– Ön beperelte a londoni Jane\'s Intelligence Digestet, mert azt állították, hogy Önöket az orosz titkosszolgálat használta fel Magyarország lejáratása érdekében. Mit vár a pertől, miben reménykedik, hiszen név nélküli forrásra hivatkozva jelentették meg az írást?
– Annyiban pontosítanék, hogy a feljelentés nem történt még meg, mert az ügyvédek még most szerzik be a szükséges dokumentumokat ehhez. Szeretnénk, ha minimum egy helyreigazítást tennének, mert a zámolyi romák lejáratásáról van szó. Ugyanis semmi konkrétumot nem hoztak nyilvánosságra, csak sejtetik azt a képtelenséget, hogy az oroszok lehetnek a mi hátterünkben. Hiába állítják, hogy biztos forrásból került a hír hozzájuk, ha nem tudják, vagy nem is akarják bizonyítani az állítás igazságát. Ilyen alapon pedig tisztességtelen dolog negyven embert azzal vádolni, hogy közük van az orosz ügynökséghez. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan jutott valakinek az eszébe az, hogy mi, egyszer? cigány emberek, akik életünkben nem jártunk Moszkvában, egyikünk sem tud oroszul, senkit nem ismerünk, az oroszoknak dolgoznánk.
Ha megkérdeztek volna bennünket, mielőtt a cikket kiadták volna, akkor elmondjuk, hogy milyen pénzekből fizettük a buszt, amivel kijöttünk, és hogy lehet eljutni Zámolytól Strasbourgig, de ezt nem tették meg.
– Önnek mi a koncepciója, miért született a cikk?
– Magyarországról juttatták ki ezt a hírt. Ez a zámolyi romák lejáratásának az egyik állomása. Amióta itt vagyunk, tehát körülbelül hét hónapja, folyamatosan megpróbálták ezt az ügyet elárulni, semmissé tenni, mintha tulajdonképpen mi lennénk a felelősök azért, hogy ez így történt.
Kezemben vannak azok a levelek, amiket a Belügyminisztériumba, illetve az Országos Cigány Önkormányzathoz küldtem, illetve sajtótájékoztatón nyilvánosságra is hoztam, aminek az volt a lényege, hogy ha a zámolyi romák helyzetét nem oldják meg, akkor kénytelenek lesznek elhagyni az országot, mert sehol, se Zámolyon, se Pesten, se Csóron nem volt maradásuk.
– Érezni lehetett bármiféle hatását Franciaországban ennek az orosz titkosszolgálati "izének"?
– Nem, természetesen nem. Nem vette komolyan senki. Ezt csak Magyarországon vették komolyan. A franciák, mivel innen indult el jószerivel minden forradalom, nagyon profik az ilyen kérdésekben. Őket nem lehet ilyen átlátszó dolgokkal átverni. Magyarországon még új ez a fajta lejáratási hadjárat, de előbb-utóbb rájönnek ők is, hogy itt miről van szó.
– Mi az álláspontja arról, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr mondott, hogy szerinte a zámolyiak ügye hozzájárulhat a romákkal szembeni előítéletek növekedéséhez.
– Az a sajnálatos, hogy az előítéletességet maga a miniszterelnök okozza a sorozatos nyilatkozataival. Az 1963-65 közötti évek uszító szövege volt, hogy a cigányok a nekik adott lakásokban felszedik a parkettát, és hogy ezek nagyon drága forintok, amikért a cigányok nem dolgoztak meg stb., stb. A megoldás pedig milyen egyszer?: dolgozni kell, tanulni kell.
Ez így leegyszerűsítve igaz is lenne. Azzal, hogy dolgozni kellene, azt sugallják, mintha a cigányok nem akarnának dolgozni, mert annyi sok munkahely van, ahová a cigányok elmehetnének, de valamiért ezt nem teszik meg. Tehát a romák a felelősek. Ellenben a miniszterelnöknek szerintem először is azt kellene mondania, hogy munkahelyeket teremtünk, ahol munkát tudnak vállalni az érintettek. Ma ugyanis még jó iskolai végzettséggel is nehéz elhelyezkedni Magyarországon, a rossz fizetésekről ne is beszéljünk.
