Kereső toggle

Nagyevő magyarok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az a tied, amit megeszel – tartja a mondás, s úgy tűnik, mi magyarok ezt halálosan komolyan vesszük, mert többnyire annyit eszünk, amennyi szó szerint belénk fér, messze túllépve a jóllakottság határát. Zsírosan, cukrosan, sósan, erősen fűszerezve, vastagon rántva, a lényeg az, hogy kiadós legyen, sok legyen, aztán jöhet egy kis tömény, hogy az egész traktát ne kövesse komoly rosszullét. A táplálkozási szokások terén különösen hagyománytisztelő nemzet vagyunk, generációról generációra száll a rossz minta és ízlés, vidéken különösen. Ha egyáltalán érzékelhető e téren némi lassú változás, az leginkább a városi életmód terjedésével hozható összefüggésbe.

A hazai felnőtt lakosság étkezési szokásaiban csak igen lassú változás figyelhető meg. A folyamat összefügg a városi életmód elterjedésével, de nem feltétlenül az egészségesebb irányba tart – fejtette 

ki érdeklődésünkre Dörnyei Ottília, a GfK Hungária Piackutató Intézet területvezetője. Érezhetően a kényelmes, időtakarékos megoldások, azaz a félkész vagy készételek felé tolódik el a hangsúly. A táplálkozási szokások jellege leginkább az életkortól függ, a fiatalabb városi rétegek a legnyitottabbak, az idősebb vidéki lakosság a legközömbösebb mindennem? újítás iránt. Megfigyelhető, hogy erősen szétválik egymástól a kisvárosi, falusi, valamint a városias életmód. Az egészséges táplálkozáshoz viszonylag magas átlagjövedelem szükséges, de ez önmagában nem garancia a pozitív változásra, megfelelő szemléletmód is szükséges. Nagy kérdés – véli a szakember –, hogy az EU-csatlakozással kibővülő élelmiszerpiacon a megtermelődő pluszjövedelmek milyen módon lesznek képesek a szokásokat átalakítani. 

Az életmódbeli, táplálkozási szokások megváltozása igen lassú, többgenerációs folyamat, hiszen erősen kultúrafüggő, mintakövető az étkezési szokások jellege. A fiatalabbakat a nyitottság, az újításra való hajlam jellemzi – az egyedülálló városi rétegek, a huszonéves szinglik egyenesen ínyencek –, de úgy tűnik, egy bizonyos életkor után, a családalapítást követően 

a többség lényegében visszatér a gyerekkorában megszokott ízekhez. Legalábbis ezt mutatják a GfK által 1989 óta kétévenként megismételt követéses vizsgálatok a lakosság étkezési szokásairól: a fiatal felnőttekre speciálisan jellemző vonások másfél évtized múltán nem lelhetők fel a megkérdezetteknél. 

A magyarokra sajátosan jellemző az élelmiszer-centrikus fogyasztás, sőt életszemlélet. Mondhatni, ebben élik ki magukat az emberek, előszeretettel fölélik, jobban mondva föleszik, amijük van, már csak azért is, mert a fogyasztási cikkek közül sokuk számára az élelmiszerek a legelérhetőbbek. Ennek megfelelően a háztartási kiadások egyharmadát teszik ki az élelmiszerek, Nyugat-Európában ez az arány egyhatod. E tekintetben tehát nem sok minden változott a kádári évtizedek gulyásszocializmusához képest. A magyarok egyébként is "nagyevők", ez fakadhat egyfajta önjutalmazó, önvigasztaló hozzáállásból is, de tény, hogy nálunk az átlagjövedelmek még mindig nem elegendők a rendszeres, nagyobb beruházásokra – lakberendezés, utazás, vendéglők stb. –, azaz egy nyugati típusú életvitel megvalósítására.

Haspókok és ortorexiások

A GfK-vizsgálat szerint a vásárlói, fogyasztói magatartás csak igen lassan tolódik el a magasabb minőség? élelmiszerek irányába. A felnőtt lakosság közel kétharmadának étkezése tradicionális, vagy pedig azt eszi, ami ízlik neki. A tradicionális táplálkozás leginkább a nem fiatal, falusi lakosságra jellemző, akiknek életében kiemelt szerepet kapnak a házilag megtermelhető élelmiszerek. A "haspókok" pedig, akik azt eszik, ami ízlik nekik, leginkább vidéki háztartásbeli családanyák, akiknek étrendjében nagy szerepet kapnak az állati eredet? fehérjék, valamint a rágcsálnivalók. 

A kisebbséget, a felnőttek egyharmadát alkotják a modern, az egészséges és az ínyenc táplálkozás hívei. 

A modernek huszonéves, magas jövedelm? városlakók, kedvelik a készételeket, a nassolni valókat és a nemzetközi konyhát, szeretnek vendéglőbe járni. Az ehhez a réteghez tartozó független férfiak gyakran ínyencek, szívesen esznek különleges húsokat, borjút, bárányt, halat, vadat, marhát. 

