Tüntetés a gyűlöletbeszéd ellen Fotó: MTI
Ennek értelmében "aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".
A vita egyik eleme az volt, hogy korábban e szakaszban a gyűlöletre izgatás helyett a gyűlöletre uszítás kifejezés szerepelt, amelyet úgy értelmeztek, hogy az uszítás akkor történik, ha valaki tevőlegesen szólítja fel a hallgatóságot valamely kisebbség elleni tevékenységre. Ha azonban csak gyűlöletre szólít fel, akkor nem követ el törvénybe ütközőt.
A szocialisták – a módosítás szorgalmazói – azzal indokolták a szigorítást, hogy Magyarországon azért maradtak az antiszemita kijelentések javarészt következmények nélkül, mert az uszítás tényét nehéz bizonyítani. Az izgatást könnyebb, legalábbis ezt állítják.
Az SZDSZ frakciója kezdetben egyöntetűen elutasította a módosítás tervezetét, mondván, hogy a szólásszabadság látná kárát a változtatásnak, illetve éppen ezért alkotmányos aggályaik is felmerültek. Azonban Hegedűs Lóránt antiszemita lelkész felmentése két részre osztotta a liberális frakciót. Az egyik oldal szerint immáron halaszthatatlanná vált a módosítás. Ők, többek között Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Horn Gábor, Kóródi Mária és Mécs Imre igennel szavaztak. A nem gombot nyomta meg például Fodor Gábor, Bőhm András, Pető Iván, Béki Gabriella, Szent-Iványi István. Kovács Kálmán és Gulyás József pedig jelen volt a parlamentben, de nem szavazott.
Az ellenzékiek a gyűlöletbeszéd kapcsán borsot törhettek volna a kormány orra alá, ha teljes létszámban megjelentek volna. Azonban tizenöt ellenzéki képviselő távol maradt a szavazástól, így az ellenzéki fogadkozások ellenére a szocialisták "győztek".
A továbbiakban Mádl Ferenc köztársasági elnök kezében van a törvény sorsa, hiszen ő az aláírás helyett visszaküldheti azt a parlament elé megfontolásra. Másrészt úgy is dönthet, hogy az Alkotmánybíróság véleményét kéri az alkotmányosság tekintetében. Bár az is előfordulhat, hogy bárki (magánszemély vagy csoport) kérheti az AB kontrollját, de ez a kérés – szemben Mádl Ferenc esetleges opponáló döntésével – nem halasztaná el a törvény kihirdetését.
2003. 12. 12. (VII/50)
