A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a közelmúltban számolt fel egy magyar lányfuttató bűnszervezetet, amely több mint egy tucat magyar lányt közvetített spanyolországi bordélyokba. A banda akkor bukott le, amikor tavaly nyáron megszökött Spanyolországból egy prostituált, s Makai Attilát, a bűnszövetkezet egyik alapítóját feljelentette. A férfi korábban hárommillió forintért "vásárolta meg" a lányt, és Spanyolországba küldte, hogy árulja testét. (A lány egyébként két hét alatt (!) "megkereste" a hárommillió forintot.) A nyomozás során kiderült: a banda három hónapos turnusokban közvetített ki lányokat Spanyolországba, egyiket-másikat erőszakkal vagy hangzatos ígéretekkel elszédítve vontak be a prostitúcióba. Az is előfordult, hogy a magyar lányokat a futtatóik jó pénzért adták tovább spanyolországi "kollégáiknak". A rendőrség eddig nyolc személyt vett őrizetbe az ügyben, négy férfi ellen pedig elfogatóparancsot adtak ki. A banda tagjai eleinte Pest megye déli részében, főként az 5-ös út parkolóiban dolgoztattak lányokat, majd a közterületi prostitúciót korlátozó maffiatörvény életbelépése miatt onnan kiszorulva Budapestre tették székhelyüket. Miután a rendőrség ott is ellehetetlenítette őket, a csoport elkezdte spanyol bordélyházaknak közvetíteni a lányokat.
A rendőrség információi szerint nem ez az egyetlen magyar bűnözői csoport, amely egyre inkább külföldi "piacokra" (is) építi tevékenységét. Mint Balogh Anikó, a magyar Interpol-iroda speciális összekötő tisztje elmondta, ezek a bandák széles kör? nemzetközi kapcsolatokat kiépítve, kvázi "multinacionális" formában működnek. Rajtuk keresztül nem csak magyar lányok kerülnek külföldre: más kelet-európai országok lányai közül sokat szintén ők futtatnak. A magyar örömlányok keresettsége mellett ez is az oka annak, hogy a magyar bűnszervezetek egyre tekintélyesebb helyet foglalnak el a nemzetközi prostitúcióban és emberkereskedelemben. A toborzás legtöbbször személyesen, illetve újsághirdetések útján történik. Tipikusnak mondható hirdetési forma, amikor egy mobiltelefonszám fölött a következő szöveg található: "Belgiumi bár keres fiatal, csinos hostesslányokat. Angol-, német- vagy francianyelv-tudás szükséges." A hostesslány helyére táncoslány is behelyettesíthető, a közös mindkettőben az, hogy a jelentkező nem feltételezi a kötelező testi kapcsolatot. Persze többen úgy utaznak ki, hogy itthon is prostituáltként tevékenykednek, de az ellenkezőjére is van példa. Az illető bébiszitternek jelentkezik, majd végül egy bordélyházban köt ki. Többeket már maguk a toborzók is megerőszakolnak vagy megfenyítenek, másokat fogságban tartanak, vagy éppen bérbe adnak. Attól a szerencsés kisebbségtől eltekintve, akiket a megfelelő haszon "kitermelése" után elengednek, a lányok nagyon nehezen tudnak hazajutni. Papírjaikat megérkezésükkor elveszik, sokan közülük nyelveket sem tudnak, ráadásul sok esetben huszonnégy órás őrizet alatt állnak.
A rendőrség dolga igen nehéz a nemzetközi prostitúció és emberkereskedelem elleni küzdelemben. A kiszabadult lányok ugyanis vagy nem mernek tanúskodni, vagy nincs pénzük kiutazni a tárgyalásra, ahol tanúskodniuk kellene. És akkor még nem beszéltünk az áldozatok rehabilitációjáról, ami szakértők szerint a nyugati országokhoz viszonyítva Magyar-országon sajnos nagyon is gyerekcipőben jár.
2001. 04. 07. (V/14)