Az egészséges táplálkozás hívei meglehetősen kevesen vannak, arányuk tizenkét százalék, főleg középkorú vagy idősebb városi nők, magas iskolai végzettséggel és jövedelemmel. A nők egyébként is jóval egészségtudatosabbak, mint a férfiak, a reformkonyha lelkes hívei, de újításaik többnyire hitvesük ellenállásán futnak zátonyra. A férfiak inkább hódolnak a hagyományos, zsíros magyar kosztnak, a bioételek elfogyasztása után határozott hiányérzetük támad. Ezek után érthető, hogy az ortorexiától, azaz az "egészségesétel-függőségtől" kevésbé az erősebbik nem szenved, a tapasztalatok szerint ez a probléma kizárólag nőket, különösen városi értelmiségieket sújt. Az ortorexia ugyanolyan modern kori étkezési zavar, mint mondjuk az anorexia, csak itt az egészséges táplálkozás válik rögeszmévé.

Táplálkozás és egészség

Ha nem is rögeszmésen, de azért érdemes odafigyelni táplálékunk minőségére. A helytelen – szénhidrátban gazdag, rostban szegény – táplálkozás, párosulva a mozgáshiányos életmóddal törvényszerűen vezet hízáshoz, majd az elhízáshoz társuló olyan népbetegségekhez, mint a cukorbaj, az érelmeszesedés, a magas vérnyomás – állítja Zajkás Gábor, az OÉTI igazgatóhelyettese. Ráadásul ezek a betegségek sokáig nem jelentkeznek, a tünetek csak úgy negyvenöt fölött kezdenek megjelenni. Negyven után ugyanis a szervezetben a lebontó folyamatok kerülnek előtérbe az építőkkel szemben. Egyre egyértelm?bb panaszokat észlelünk, mert megszokott életvitelünket egyre kevésbé tolerálja a "gépezetünk", s rövidesen lehet járni a szakrendelőket. 

A bajok elkerülése érdekében, egészségi állapotunk megőrzése, sőt javítása céljából a dietetikusok a növényi alapú, mediterrán jelleg? táplálkozás fontosságát hangsúlyozzák az év minden szakában. Étrendünk meghatározó részének általában növényi alapúnak kell(ene) lennie: gabonák, némi burgonya, zöldségek, gyümölcsök, magvak, olajok, s csak ezek után jönnek, 

jóval kisebb mennyiségben az állati eredet? ennivalók: tejtermékek, sovány (fehér) húsok. Hazánkban még mindig igen magas a sertészsír- és répacukorfogyasztás, pedig zsír- és szénhidrátszükségleteinket rengeteg más forrásból, például növényi olajokból – legtisztább az olíva –, gyümölcsökből, hüvelyesekből, gabonafélékből is bőséggel fedezhetnénk. Az adatok szerint a magyar népességnek alig a fele fogyaszt naponta friss gyümölcsöt – zöldséget, salátát pedig még ennél is kevesebben. A legfontosabb a mértékletesség: cukorra és zsírra bizonyos mértékben szüksége van a szervezetünknek, de egészséges, vegyes étrend esetén igen kevés hozzáadott cukorra vagy állati zsíradékra van szükségünk. Lehetőleg kerüljük az előre feldolgozott vagy konzerv készételeket, és mi se főzzük "agyon" az alapanyagokat: minél természetesebb formában fogyasztjuk táplálékaink zömét, azok annál egészségesebbek – figyelmeztet a szakember. 


Nélkülöző kiskorúak

Hosszú távon csak az életszínvonal általános emelkedése adhat esélyt a táplálkozási szokások egészségesebbé válásához, s közvetve a lakosság egészségi állapotának javulásához. A szegénységben születő és felnövekvő gyermekek alultápláltsága kimutathatóan testi és lelki fejlődési zavarokhoz vezet, egészségi állapotuk kiskoruktól kezdve rossz, a kicsik krónikus betegségek hordozóivá válnak. "Hazánkban naponta mintegy 300 ezer gyermek éhezik. Keveset eszik, rosszul táplálkozik, mert szegény" – áll Medgyessy Péter idei gyermeknapi üzenetében. Az említett adatok a KSH-nak a háztartásokon belüli egy főre eső jövedelemszámításain alapulnak. A szociálpolitikusok szerint az egyszülős családokon kívül a három- és négygyermekes családokat érinti leginkább a gyermekszegénység kockázata. A gyermekek egyébként is a legmagasabb szegénységkockázatú csoportok közé tartoznak. A tizennégy év alattiak szegénysége tíz év alatt kétszeresére nőtt, míg a hatvan év felettieké felével, harmadával csökkent. Az elmúlt években 800 ezerre volt tehető a legalacsonyabb jövedelm? családokban élő gyermekek száma. Az UNICEF 2000-ben készült felmérése szerint a gyermekszegénység helyzetét tekintve a világ huszonhárom fejlett ipari országa közül hazánk a huszonkettedik helyen áll.

Olvasson tovább: