Kereső toggle

Neonáci szertartás

Gyilkosok rajongói

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Menjünk innen, mert még úgy tűnik, a korpa közé keveredtünk" – mondja egy idős bácsi a sok fotós láttán a Néprajzi Múzeum előtt, ahol a Vér és Becsület Kulturális Egyesületnek nevezett neonáci szervezet tagjai gyülekeznek, hogy az 1945-ben a Budai Várba szorult német nyilas és magyar katonák február 11-ei kitörésére emlékezzenek. 

A Parlament előtt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének tagjai, valamint szimpatizánsai gyülekeznek, hogy a fasizmus áldozataira emlékezzenek, valamint tiltakozzanak a fasiszta eszmék újraéledésével szemben. Sokuk rokona, hozzátartozója hunyt el Auschwitzban, Buchenwaldban, Birkenauban és másutt a náci terror alatt, részét képezve annak a 600 ezer magyar áldozatnak, akiknek deportálásában és halálában a Vér és Becsület tagjai által ünnepelt Hitler, Hor-thy és Szálasi német és magyar katonái is felelősek. A neonácik csak egy-kétszázan vannak, azonban ott a mikrofon és a hangszóró. Az áldozatokra emlékezők még úgy is sokkal többen jönnek össze, hogy a Fiatal Baloldal az utolsó pillanatban lemondta a tiltakozásban való részvételét. A két demonstráló csoportot nemcsak a távolság, hanem vaskorlátok is elválasztják egymástól.

Dél körül megkezdődik a hungaristák megemlékezése. "A rendezvény katonai jelleg? – a megemlékezés ideje alatt az alakzaton belül a mozgás tilos." 

Majd a szónok így fogalmaz: "…Tudjuk, hogy nem a helyszín számít, hanem az, ami a szívünkben él: a fajunk és nemzetünk szeretete és a hősök tisztelete…" Majd a koszorúzás: "Díszszakasz vigyázz, irány utánam – lépés, indulj…"

Miközben a tarfejűek demonstrációja zajlik, szemből többen pfújolnak, legtöbben fiatalok. Erre "mocskos zsidók" a felelet a Néprajzi Múzeum elől. Szemből rögtönzött kórus formálódik: "nácik haza, nácik haza". Majd a bőrfejűek kórusa is megszólal: "Ria, ria, Hungária, ria, ria Hungária… majd: Kitartás, kitartás, kitartás…" – skandálják.

Túloldalt: "Mi vagyunk 

a magyarok, mi vagyunk a magyarok."

Bőrfejűek: "Idézzük fel mindazok emlékét, akik hősi halált haltak nemzetünkért és fajunkért a vörös mocsok elleni harcban… " A túloldalról pfújolás.

Ilyen légkörben áll az emelvényre az egyesület elnöke, rövid beszéd után a szervezet tagjai tisztelegnek – némelyek karlendítéssel – egy fakereszt előtt, amelyre német rohamsisakot helyeztek. Ezután Domokos Endre, a Vér és Becsület elnöke az újságíróknak magyarázkodik. 

A Mazsihisz szimpatizánsok közül egy idős néni azt mondja: érdemes lett volna a náci megemlékezés alatt egy óriási képernyőn vetíteni a holokauszt borzalmait. (S. L.)


Passzív társadalom

Haraszti Miklós író, médiapolitikus nem lát semmi különöset abban, hogy "az átlagosan sokkal fiatalabb tiltakozók verbálisan fejezték ki indulataikat. Miért ne tüntethetnének emócióval? Elvégre nem jogászkodni mentek oda." Haraszti szerint előre lehetett tudni, hogy az eseményt a média mint egyenlő felelősség? konfrontációt fogja bemutatni, noha semmi rendkívüli nincs abban, hogy a tiltakozó emberek átkiabálnak a provokátornak. "Egyértelműen a Vér és Becsület szervezetének demonstrációja volt a provokáció, mégpedig az egész magyar társadalommal szemben. Akkor is egyértelműen provokatív lett volna a Vér és Becsület megjelenése az ország főterén, ha a tagjai némák maradtak volna" – mondta a Heteknek Haraszti. Az eredeti tervek szerint az ellentüntetésen részt vevő Fiatal Baloldal távolmaradásával kapcsolatban pedig kijelentette: "Valószínűleg a várható médiareakciótól, a konfrontációs látszattól tartott a Fiatal Baloldal, amikor még arra a dicsőségre sem vágyott, hogy egyetlen pártszer? alakulatként támogassa a tiltakozást, és egyik pillanatról a másikra lemondta részvételét". Haraszti szerint szerencsésebb lett volna, ha a fasizmus áldozataira emlékező Mazsihisz és szimpatizánsai mellett az egész társadalmat reprezentálva különböző pártok is aktívan, sőt kezdeményezően részt vettek volna a szombati tüntetésen. Különösen a jobbközép pártoktól lett volna ez hazafias megnyilvánulás.

Olvasson tovább: