Nagykörút, Budapest Fotók: Somorjai L.
Mária néni szépen megvacsorázott, magára vette a nagykabátot és az usankát, majd este kilenckor elindult a Csányi utcába, hogy a Fővárosi Közterület-Fenntartó Rt. kerületi irodáján hómunkásnak jelentkezzen. Ott már vagy ötvenen álltak a bejáratnál, pedig az éjszakai műszak csak este tízkor kezdődik.
Mária néni hetvennyolc éves, világéletében csak a háztartásban dolgozott. Most havi negyvenezerből él – egészséges és vidám, hatvanévesnek se nézném. Aranyélete volt, amíg élt a férje – a férfi ugyanis az esténként otthon végzett aranyműves fusizásból tartotta el a családját, főállásban pedig a MOM műszerészeként kereste meg a mellékest. Amióta elköltözött és csak a boldog család emlékét hagyta maga után, Mária néni fiával kettesben maradt a Klauzál téri lakásukban. Most azonban elérkezett az idő, hogy gyermekének külön lakást vegyen, és ehhez egymillió forintos kölcsönt is igénybe vett. A kölcsön törlesztéséhez kell a plusz pénz, amit a lapátolásért kap. "Meglátja, jól bírom magam" – nevet rám, amikor észreveszi csodálkozó tekintetemet.
Én ugyanis utoljára húsz éve vállaltam hótakarítást az akkori Köztisztasági Vállalatnál, és kicsit aggaszt, hogy áll majd a kezemben a lapát. A mellettem álló zömök férfiú azonban bátorít: "Olyan ez, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni" – mondja. Sanyi egyébként – mert így hívják – szakmájára nézve ívhegesztő-lángvágó, mostanában azonban mosogatással kereste a kenyerét a "ferde szeműeknél". "Amíg egy vasmunkást háromszázötven forint órabérben alkalmaznak, addig én inkább mosogatok ugyanennyiért" – magyarázza, és azt is megtudom, hogy a bérek az építőiparban az ukránok miatt ilyen alacsonyak, mert ők óránkénti kétszáz forintért is elvállalják ugyanezt a munkát. Sanyi mosogató karrierje hirtelen ért véget, amikor az ázsiai vendéglőtulajdonos meglátta, hogy a megállapodás szerint járó vacsorát m?anyag dobozba teszi, hogy hazavigye feleségének. "Hidd el, ezek a kínaiak olyanok, hogy mindegyikben öt skót van egyszerre" – tegez le hirtelen.
Hómunkások. Nem a diploma számít
2003. 01. 10. (VII/2)
