Kereső toggle

A Pax Romana a római egyház megújítására törekszik

Kész-e a keresztény értelmiség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Siófokon tartotta a Pax Romana elnevezés? katolikus értelmiségi szervezet 43. konferenciáját Válaszra váró kihívások címmel. A katolikus szervezet ezúttal (is) az egyház megújulását célozta meg. A "magamat kigúnyolom, ha kell"-jelleg? felszólalások sorát kísérhette figyelemmel a mintegy kétszáz főnyi hallgatóság már az első nap folyamán. 

A hotel büféjében a sűr? dohányfüst még eltakarta a rendezvény arculatát, ám a bevezető szellemesség már hiteles irányt szabott: "Kedves barátaim, sajnos korábban kell befejeznünk a délelőtti programot. A hír jó lett volna Auschwitzban, nekünk azonban sajnos nem kedvez, ugyanis időlegesen beszüntetik a gázszolgáltatást" – mondta Boór János, a délelőtti levezető elnök.

Az egyházi megújulás témája nem új kelet? a római egyházban: minden korban igyekezett megfelelni a kor kihívásainak. Az értelmiségi előadók a laikus hívők táborából kerültek ki, bár jó részük teológiát is végzett a szakmája mellett. Az elhangzottakból körvonalazódott a katolikus egyház önmagáról alkotott képe a mai Magyarországon: papi felkészületlenség, közösségteremtő karizmatikus személyek hiánya, a papok szexualitásának problémája, az aktívan szerepet vállaló laikus hívők közreműködésének szükségessége, a vallásukat hitelesen gyakoroló katolikusok alacsony aránya, akik ráadásul főként az idősebbek, a nők és a képzetlenek csoportjából adódnak össze. Forintos György népszámlálási kérdezőbiztosként a budapesti Rózsadombon szerzett tapasztalatai alapján az ötven év feletti, a hetvenes-nyolcvanas években egzisztenciához jutott lakosok kevés kivétellel katolikusnak mondták magukat – "RK pozitív", Forintos szóhasználatával élve –, bár hozzátették: nem gyakorolják a vallásukat csecsemőkori keresztelésük óta. Gyermekeik ezzel szemben szüleik előtt állították: nem érzik magukat semmilyen felekezethez tartozónak. "Nincs tíz percnyi járásra egyetlen templom sem" – panaszolta az előadó, aki fájlalta, hogy a vallás nem hagyományozódik már családon belül. 

Egy másik elemzés szerint bár 6,7 millióan tartják magukat katolikusnak Magyarországon, ennek csak mintegy tíz százaléka rendszeres templomba járó, Gesztessy András előadó számítása pedig még ennél is "lehangolóbb": ő a 14 és 60 év közötti templomba járók számát 50-100 ezerre teszi. Egy szegedi teológushallgató leány a papi paráznaság méreteit ecsetelte: tapasztalatai alapján a papok nyolcvan százalékának életvitele nem felel meg a cölibátus kívánalmainak, amit ők természetes szükségleteikkel magyaráznak, lelkiismeretükön pedig rendszeres gyónással enyhítenek. Szavait derültség fogadta, nem látszott megütközni senki azon a tényen, hogy a szentségeket szolgáltató papjaik cseppet sem szent életűek. A jelenlegi politika támogatása tehát nem nélkülözhető a római egyház számára, az államnak az egyházhoz (amely definíció minden esetben a katolikus egyházat takarja) fűződő kapcsolata pedig jogilag indokolt, ahogy ez több expozéból kiderült. 

A meghívott előadók között volt Kis János – ahogy elhangzott "liberális ateista" – filozófus, valamint Kende Péter párizsi történész-politológus. Előadásukban kifejtették az állam és az egyház szétválasztásának demokratikus berendezkedéshez illő szükségességét, amelyet a Magyar Köztársaság 1989-es alkotmánya rögzített, amikor adottságként fogadta el, hogy sokféle hitet és világnézeti meggyőződést vallanak állampolgárai. "Ezzel lezárult az a hosszú folyamat, melyet még Deák, Eötvös és Kossuth indított el, és Magyarország az állam és az egyház viszonyának szabályozása terén is a modern társadalmak sorába lépett" – mondta Kis János. Ennél a kijelentésénél is nagyobb indulatot váltottak ki azok a szavai, amelyek mértéktartóan nehezményezték néhai Antall József keresztény Magyarországra és Orbán Viktor alcsútdobozi Mária-jelenésre vonatkozó kijelentéseit – véleménye szerint ezek ellentmondanak a köztársasági alkotmánynak. Az utolsó részben a résztvevők számára biztosított egyperces felszólalások zöme a többségnek a kisebbségtől elvárható toleranciájáról és a katolikusoknak Mária Magyarországához való elidegeníthetetlen jogáról szóltak. 

Kis János gondolatmenetét folytatta Buda Péter, a leöweni katolikus egyetem teológushallgatója, aki kifogásolta, hogy bizonyos egyházak privilégiumokra tartanak igényt, és ezt az igényt jelen pillanatban ki is elégíti az állam. "Unszimpatikusnak tartom azt a kormányretorikát, amely az 1945 előtti időszakot édeninek állítja be, hiszen 45 előtt is megjelentek totalitárius törekvések. Ráadásul az egyház a most viszszakövetelt javakhoz az akkori állam erőszakszervezetét felhasználva jutott hozzá – mondta Buda. – A Nyugat-Európában államegyházként működő felekezetek mára tartalmilag kiüresedtek, a kormányok formailag is kezdik ezt a viszonyt leépíteni – nálunk ezzel szemben éppen ezt a Nyugaton már lefutott formát akarják meghonosítani – fejtette ki a teológushallgató, aki szerint az állami támogatás az egyház számára is visszaüt. – Spanyolországban Franco kötött a Vatikánnal paktumot, így volt ez a latin-amerikai diktátorokkal is, ez tehát negatív tendencia az egyház szempontjából is." A Pax Romana előadói ennek szöges ellentéteként természetes együtt-működésnek tüntették fel az állam-egyház viszonyt, amelynek során az egyháznak juttatott privilégiumok őket nemzettudat-, sőt nemzetépítő, őshonos voltuk miatt megilletik. Az értelmiség, valamint a klérus és a laikus hívők áldozatos munkájának szükségességét hangsúlyozták – az általuk létrehozandó kisközösségek kialakulását a Családügyi Minisztérium félmilliós nagyságrend? pályázatokkal támogatja.

Olvasson tovább: