197 igen, 178 nem szavazattal és egy tartózkodással hétfőn az Országgyűlés a Magyar Köztársaság miniszterelnökének választotta Medgyessy Pétert, és ezzel együtt elfogadta a kormányprogramot. Ezt követően – Mádl Ferenc köztársasági elnök javaslatára – letette az esküt az új kormány, a miniszterelnök és a miniszterek. A képünkön balról az alsó sor: Magyar Bálint oktatási, Juhász Fe-renc honvédelmi, Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter, Lamperth Mónika belügyminiszter, Medgyessy Péter mi-niszterelnök; László Csaba pénzügy-, Csehák Judit egészségügyi és szociális, Csillag István gazdasági és közlekedési, valamint Kovács Kálmán informatikai miniszter. A felső sorban: Németh Imre mezőgazdasági, Görgey Gábor kulturális, Kovács László kül-ügy, Jánosi György gyermek-, ifjúsági és sport-, Kis Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, Bárándy Péter igazságügyi és Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter. Fotó: Vörös Szilárd
Úgy kell megteremtenünk a jólét feltételeit, hogy közben új lendületet adunk a gazdaság növekedésének, és megőrizzük egyensúlyát. Azaz: nem költünk többet, mint amennyink van.
Szeretném leszögezni: nincs két Magyarország. Nincs egy polgári és egy szocialista Magyarország. Egy ország van.
A gazdasági növekedés újból élénkül, és 2006-ra elérheti a hat százalékot. Az inflációs nyomás csökken. Bízunk benne, hogy nem találunk olyan üres kamrát, ami nagyra törő terveink megvalósítását lassítja.
Mérsékeljük a vállalkozók terheit, hogy több pénzük jusson fejlesztésre, új munkahelyek teremtésére. Így jöhet létre négy év alatt 3-400 ezer új munkahely.
Építünk 800 kilométer új autópályát és gyorsforgalmi utat.
Talpra állítjuk a mélypontra jutott magyar mezőgazdaságot. A magyar mezőgazdasági termelők érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdünk az Európai Unióval a csatlakozás pénzügyi felté-teleinek javítására.
Megkezdjük az egészségügy modernizálását, reformját. Jobbak lesznek a kórházak, rendelőintézetek és más egészségügyi intézmények szolgáltatásai.
A munkavállalók túlnyomó többségének személyi jövedelemadóját csökkentjük. Az átlagosnál kisebb jövedelműek adócsökkentése tetemes lesz.
Az egyszerűsített vállalkozási adó lényegesen könnyíti a kisvállalkozások terheit – ez 700 ezer embert érint. Eltöröljük az árfolyamnyereség-adót, mert érdekünk az élénk tőzsde.
Megerősítjük felszerelésében is a rendőrséget. Elvárjuk, hogy a bűn megelőzése és üldözése erőskez? és célravezetőbb legyen.
Támogatjuk a családokat és a gyermekeket – minden családot, minden gyermeket.
Négy év alatt 25 ezer szociális bérlakást fogunk építeni. A pályakezdő fiataloknak garzonlakásépítő-programba kezdünk, s lakbérkedvezményt nyújtunk. Számottevően emeljük a szociálpolitikai támogatások mértékét, hogy legyen saját erő a hitelfelvételhez.
Fokozatosan bevezetjük a 13. havi nyugdíjat. Visszaadjuk a magán nyugdíjpénztárakba belépett kétmillió ember számára a jövő biztonságát.
Megerősítjük az önkormányzatokat; szülessenek a döntések ott, ahol rendelkezésre állnak az ismeretek és a megvalósítás képessége. Ennek anyagi feltételeit is megteremtjük, függetlenül a képviselő-testület vagy a polgármester pártállásától.
A jog eszközeivel fényt kell deríteni a törvénytelenül magánzsebekbe vándorolt állami pénzek történeteire. A korrupcióval szemben a tűrésnek nincs helye semmilyen formában, és ígérhetem: saját sorainkban még szigorúbbak leszünk, mint másokkal. Korrupcióellenes törvénycsomagot terjesztünk a parlament elé. Szigorítjuk a közbeszerzési eljárást.
A nemzeti közép kormánya a hit megválasztásának, a hitélet szabadságának kormánya. Vallom, hogy a hit legszentebb személyes ügyünk, megköveteli a legnagyobb tiszteletet. Meggyőződésem, hogy az egyház és az állam szétválasztása a demokrácia alapelvei közé tartozik. Ez nem világnézeti kérdés, hanem alkotmányos kötelesség."
Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke: "Ez a több mint százoldalas anyag az én szememben nem üti meg azt a mértéket, amit kormányprogramnak nevezhetünk, sokkal inkább hasonlít egy választási programhoz. A beszéd is, amit Medgyessy Péter úrtól hallhattunk, nem annyira a megvalósítás módját, céljait, részleteit vagy filozófiáját fejtette ki, sokkal inkább a már gyakran ismételt száznapos, tizenhárom plusz egy pontos programpontok óvatos ismertetése volt. És talán ez az egyik legfontosabb probléma: ez a látványos óvatosság. Mert kormányprogramnak nem jó, de kampánykiadványnak sem igazán, mert azok az egyértelm? állítások, világos célkitűzések, számok, amelyeket Ön a kampányában megfogalmazott, azok már kimaradtak ebből az anyagból; óvatosan, párolva, főzve, fölpuhítva már a viszszavonulás jeleit mutatják. Olyan ez, mint a hús nélküli kocsonya: meg lehet enni, csak utána hamar éhes lesz az ember.
Ön a Magyar Köztársaság alkotmánya után másodikként fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy tervezett kormánya tisztességes, átlátható, demokratikus munkát akar végezni. Mi végre mindez, Medgyessy úr? Lehetséges az, hogy a Magyar Köztársaság kormányának irányítására készülő ember abban lel kicsinyes elégtételt, hogy a választási kampány rágalmazó támadásait ismételgeti az eljövendő négy esztendő legfontosabb kérdéseit, teendőit sorra vevő programjában? Hihető ez? Mit keresnek itt az olyan kitételek, amelyek szerint Ön majd véget vet a koncepciós adóellenőrzések, a mesterségesen kreált büntetőeljárások indítása, a nyomásgyakorlás törvénytelen és erkölcstelen politikai taktikájának, s Ön majd egyszer s mindenkorra feledteti a közhatalommal való visszaélésen nyugvó megfélemlítési törekvéseket?
Vajon miért vállalja Ön a kicsinyes, az elődjét arcátlanul rágalmazó eljárásból fakadó politikai, morális és emberi kárt? Miért vállalja még azt a kockázatot is, hogy a magyar jogtörténetben példátlan módon Önnek, mint a program szerzőjének a bíróság előtt kellene felelnie a leírtakért egy rágalmazási vagy becsületsértési perben?
Hogy is írják Önök? »Mi nem rombolni, mi építeni akarunk. Nem nyújtunk indokolatlan előnyöket, nem építünk szervilis klientúrát, a kirekesztés helyett az összefogás, az egymás iránti szolidaritás elmélyítésén munkálkodunk, nem folytatunk politikai hidegháborút.« Freud szerint az ilyen kijelentéseket egyfajta tudattalan bűntudati komplexus vagy a szerep, a felelősség miatti szorongás motiválja. E tudattalan szinten bizony alighanem nagyon is élnek a történelmi közelmúlt terhei, illetve kampányuk tisztátalan módszerei. A bűntudat, tudja, agressziót szül; az ellenfél támadását és leminősítését, amely voltaképp önfelmentésül szolgál: azt kapják, amit megérdemeltek – mivel a bűnössel szemben elkövetett bűn kevésbé tűnik nyomasztónak. E magatartás arra az emberre emlékeztet, aki fél a sötétben, és fütyörészik. Fenyegetve érzi magát, pedig nem az erdő félelmetes, hanem saját rossz lelkiismerete.
Az első ilyen kérdés a nemzeti újraegyesítés programjának a kérdése. Ön a választási kampányban gyakran hangoztatta erdélyi származását, ám e gesztus, úgy tűnik, a választások éjszakájáig tartott csak. Ekkor ugyanis Ön, kedves Medgyessy úr, látványosan megfeledkezett ötmillió magyarról. Ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni azzal, hogy utána hetente újabb és újabb ötmillió magyarért érzett felelősségét hangsúlyozza.
(Önök) újra akarnák tárgyalni az Orbán–Nastase-megállapodást, amellyel egyaránt elégedettek a határon túli magyar szervezetek, amellyel elégedett Románia és Magyarország, és elismerően szólt róla az európai uniós országjelentés is.
Szomorú és sokatmondó, hogy a családok támogatását Ön a szociálpolitikai fejezetbe sorolta. Ez azt jelenti, hogy egy paternalista, családellenes filozófiát kívánnak feleleveníteni, hogy a gyereket vállalók segélyben részesítendők. Nem gyámkodásra, nem segélyre van szüksége a gyermeket vállalóknak, hanem munkára, és arra, hogy a munkával keresett pénzüket gyermekeik nevelésére fordíthassák, és ne vegye el tőlük azt az állam, hogy azután egy részét kegyesen visszaadja, míg más részét másoknak juttatja.
A kampány során Önök azzal hitegették a választóikat, hogy nem nyúlnak a családtámogatási rendszerhez. Ön személyesen a Pilvax kávéházban azt is vállalta, hogy tízezer forinttal megemelik a gyest, húsz százalékkal a családi pótlékot. A konkrét ígéretek ebből a programból eltűntek, vagy olyan jelentősen fölpuhultak, hogy azok alapján már nem lehet számon kérni Önöktől megvalósulásuk elmaradását.
A száz nap programjában Ön azt vállalta, sőt még itt is azt mondta, hogy a pedagógusok fizetését ötven százalékkal meg fogja növelni. Ebben a füzetben már nem ezt találjuk. Már csak a fizetés egy hányadát kitevő alapbér ötvenszázalékos emeléséről szól ez, de így szól az Önök miniszterjelöltje is ebben a kérdésben.
A száznapos programban a közalkalmazottak bérének, fizetésének ötvenszázalékos idei emeléséről beszéltek. Ez ma már nincs sehol. Két évre elnyújtva kívánják ezt az ígéretet bevezetni. Nem erről volt szó.
Eltűnt a tízezer kollégiumi férőhely létesítésének vállalása. A diákhitel továbbvitelének vállalása helyett nyilatkozatokat hallunk, hogy erkölcstelen a diákhitel összegét emelni.
Ön azt mondta a Pilvax kávéházban, sőt írta a programjában, hogy: »Én, Medgyessy Péter egyezséget ajánlok a nemzetnek.« Medgyessy Péter – nagybet?; nemzet – kisbetű, amúgy a magyar helyesírás általános szabályainak megfelelően. Nos, Ön azt írta, hogy: »Én, Medgyessy Péter egyezséget ajánlok a nemzetnek. Ezt az egyezséget minden honfitársam számon kérheti rajtam. Szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.« Medgyessy úr, nem gondolja, hogy illenék valamit mondani a honfitársaknak? Hol az Ön szava, mennyit ér ez alapján a program alapján?"
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Szövetség elnöke: "Tegnap nagy érdeklődéssel vettem kezembe a kormányprogramot, és nyilván sejtik, a családpolitikai elemeket kerestem benne. Hosszas keresgélés után rá is akadtam, hiszen a 110 oldalból egy egész oldal foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Nem találkoztam a szövegben azzal, ami a családpolitikát megindokolja, a demográfiai helyzettel, és annak a nemzeti sorskérdésként való felfogásával. Hiszen – az adatok ismerősek számunkra – Magyarországon körülbelül 95 ezer gyermek születik évente, és meghal 130-140 ezer ember. Tehát durván 40 ezerrel vagyunk kevesebben évente – ez egy kisváros lakossága. Én elhiszem a demográfusoknak, hogy ha ez így folytatódik, a trendet nem tudjuk megváltoztatni, akkor 2050-ben nyolcmillióan leszünk, nem szeretném, ha a legpesszimistább jóslatok válnának be, és 6,5 millióan lennénk. Ez olyan kérdés, ami mellett nem lehet elmenni, és én nagyon remélem, hogy ennek a kérdésnek a kifelejtése nem azt a választ sugallja, hogy »na és«.
Azt mondta a miniszterelnök-jelölt úr, hogy a hit magánügy. Valóban, magánügy is, de közügy is. Az egyházak és az állam szétválasztásáról is beszélt, ez egy megvalósult igény. Ma inkább az a kérdés, hogyan lehet a nemzet érdekében dolgozni együtt az egyháznak és az államnak. Nincs mit szétválasztani. Ez megtörtént. A társadalmat ne válaszszuk szét az egyházaktól."
Csehák Judit egészségügyi miniszter: "Az elmúlt négy évben az oktatásra, egészségügyre, családi pótlékra, munkanélküli és szociális ellátásra fordított összegek növekedése elmaradt a GDP emelkedésétől. Hiába javul tehát 1997-től a gazdaság teljesítménye, hiába bővültek az elosztható források, a távozó kormány működésének utolsó pillanatáig ebből a jóléti szolgáltatásokra és az egészségügy területére aránytalanul keveset vagy esetleg semmit sem juttatott.
Elképesztő számomra – higgyék el, tényleg – az a magatartás, mint ahogy arcpirító az a cinizmus is, amivel aggodalmat és felelősséget mímelve érdeklődnek az egészségügyi és szociális dolgozók béremelésének részletei és fedezete iránt olyanok, akik egyetlenegyszer sem tettek fel egyetlenegy kérdést sem a saját kormányuknak ezekben az ügyekben. Kicsit divatjamúlt szóval – de hát engedjék meg nekem ezt a régi kifejezést – arcátlannak kell neveznem azok aggodalmát, akik több százmilliárdos kötelezettségvállalás kifizetetlen számláját hagyják ránk, de szemforgató módon a szociális ellátások és az egészségügy konszolidációjához szükséges források biztonságát firtatják, akik nem olvasták el saját négy évvel ezelőtti kormányprogramjukat, mielőtt új keletű, cizellált szakmai igényességgel elkezdték bírálni a miénket. Hadd kérdezzem meg: úgy belül, tényleg nem restellik magukat ilyenkor egy kicsit?"
(Összeállította
Szlazsánszky Ferenc)
2002. 05. 31. (VI/22)
