Kereső toggle

Időskori megélhetés

Egy élet bére

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Haladás. Fejlődés. Jóléti társadalom, GDP-növekedés. Az életszínvonal javulása, a reáljövedelmek gyarapodása. A hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatása, esélyegyenlőség. Felkészülés az uniós csatlakozásra stb. Sokat hallott kifejezések, ígéretek, szlogenek. De mi a realitás? 

Hogyan élnek ma azok, akik egész életüket végigdolgozták? Munkatársaink erre keresték a választ. 



Ebéd. 2003. Budapest. Képünk illusztráció Fotó: Somorjai

Ágoston Sándor egy baleset miatt lett rokkantnyugdíjas. Két gyermekét egyedül neveli 26 négyzetméteres, budapesti otthonában. Lakása egyszer?: egy szoba, egy konyha. A konyhában gáztűzhely és mosógép. Az ötvenéves férfi felesége évekkel korábban eltűnt, így maradt egyedül ötéves fiával és hétéves leányával. Nyugdíja és a gyerekek után
kapott jövedelme összesen 59 ezer forint. "A lakás rezsije havi 25 ezer, a maradék 34 ezerből kellene megélnünk hármunknak, ha nem végeznék alkalmi munkát. Így azonban időnként 100 ezer is összejön, de zokni, cipő, ruha kell, na meg a mosópor… Hét kiló mosópor havonta" – vázolja helyzetét. Idén csak a lánya beiskolázása 50 ezer
forinttal csapolta meg a családi költségvetést, de ő nem bánja. "Meg kell ugyan gondolnom, mit vegyek, azonban mindent megadok a gyerekeimnek, amit tudok. Nagyon szeretem és soha nem engedném intézetbe őket."

***

Vidéken bezzeg könnyebb – gondolják sokan. A boldog "falusi idill" hangulata azonban a rendszerváltás óta erősen megkopott. A földből élők körében a legalacsonyabb életszínvonal a volt tsz-nyugdíjasoknak jutott. A háztáji, az "új gazdasági mechanizmus" persze valamelyest jobb helyzetet biztosított számukra. Ezek az emberek mára megöregedtek, és havonta 20-30 ezer forintos nyugdíjból kell, hogy megéljenek. R. Marika néni 33 ezer forintból tengeti mindennapjait. "Ötven év igazolt munkaviszony után ide jutottam. Előbb a grófoknak, majd a párttitkároknak szolgáltam itt, Békés megyében."

Az idős asszony a húszas évek vége óta mindig kétkezi munkát végzett. Ma már azonban, túl a 85-ön, saját kertjét sem bírja művelni, így mindent az ABC-ben kell megvennie. Gyermekei messze költöztek, bár fogadtak mellé segíséget.

"Az önkormányzat segít, hogy ne haljak éhen: hordják az ebédet a szociális otthonból. Tüzelőre azonban már egész évben kuporgatok" – mondja.
Amióta a férje öt éve meghalt, a disznóól üresen áll, de van még pár vén tyúk az udvaron. "Azok is olyan öregek, mint én. Évente kapok egy kis takarmányt a földem után a szövetkezettől, azzal etetem őket. Még szerencse, hogy az idén nincs akkora hó, mint tavaly, így csak esténként fűtök. Ha jön a villanyszámlás, azt szoktam neki mondani: "Pistikém, csak 20-a után, akkor jön meg a bőröm ára." 

***

Gallai Róbertné, Juci néni kenyérgyári dolgozóként kezdte 1950-ben. Hat év múlva Csepelre került, ahol harminc évig árult perecet a Vörös Csillag moziban.

– Tizenkét százalékát kaptam meg a bevételnek akkor, amikor 90 fillér volt egy perec – meséli. – A borravaló segített volna, hogy megélhessek a keresetemből, csak állandóan jöttek az ellenőrök: ha nem adtam vissza pontosan, akkor feljelentettek, és elvették az engedélyt. Aztán adni kellett a szállítónak, hogy időbe hozza az árut, és ne a szárazat, a pénztáros is levette a magáét, és az üzemvezető is. A gyerekeknek meg odaadtam ingyen a sok töröttet, amiért leszúrtak, hogy ne pazaroljak. 

– Mikor tetszett nyugdíjba menni?

– 1990-ben mentem nyugdíjba, négyezer forinttal. A férjemet – akit sajnos már eltemettem – akkoriban százalékolták le. 

– Most mennyi nyugdíjat tetszik kapni?

– A papa után járóval együtt kapok 54 ezret. Ebből kell fizetni mindent: a nyugdíj fele elmegy a rezsire meg a telefonra, és még legalább tízezer a gyógyszerekre. Azokat havonta fel kell íratni az orvossal, és ott is kell adni valamennyit a zsebbe. A kenyér meg ugyanannyiba kerül, mint másnak.

– Nem tud valami kis mellékest összehozni?

– Sajnos, nem. A Vöröskeresztnél vagyok ilyen aktivista, aki segít a ruhákat szétválogatni, meg a hajléktalanoknak kiosztani, de azért nem kapok pénzt, meg hát nem is azért segít az ember, hogy kifizessék. Azért nincsen semmim, mert mindig nagyon rendesek voltunk a férjemmel. Becsületesnek nem szabad lenni, mert akkor ide jut az ember. A dolgozó embert megfojtják, kihasználják, ahol lehet. A férjem állandóan mondta, hogy ha visszakapjuk a házát, akkor milliomosok leszünk.

– Kik vették el a férje házát?

– Hát, amikor elvitték Matthausenbe munkaszolgálatra, akkor kobozták el a szülői házát. Volt egy tárgyalás, amikor bizonyítani kellett volna, hogy a miénk, csak előtte négy nappal meghalt a férjem. Utána meg nem volt, aki segítsen kihajtani, nem voltunk járatosak az ilyen dolgokban.

***

"Szegény megboldogult urammal mindig azt mondogattuk, hogy ha majd nyugdíjasok leszünk, nyugodtan élünk. Ehhez képest most majdnem olyan streszszesek a napok, mint amikor dolgoztam" – mondja a Bács-Kiskun megyei kisvárosban élő, hatvannyolc éves Márta néni. Harminchét évet dolgozott bábaaszszonyként és ápolónőként. "1954-ben, amikor munkába álltam, 746 forintot kaptam havonta, 1991-ben pedig 15 ezer forintos fizetéssel mentem nyugdíjba. Most 43 ezer forint nyugdíjat kapok, plusz havi 9 ezer forint jár a férjem után" – mondja. Hogy ez mire elég? Harmincezer forintot "helyből" elvisz a rezsi, a fennmaradó 22 ezerből kell megoldani az étkezést, a gyógyszervásárlást. "Sokan papolnak manapság az egészséges életmódról, de próbáljon meg valaki húszezer forintból egész hónapban egészségesen étkezni"– fakad ki Márta néni. Bevásárláskor minden boltot végigjár, hiszen egy áru esetében 20-30 forint különbség rengeteget számít. "Talán 80 ezer forintból tudna kijönni egy átlagos nyugdíjas, ha nincsenek luxusigényei" – véli. Márta néni szerint a sanyarú anyagi körülményeknél azonban még rosszabb, ha valaki depresszióba süllyed, és feladja a küzdelmet. Ő például hangsúlyt tesz a rendszeres kikapcsolódásra. "A tévét nem említem, mert minősíthetetlen műsorok vannak benne, helyette inkább az ismerősökkel szoktunk összejönni beszélgetni, vagy elmegyünk közösen kirándulni. Egyetlen előnye van ugyanis a nyugdíjas kornak: ingyenes az utazás és a múzeumbelépő." 

***

Budapest, "hat" kerület, Munkácsy utca. Belső udvaros, háromszintes ház. Hajdan fuvarosok otthona, a kocsisok lakták az első szintet, a lovak a földszinti istállókat. A lóistállók helyén ma kisméretű, vizes lakások, a szerencsésebbek a fölső szinteken laknak. Néhányan kádat is beszereltettek a lakásba, a közös WC a folyosó végén. 

Ilonka 1980 óta lakik itt, az elsőn, egyszoba-konyhában, huszonnégy négyzetméteren. Alulról így nem nedvesedik, csak fentről kap néha egy kis vízfürdőt, amikor a vízvezeték időnként szétfagy. Ilonka harmincnyolc év daruvezetői munka után "élvezi" itt öreg napjait, havi 44 ezer forintból. "A rezsi, szerencsére 16-17 ezer forintból kijön, mert lakbért az épület állaga miatt nem kell fizetnem. A maradék 27-28 ezret kell beosztanom, hogy jusson kajára, tisztítószerre meg fogkrémre" – mondja a nyolcvankét évesen is fiatalos kinézet? asszony, akinek már a fia is nyugdíjas, az unokája pedig harmincnyolc éves. 

"Cigarettára, alkoholra nem költök – na, ez nem jelenti azt, hogy ünnepkor nem iszom meg egy üveg sört, de azt is beosztom két-három étkezéshez" – magyarázkodik. Karácsonyra Ilonka néni egész éven át spórol, hogy vehessen valami ajándékot szeretteinek. "Mert ugye egy kis semmiség ezer forintnál kezdődik, és az már három személyre – fiam, menyem, unokám – legalább háromezer forint. Itthon van egy műkarácsonyfám, már húsz éve nem kell erre költenem, csak a negyven deka cukorért kell a boltba mennem" – mondja. A hölgy gyakorlatias érzékét dicséri, hogy beszereltetett egy bojlert és egy kádat a lakásba. "Fürödni csak kell, nem igaz?" – néz ránk, de a dolog nem is olyan egyértelmű, mert a vele szemben lakó, kétgyermekes házaspár fateknőben fürdeti a kicsiket, és tűzhelyen melegíti a vizet. 

"Így megyünk az unióba" – jegyezzük meg csendesen, mire Ilonka néni is felkapja a fejét: "Unió? Ugyan már, ne mondasson velem valami csúnyát. Százhatvan eurós nyugdíjjal? Nem szeretnék úgy járni, mint az a néni, akit a tévében láttam a minap: ellopott egy zsömlét meg egy pohár tejet, mert nem tudta megvenni. A politikusok meg ígérnek fűt-fát, hogy ilyen jó lesz, olyan jó lesz. Azt hiszik, hogy mindent bevesz az a hülye proli?"

Ilonkának van egy álma: ha az épületet lebontják, szeretne egy kicsit nagyobb lakásba költözni. Na nem olyan luxusméret?be, elég lenne neki egy 30 négyzetméteres garzon. "Csak az a baj, hogy a különbözetet (azt a hat négyzetmétert) ki kell majd fizetnem – mondja. Jobban kéne spórolnom, hogy ezt meg tudjam tenni." 

(Hajdú Sándor – Szobota Zoltán – Sebestyén István – Somorjai László)

Olvasson tovább: