Kereső toggle

Gém over

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint hétezer hektár védett terület vált a lángok martalékává múlt csütörtökön, amikor eddig ismeretlen okokból lángra lobbant a Hortobágy egy része. Az első híradások szerint pótolhatatlan károk keletkeztek a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Veszélybe kerültek a világörökség részét képező puszta ritkaságai.
A Borzasi és a Pentezugi Arborétum területe leégett, a lángok fenyegették a híres vadlovakat és a kontinensen egyedülálló kékvércse– telepet is. A tűzoltók nagy erőkkel vonultak a helyszínre, és a természetvédelmi őrök segítségével pénteken késő éjszakára sikerült megfékezni a tüzet.



Tűzvész után. Lepusztult puszta Fotó: Szaniter Áron

Lapunk munkatársai a helyszínen járva fekete pusztát találtak a Nemzeti Park területén. Még nem tudni, s talán soha ki sem derül, mi okozhatta a Hortobágy tragédiáját – emberi gondatlanság vagy a szárazság és a hőség. A világörökség részeként tisztelt természetvédelmi terület páratlan állat- és növényvilága felbecsülhetetlen kárt szenvedett.

Hortobágy-Szásztelek olyan kicsi település, hogy még a térképeken sem szerepel. A falu másfél száznyi lakosa az elmúlt napokban hol az ablakból kitekintve, hol a televízió híradói előtt ülve leste, mi történik a közelükben. Igazán "forróvá" akkor vált számukra a helyzet, amikor a széljárás fordulta következtében a tűz egyszer csak házaik közelébe ért. "Árkus felől jött a tűz – emlékezett vissza Ica néni –, a Kis-Hortobágy felé haladt, majd onnan megfordult felénk. Éppenhogy a nagy szalmabáláknál meg tudták fékezni. Ha azok begyulladnak, vége ennek az utcának. Maguk a lakosok is oltottak, férfiemberek bekötött szájjal egész éjjel locsolták vízzel, csapkodták ruhákkal a tüzet. Nagyon sűrű, fojtó füst borított mindent, azt hittük, ki is telepítenek minket, asszonyokat gyermekestül. Volt több tűzoltó is, de aztán jött a nagy eső, az megmentett minket. Jól imádkoztunk. Az Isten küldte azt a nagy esőt a múlt hét végén, az oltotta el. De még most is be-begyullad egy-egy gócpont, izzik, füstölög emitt is, amott is" – mesélte izgatottan az idős asszony. 

Bélának birkanyája van, azt terelgeti most a kiégett, fekete földterületek mellett, az épen maradt zsombékok közt. "Egy éjszakát bizony én is fenn voltam. A hodályomat majdnem leégette a tűz, alig néhány napja vettem, birkákkal. Ahogy a kanálisba beért, olyan gyorsan terjedt a tűz, hogy futni ember nem bírt volna mellette. Nem is annyira égett, mint inkább füstölt kegyetlenül" – mondta a birkapásztor.

Megkerestük Aradi Csabát, a nemzeti park igazgatóját, aki néhány nappal a történések után így foglalta össze az eseményeket: A tüzek a természet részei, itt azonban egy összefüggő, nagy tűzről volt szó. Egy ilyen kiterjedt tűzesetnél az újranépesedés folyamata jóval lassabb. Lassabban népesül be élővilággal a leégett terület; elpusztultak a kisebb emlősállatok: pockok, egerek, rágcsálófélék, de a nagyobb emlősök: nyulak, őzek és az elmúlt időkben sokat emlegetett, Európában egyedülálló mongol vadlovak el tudtak menekülni. A tűzoltóság szerint egy eldobott üvegdarab nagyítóként fókuszálta a nap sugarait, ez okozhatta a katasztrófát. A gyors közbeavatkozás számos olyan értéket mentett meg, amit pusztulás fenyegetett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy olyan védett és ritka fajok, mint a réti fülesbaglyok és a csíkos fej? nádi poszáták nem estek a tűzvész áldozatául. Körülbelül egy hónappal ezelőtt ezek a rendkívül ritka és éppen ezért védett madarak már felnevelték fiókáikat, és kirepültek fészkeikből. Az állatvilág mellett a növényvilág sem szenvedett olyan kárt, ami két-három éven belül ne állna helyre. Most, talán már a hétvégén az érintett hétezer hektárból ezret el tudunk árasztani, így mocsarasítva el a területet – mondta Aradi Csaba.

Olvasson tovább: