lázba hozta az egybegyűlteket, hogy nyomban el is döntötték, "Horn Gyula irányítja politikailag a kampányt". 

Aztán jött Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter. Adott egy esélyt az elnökségnek, melyben "szinte minden jelen lévőt meglepett jelöltsége." A párt azonban a meglepetés erejét is saját vitorlájába tudta fogni, és rögtön a lista harmadik helyére szavazták a
minisztert. Hiába, a tudatosság fél siker, kiváltképp egy olyan jelöltállítás során, melynek tétje, hogy meggyőzzék a választókat, "milyen fontos a baloldali gondolat megjelenítése Magyarországnak."

A térerő legyen velük.

Olvasson tovább: