Kereső toggle

Mérlegen az állami jelképek

Négyévente új nemzeti hősök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az első száz nap eredményei után érdekes lépésre szánta el magát a szocialisták vezette kormány. Glatz Ferenccel az élen olyan szakértői bizottságot hoztak létre, melynek elsősorban az állami és nemzeti jelképrendszer, illetve szimbólumok áttekintése lesz a feladata. 



Litván György: a köztársaság-tradíciót a Fidesz-kormány lehetetlenítette el Fotó: S. L.

E folyamat nyitányaként szavazta meg a parlament kormányzati többsége kedden a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvény módosítását, amellyel megalapította a Nagy Imre Érdemrendet. A kitüntetést a miniszterelnök javaslatára évente maximum tizenöt állampolgár kapja a köztársasági elnöktől, október 23-án. Az ideológiai keresgélésnek köszönhetjük továbbá azt is, hogy nemzeti ünnepeink sora és munkaszüneti napjaink száma az utolsó szovjet katona távozásáról megemlékező Magyar Függetlenség Napjával gyarapodik. A sor folytatásának előkészítése Glatz Ferenc akadémikusra, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatójára és csapatára hárult, ugyanis a kormány őket bízta meg a nemzeti és állami jelképrendszer, szimbólumok, ünnepek "átvilágításával", az állami protokoll módosításával és a hatalmi ágak szétköltöztetésének megoldásával.

Gál J. Zoltán kormányszóvivő arról tájékoztatta lapunkat, hogy bár a nemzeti jelképrendszer érintetlen marad, hiszen azokat az alkotmány és törvények szabályozzák, a szimbólumok terén elképzelhető módosítás vagy újítás. Mint mondta, ezen kérdések a mindenkori kormány feladatai, semmi közük sincs a pártpolitikához. A javaslattevő bizottság felállítását az indokolta, hogy Magyarországon a mai napig szabályozatlan az állami jelképek használatának mikéntje, és bizonyos színt? egységesítésre is szükség van az "elmúlt időszakban megfigyelhető torzulások miatt". "Nem a piros-fehér-zöldet festjük át más színűre, hanem a magyar történelmi hagyományokhoz méltó szabályozást szeretnénk véglegesíteni" – jelezte Gál.

Tőkéczki László történész-politológus szerint felesleges hozzányúlni a jelképrendszerhez, "jobban tenné az MSZP, ha ezt az egész történelmimúlt-kérdést nem nagyon háborgatná". A nemzeti jelképek történelmileg alakulnak ki és nem "bizottságok vagy pártprogramok, átmeneti világnézetek, vagy azok hiánya, pragmatizmus, érdekek, és zseb hozzák létre" – mondja a történész, akinek a Nagy Imréről elnevezett érdemrend, illetve a Magyar Függetlenség napjának ötlete kapcsán az "ízléstelenség" szó jut eszébe. Meglátása szerint "nem azoknak kéne ilyen történéseket és személyeket megörökíteni, akik felakasztották őket, vagy akik az orosz megszállók bevonulását is megünnepeltették". Nem nagyon van a magyar történelemnek olyan előzménye, amelyet ez a kormányzat tisztességesen vállalhat, akikre a szocialisták mint elődeikre hivatkozhatnának, hiszen a szocializmus valódi magyarországi hagyományait megalapozókat, éppen saját maguk, még uralmuk idején meg is semmisítették – állítja Tőkéczki. A politológus ezért úgy ítéli meg, hogy ha a Glatz-féle bizottságban "van egy kis bölcsesség, akkor ezt az egész felkérést beszélgetéseknek egy bizonyos sorozata után hagyja békésen elaludni". Magyarország általánosan elfogadott szimbólumrendszere 250-300 éves, és a szakember nem emlékszik arra, hogy a rendszerváltás óta bárki is ilyen mértékben kívánt volna beavatkozni az amúgy teljesen koherens jelképrendszerbe. Mint mondja, biztos benne, hogy a Magyar Függetlenség Napját is azért konstruálták, "hogy az Unióba lépve ne kelljen az ott elfogadott vallási ünnepeket munkaszüneti nappá nyilvánítani, mint például a Nagypénteket, ami nyugati szomszédaink többségénél szabadnap".



Tőkéczki László: "Jobban tenné az MSZP, ha ezt az egész történelmimúlt-kérdést nem nagyon háborgatná" Fotó: MTI

Litván György történész úgy látja, Nagy Imrével mindig is csínján bánt a jobboldal. Már Antall József elkezdte a reformkommunista politikus szerepének átértelmezését, mikor csak vértanúságát méltatta, és közben Nagy-Tildy kormányról beszélt. A történész szerint Nagy Imre már régóta fontos hivatkozási alapja lehetett volna a szocialistáknak, de mindeddig nem igazán sikerült a maguk hasznára beolvasztani a köztudatba. A Horn-kormány idején például a jobboldal heves tiltakozása és a koalíciós partner SZDSZ tartózkodása ellenére "keresztülnyomtak" a szocialisták egy Nagy Imre-törvényt a parlamenten, a politikus századik születésnapja alkalmából. Medgyessyék újra próbálkoznak – állítja Litván –, melynek árulkodó jele volt, hogy az újjáalakult Országgyűlés első ülésnapjára Nagy Imre szobrától indult útnak az MSZP frakciója. Meggyőződése, hogy a baloldal legalább annyi történelmi elődöt elő tudna "venni" a múltból, mint a jobboldal, és nem kizárt, hogy szalonképesebbeket is. Példaként a tizenkilencedik század végétől kezdődő magyar szociáldemokráciát és annak hagyományát említette; Szabó Ervint, aki most lenne 125 éves, és aki a történész szerint a "legnagyobb magyar szocialista gondolkodó" volt; valamint Garami Ernőt, Jászi Oszkárt és társait, Károlyi Mihályt, Lovászi Mártont és Adyt, illetve József Attilát. Ezen vállalható hagyományok felelevenítését, élén az 1918-as és 1946-os köztársaság tradícióival, szerinte elsősorban a Fidesz-kormány folyamatos kommunistázása lehetetlenítette el, és nem ártana, ha a magyar nép végre szembesülne múltjának ilyen jelentős epizódjaival is.

Litván ártalmasnak tartja a társadalomra nézve, hogy négyévente más és más nemzeti hőst próbálnak bebetonozni a köztudatba. "Egy felnőtt európai nemzet kialakítja a maga értékrendjét, melybe beleférnek a nem szélsőséges jobb- és baloldali hagyományok is" – mondja, hozzátéve, hogy Franciaországban, Németországban és Ausztriában is ez a gyakorlat. Utóbbinál példaként említette, hogy a bécsi körút, a Ring szakaszai felváltva vannak elnevezve hol keresztény, jobboldali, hol szocialista politikusokról.

Olvasson tovább: