Kereső toggle

Döntött az Alkotmánybíróság

Az aktív eutanázia gyilkosságnak számít

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Alkotmánybíróság (AB) döntött: nem alkotmányellenes az eddigi gyakorlat, amely az aktív eutanáziát jogilag gyilkosságnak tekinti, a passzív eutanáziát viszont szigorúan szabályozott keretek között továbbra is elfogadhatónak tartja. Az Országgyűlés sem marasztalható el azért, mert hiányzik a Büntető Törvénykönyvből a "méltányossági ölés" tényállás. A tíz év után, április 28-án kihirdetett határozatot az élethez való jog védelmével indokolták a bírák, és elutasították azt az indítványt, amely szerint az eddigi szabályozással a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési joga sérült. 



Az Alkotmánybíróság kihirdeti határozatát Fotók: Somorjai L.

Binder Györgyi története – aki 1993 szeptemberében áramütéssel végzett gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, tizenegy éves lányával – felkavarta a kedélyeket. A Fővárosi Bíróság először kétévi börtönbüntetésre ítélte az eutanáziára hivatkozó aszszonyt, az ítélet végrehajtását azonban háromévi próbaidőre felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész fellebbezésére 1995-ben úgy döntött, hogy a vádlottnak le kell töltenie a börtönbüntetést, majd – miután a vádlott a köztársasági elnökhöz fordult kegyelemért – 1996 májusában ismét négyévi próbaidőre felfüggesztették az ítélet végrehajtását. Takács Albert alkotmányjogász, helyettes ombudsman és Kmetty Ildikó ügyvéd a Binder-üggyel kapcsolatban 1993 novemberében fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy vélték, hogy bizonyos esetekben az emberi méltósághoz való jog megelőzheti az élethez való jogot. Indítványaikban megtámadták az egészségügyről szóló törvény és a Büntető Törvénykönyv (Btk.) egyes paragrafusait: a gyógyíthatatlan betegek aktív eutanáziához való jogát, a "méltányossági ölés" Btk.-ba való beépítését indítványozták. Mivel 1997-ben új egészségügyi törvény született – addig az AB nem tárgyalta az ügyet –, a beterjesztők az új rendelkezéshez igazították beadványukat. Az új törvény a korábbi egészségügyi törvénytől eltérően bizonyos esetekben elismerte a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők jogát a paszszív eutanáziára. Ezt azonban csak arra az esetre tette lehetővé, ha "a betegség az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan". A passzív eutanázia esetén is több bürokratikus jelleg? lépcsőt építettek be az eljárásba: a betegnek beszámítható állapotban, írásban, teljes bizonyító erej? magánokiratban kell kérnie az orvosi kezelés megszüntetését, nyilatkozatát három nap múlva meg kell ismételnie, s mindezt egy háromtagú orvosi bizottságnak kell jóváhagynia.

Az AB most kihirdetett ítéletében elutasította az összes, Takács és Kmetty által beterjesztett indítványt. Az AB döntése értelmében nem alkotmányellenes az orvosi ellátás visszautasításának hatályos jogi szabályozása gyógyíthatatlan betegek esetében, és az Országgyűlést sem terheli mulasztásos alkotmánysértés, azaz nincs törvényalkotási kötelezettsége az ügyben. "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogának az indítványokban sérelmezett korlátozása egy másik alapvető jog, az élethez való jog védelme érdekében szükséges. A minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le az ilyen beteg azon joga, hogy halálát kívánságára aktív orvosi tevékenység segítse elő" – áll az indoklásban. 



A határozathozatal után



Takács Albert csalódottan fogadta az összes indítvány elutasítását. Mint azt az AB épületében köré gyűlt újságíróknak elmondta: semmiképp sem számított a belga-holland példa honosítására, de arra igen, hogy részletkérdésekben az AB helyt fog adni az indítványnak. Ugyanakkor mint helyettes ombudsman további vizsgálatokat tervez az egészségügyben: "Azt szeretnénk megnézni, hogy az egészségügyi igazgatás, illetve a kórházak mit tesznek a törvényben leírt betegjogok érvényesülése érdekében." 

Csehák Judit egészségügyi miniszter örömmel fogadta az AB döntését, az egészségügy oldaláról ugyanis egészen másképp néz ki a helyzet – az orvosok a hippokratészi esküben a gyógyításra és nem a halálba segítésre tesznek fogadalmat. "A gyógyításhoz bíznunk kell a beteg gyógyulásában, hinnünk kell, hogy az orvostudomány lehetőségei javulnak: akiről tegnap azt hittük, gyógyíthatatlan, ma új lehetőségek előtt áll. Rendkívül humánus, orvosi-szakmai felfogáshoz igazodó döntés született" – fogalmazott a miniszter asszony. A Hetek kérdésére továbbá kifejtette: a hospice részlegek kiépítésével, az egészségügy fejlesztésével a súlyos betegek számára nem a halálhoz, hanem a betegség elviseléséhez kell segítséget adni, az életet elviselhetővé tenni.



Takács Albert alkotmányjogász. Nem erre számított 

A négy "történelmi" egyház is üdvözölte az AB döntését, ezzel kapcsolatosan Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek az MTI-nek kifejtette: az élet szent, és ezt a szentséget védeni kell. A Mazsihisz az MTI-nek úgy nyilatkozott, a zsidó vallástörvény nem ismeri az eutanázia fogalmát, "az életet Isten adta, és Ő is veszi el". 

A Társaság a Szabadságjo-gokért Jogvédő Szervezet nyilatkozatában azért bírálta az AB döntését, mert az szerintük nem vizsgálta az egyes kórházakban fennálló konkrét helyzeteket a betegek jogainak érvényesülésére vonatkozóan.