A másik "sugallat", hogy a romák azért is felelősek sorsukért, mert nem akarnak tanulni. Az igazság az, hogy a roma gyerekek hetven százalékát kisegítő osztályokba rakják be. Ezekből az osztályokból nem lehet még szakmunkásképzőbe sem továbblépni. Korábban nyolc általánossal betanított segédmunkásként még el lehetett helyezkedni, ma ilyen emberekre nincsen szükség. Tehát ebbe a gazdasági rendszerbe ők nem férnek bele.
– Azzal, hogy Strasbourgba utaztak, talán éppen a megoldás lehetőségét utasították el, illetve – ahogy ellenzőik mondják – az ország lejáratását érték el.
– Nem az ország lejáratásáról van szó, hanem arról, hogy egy konkrét helyzetet a magyarországi kormány nem tudott megoldani, és nem tud ma sem megbirkózni ezzel a feladattal. Erre azért képtelen, mert tele van előítéletekkel, a választóiktól való félelmekkel, és ez gátolja őket, s béklyót köt lábukra, hogy innen tovább tudjanak lépni.
Miért nem probléma az, hogy Kanada évente ötszáz romát fogad be? Eljön ötven ember Strasbourgba, és az már nagyon nagy problémát jelent az országnak. Nekem az az érzésem, hogy ha a romák csöndben eltűnnek az országból, az nem jelent problémát. Ha ötven ember úgy jön el, hogy mögötte van a sajtó és van politikai mondanivalója, akkor az rögtön problémát jelent.
Mindezt persze bagatellizálni szeretné a kormányzat. Először támadtak engem, aztán támadták a zámolyi romákat, majd kitalálták ezt a nevetséges oroszos dolgot. Szerintem a kormánynak nem így kellene reagálnia, hanem ezt most ki kellene használnia egy pozitív program kialakítására. Nem nekiesni Franciaországnak, mert nem Franciaország szeretne Magyarországhoz csatlakozni, hanem – közvetve, az unión keresztül – fordítva.
– Egyébként hogyan jött ez a strasbourgi ötlet?
– A fiammal és a húgommal leültünk – akkor már tudtuk, hogy nem jön össze a Kanadába utazáshoz szükséges pénz –, hogy most ki kell találnunk azt az országot, azt a várost, ahová mehetünk, és ahol a legnagyobb botrányt tudjuk csinálni.
Nem tudtuk akkor még, hogy hol van az európai emberi jogi bíróság. Azt mondtuk: fel kell jelenteni a kormányt! Először Koppenhága jött szóba. Majd megkérdeztük, hogy hol van az Európa Parlament, mondták, hogy – az emberjogi bírósággal együttesen – Strasbourgban. Onnantól kezdve Strasbourgba szerveztük ezt az egész utat. Nagyon kezdetlegesen csináltunk mindent, de végül is sikerült.
– Milyen perspektívái vannak a romáknak Magyarországon?
– Annyi, amennyit ki tudnak harcolni. Ha a mostani generáció nem fogja kiharcolni, a következő biztosan. Mert nem fogják elnézni azt, amilyen körülmények között élnek a magyarországi romák. Abban
bízom, hogy valamit megmozdítottam az embereknek a belsőjében, remélem, hogy felébresztettem az öntudatukat.
– Sikerült sok támogatót is szerezniük, van francia nyelv? internetes honlapjuk, ügyvédeik. Ezek csak úgy jöttek maguktól?
– Nem egészen. Sokat köszönhetünk a sajtónak is. Ugyanis amikor Strasbourgba érkeztünk, akkor az Orvosok Világszövetsége szervezet orvosai odajöttek hozzánk. Nem tudtunk velük beszélni, akkor a franciák megkeresték az itteni magyarokat (mi nem tudtuk, hogy élnek itt magyarok szervezetten). Ez a szervezet kiküldött egy idős urat, akit úgy hívnak, hogy Bombola Mihály, aki a mai napig is velünk van, és rajta keresztül, az ő baráti köréből jöttek az orvosok, a tanárok, az ügyvédek nekünk segíteni. Belőlük, tiszta civil emberekből hoztuk létre a bennünket segítő szolidaritási bizottságot. Ez csak addig él, amíg ezt a kérdést megoldjuk, utána vége.
– Miért nem adták meg két romának a menedékjogot?
– Ezt sajnos egyelőre nem tudjuk, mert az OFPRA nem indokol soha: sem pozitív, sem negatív esetben. Az ügyvédnőink fellebbezést fognak írni, ehhez újabb bizonyítékokat szereznek be, s ezeket benyújtják az OFPRA-nak. Ezzel egy időben benyújtjuk a család számára a tartózkodási engedélyről szóló kérelmet is.
– Akik most megkapták a menekültjogi státust, azoknak milyen lehetőségük van? Kapnak munkát?
– Minden lehetőségük megvan arra, hogy dolgozzanak. Egy fő már dolgozik, 28-án megy dolgozni a következő emberünk, és van egy magyar vendéglátós, aki két főt szintén tud foglalkoztatni, és a városgazdálkodásnál is fognak még egy páran dolgozni. Az a helyzet, hogy addig, amíg nincs kész minden papír, amíg nincsen lakás, addig nem megy. A gyerekek már iskolába és óvodába járnak, egyébként ők már társalgási szinten beszélnek franciául.
Párizsban sajnálják
"Legálisan, érvényes útlevéllel érkeztek az országba, tehát hivatalosan nem tekinthetők menekülteknek" – mondta Thomas Schreiber francia geopolitikus, a Le Monde munkatársa a Heteknek a Strasbourgban letelepedett zámolyi romákkal kap-csolatban. Ez azonban csak a bevezetés. "Franciaországban magyar állampolgárok három hónapig tartózkodhatnak érvényes útlevéllel. Eltelt néhány hét, francia részről azt reméltük, hogy ezalatt a magyar részről elhangzik majd valami olyan nyilatkozat vagy állásfoglalás, ami azt mutatja, hogy a romakérdést rendezni fogják rövid távon" – folytatja Schreiber. "Attól nem kell tartani, hogy ez kihatással lesz a magyar-francia kapcsolatra. Ha probléma van, az jórészt magyar belpolitikai probléma, abszolút nem francia ügy. A sztori éppen az, hogy Magyarország a legjobb helyen van az Európai Unióban, és ez most kellemetlen a magyar imázs szempontjából, ha nem is mindjárt az uniós felvételt befolyásolja." Az elbírálásokat a Francia Köztársaság Külügyminisztériumának erre szakosodott hivatala, a Menekülteket és Hontalanokat Védő Hivatal (OFPRA) végezte, mégpedig felelőssége teljes tudatában: minden "terhelő" adatnak aprólékosan utánajár. Éppen emiatt tart még a menekültstátuszok kiadása: minden egyes személy, illetve család esetében külön elbírálást folyik.
"A francia kormány nagyon szerette volna ezt a helyzetet elkerülni. Párizsban sajnálják, hogy ennek kellett történnie. Magyar részről minden azon múlt, hogy hajlandók-e egy komolyabb állásfoglalásra, megfelelő módon, franciául, angolul, németül az egész világ előtt. Ez egy lehet az országimázsot alkotó sok-sok pont közül" – tette hozzá a francia szakértő. "Különösen most, a ma-gyar köztársasági elnök hivatalos állami látogatása előtt, amivel egy hat hónapon át tartó ma-gyar kulturális rendezvénysorozat kezdődik. Én úgy érzem, nem kezelik ezt a dolgot eléggé európai módon" – osztja a francia kormány sajnálkozását a magyar származású geopolitikus.
Demeter Ervin a parlament nemzetbiztonsági bizottsága keddi, zárt ülése után kijelenetette: a bizottság tagjai megosztották az ügyben rendelkezésükre álló információkat a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával. A miniszter a képviselőknek elmondta, hogy milyen intézkedéseket tettek az ügyben, ám ennek rész-leteit az újságírókkal nem ismertette. Keleti György, a bizottság szocialista elnöke elmondta: nem kapott választ arra, hogy a magyar titkos-szolgálatok tudtak-e olyan befolyásolási akcióról, amelyet orosz ügynökök folytattak volna Magyarországon. (F. K.)
2001. 03. 24. (V/12)
