– Én, mint a laikusok egyik képviselője úgy értelmezem ezeket a híreket, hogy folyamatosan melegebb időjárásra számíthatunk, majd lassan eltűnik pár évszak. Megállja a helyét ez a spekuláció?
– Az időjárás egy változó, instabil folyamat, amely egy mederben halad, az igazi kérdés tehát az, hogy ez a meder mennyire változik. Amikor kifigurázzuk a meteorológusokat, akkor azt mondjuk, hogy holnap mínusz harminc és plusz negyven fok között lesz a hőmérséklet, de ekkor legalább mondtunk valamit, és tudjuk, hogy ennél nem lesz több vagy kevesebb. A globális felmelegedés ezt a medret tudja tolni valamilyen irányba, nem arról van szó tehát, hogy holnaptól kezdve minden nap egyre melegebb lesz.
– Említette a folyamatban az emberi tényezők szerepét
– Elsősorban az iparosodás következtében a légkörbe jutó üvegházgázok koncentrációjának megnövekedésért felelős az ember. Ezek közül az egyik legfontosabb a széndioxid, melynek légköri koncentrációja a fosszilis tüzelőanyagok égetése révén a tizenkilencedik század végén kezdett el emelkedni, de látványos növekedést a huszadik század második felében ért el. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a mérések még csak körülbelül százhúsz éve indultak el, és nem tudjuk, mi volt előtte. Például egy nagyobb vulkánkitörés alkalmával is hatalmas mennyiség? üvegház-gáz és szennyező anyag kerülhet a légkörbe, amelyek kimutathatóan okoztak klímaváltozásokat már a múltban is.
– Mivel okoz még kárt az ember meteorológiai szempontból?
– Elsősorban a földfelszín megváltoztatásával, az urbanizációval, a kiterjedt mezőgazdasággal, illetve egyes földterületeken az állattartásnak köszönhető elsivatagosodással és az erdőirtással. De én inkább az éghajlat valamiféle befolyásolásáról, és nem minden esetben károkozásról beszélnék.
– Milyen erők munkálkodnak a mostanában is tapasztalt, hirtelen kerekedő nyári zivatarokban?
– Nyáron a meleg miatt könnyebben ki tudnak alakulni nagy zivatarok. A meleg levegő potenciális víztartalma ugyanis nagyobb, mint a hideg levegőé. Nyáron a napmagasság is nagyobb, emiatt erősebb besugárzás van, nagyobb az az energia, ami délelőttönként felhalmozódik a légkör alsóbb rétegeiben,
a felszínközeli részében, és ez a nagy energia nagyobb zivatarokat tud létrehozni.
– És miért van szinte folyamatos villámlás ezekben a viharokban?
– A villámtevékenység a feláramlásokhoz kapcsolódik. A levegő akár 70-80 km/órás sebességgel is tud áramolni függőleges irányba egy zivatarban, és emellett még más irányú mozgások is vannak a felhőkben. A nagy zivatarok úgy indulnak el, hogy a felszín erősen felmelegszik, ezért úgynevezett felfelé áramló termikek jönnek létre, amelyek gomolyfelhőket hoznak létre, ezek tornyosulnak, megfelelő függőleges hőmérsékleti eloszlás esetén pedig létrejönnek bennük láncreakció-szer? folyamatok.
– Hogy jön ide a villám?
– Úgy, hogy a villám az erős feláramláshoz kötődik. A zivatar kifejezés éppen ezért nem is a csapadékra, hanem az elektromos tevékenységre utal. Ha nincs egy csepp eső sem, de folytonosan villámlik, akkor is zivatarról beszélünk. Tehát a levegő erős feláramlása miatt kis távolságokon belül nagyon nagy töltéskülönbségek jönnek létre, megnő az elektromos térerősség, és spontán kisülés következik be.
– Csak egyféle villám van?
– Vannak felhő- és földvillámok is. Utóbbinál először egy kisülési csatorna jön létre, amely szakaszonként lassan eléri a földet, miközben a földről is elindul egy elővillám, majd amikor a csatorna összekötődik a felhőben, megindul egy erőteljesebb elektromos áramlás, kiegyenlítődés, és ekkor a fénysebesség hatodrészével becsap a villám.
– És miért dörög az ég?
– A kisülési csatornában hirtelen felmelegszik a hőmérséklet, majd mivel gyorsan hűl le, a hirtelen térfogatváltozás miatt elindít egy lökéshullámot, és ezért mennydörög.
2003. 07. 25. (VII/30)