Szabó András alkotmányjogász, aki 1990 és 1998 között alkotmánybíró volt, kérdésünkre úgy értékelte a helyzetet, hogy a határozat felemásnak sikeredett: 

"Az élet biológiai szempontból nézve adott entitás, ezzel szemben az emberi méltóság egy társadalmi kreáció. Ezért ha együtt kezeljük őket – mint ahogy azt az AB tette 1990-ben a halálbüntetés eltörlésekor –, akkor mind a két jog egyformán erős. Az AB jelenlegi határozatában viszont nem egyforma erős jogként kezelte a kettőt, hanem az emberi méltósághoz való jogot az élethez való jog mögé sorolta – pedig ha az önrendelkezési jog abszolút jog, akkor igenis kiterjed az élet eldobására is" – mondta. Az alkotmányjogász arra is kitért, hogy jogi szempontból nincs nagy távolság aközött, ha a beteg elutasítja az életét meghosszabbító orvosi beavatkozást, illetve ha a tehetetlensége miatt külső segítséget kér az élete kioltásához. "Alkotmányjogi szempontból azonban nem lehet a kérdést véglegesen lezártnak tekinteni: a jövőben mind az orvostudomány, mind az egészségügy fejlődésével változhat a helyzet" – tette hozzá.

A különböző véleményeken Csehák Judit szerint nincs mit csodálkozni, hiszen egy "bonyolult orvosi, felelősségteljes jogászi és egyben mélyen filozófiai kérdésről van szó: szabad-e megrövidíteni életünket, illetve ehhez mástól segítséget kérni?" Takács Albert ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy az AB-döntés indoklásában a jogi érvek filozófiai és teológiai érvekkel keveredtek. "Mi nem vagyunk sem filozófusok, sem teológusok. Én abban látom a bajt, hogy ezek a bölcseleti megközelítések néha összekeverednek a jogi precizitással, és ebből olyan furcsa eredmény származik, hogy filozófiailag válaszolunk meg egy olyan kérdést, amelyet jogilag kellene – vagy éppen fordítva." 

Szabó András is utalt arra, hogy nagyon sok olyan vélemény létezik a jogi gyakorlatban, amely mögött katolikus teológiai meggyőződés áll: például amikor az AB a halálbüntetés eltörlését tárgyalta, két katolikus alkotmánybíró teológiai okfejtése volt az irányadó. 

Az eutanázia kérdésében Szabó András kifejtette: "Ha nem egészségügyi és orvosetikai problémaként közelítenénk meg, akkor az alkotmányjogi megoldás tiszta és egyszer? volna. Az viszont más lapra tartozik, hogy társadalmi, kulturális, politikai, erkölcsi megfontolások alapján indokolt az óvatosság, mégpedig a visszaélések lehetősége miatt: nehogy az eutanázia címén tömeges gyilkosságokra és öngyilkosságokra, »méltányossági alapon elkövetett« emberölésekre kerüljön sor."


Eutanázia 

Az "eutanázia" a görög "eu" (jó) és "Thanatosz" (a halál istene a görög mitológiában) szavakból származik, a "kegyes halál", "jó halál", "könny? halál" fogalmát jelenti. Passzív eutanáziáról akkor beszélünk, amikor a gyógyíthatatlan beteget az orvosi kezelés elhagyásával vagy annak megszüntetésével hagyják meghalni, aktív eutanázia esetén az orvos beavatkozása folytán – például méreginjekcióval – előidézik a beteg halálát. 

A sajtóban megjelent különböző értelmezések szerint egyesek az eutanázia közé sorolják a Taigetoszról ledobott, életképtelen spártai csecsemők esetét, mások a hitleri eugenika-programot, amikor fogyatékosokat, pszichiátriai betegeket, alkoholistákat stb. mészároltak le a náci Németországban, noha itt nem beszélhetünk önkéntességről, sem hoszszú szenvedésről. 

Bihari Mihály alkotmánybíró értelmezésében a gyógyíthatatlan vagy a nagy szenvedéseket átélő, emberi méltóságában korlátozott, már-már méltatlan élethelyzetbe jutott beteg halált választó akaratát, illetve a halál előidézését tekintik eutanáziának. Mint arra az alkotmánybíró különvéleményé-ben rámutatott, az eutanázia jogi definíciójával az AB is adós maradt.

Az aktív eutanáziát először 1995-ben regionális jelleggel Ausztrália északi területén engedélyezték. Két évvel később az ausztrál szenátus visszavonta a törvényi rendelkezést. 1998-ban az egyesült államokbeli Oregon államban tették lehetővé, hogy bizonyos feltételek mellett az orvosok halálba küldhessék betegeiket. Más államokban ezt tiltják az USA-ban, így Michigan-ben 25 év börtönre ítéltek egy férfit, aki halálos méreginjekcióval altatta el örökre betegét. Az ezredfordulón Hollandiában, majd Belgiumban fogadtak el először az egész országra érvényes törvényt, amely engedélyezte az aktív eutanáziát. Takács Albert alkotmányjogász szerint Hollandiában eddig mintegy háromezer ember élt az aktív eutanázia lehetőségével.

Magyarországon a Medián Közvélemény-kutató Intézet 2000 decemberében végzett felméréseket e témában. Kiderült, hogy a hazai népesség 64 százaléka támogatná az eutanázia elfogadását, 31 százaléka nem ért vele egyet, a maradék 5 százalék bizonytalan. Az eutanáziát elfogadók közül a létszám kétharmada az eutanázia aktív változata mellett voksolna.

Olvasson tovább: