Kereső toggle

Magyar romák menedékjogot kaptak Franciaországban

Egyértelmű üzenet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A csatlakozásra váró országok között tudomásom szerint hasonló eset nem zajlott le, legalábbis semmiképpen nem jellemző – mint ahogy magyar kérelmezőt sem ismertek el eddig más EU-országban – nyilatkozta Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke annak kapcsán, hogy több, Zámolyról Strasbourgba utazott roma panaszát jogosnak ítélte meg a francia menekültügyi hivatal. Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke kijelentette: a zámolyiak esete fordulópontot hozott a magyar romaügyben.

A közismerten szigorú bevándorlási törvényekkel rendelkező Franciaország menekültként fogadta a vele amúgy kitűnő diplomáciai kapcsolatban álló Magyarországról érkező roma családokat. Párizsban lapzártánkkor a Francia Külügyminisztérium sajtóosztályán sem megerősíteni, sem cáfolni, sem kommentálni nem kívánták a két zámolyi család frissen szerzett menekültstátusát. Nicole Michelle, a francia menekültügyi hivatal, az OFPRA sajtóosztályának vezetője a Hetek kérdésére leszögezte: született döntés, de az eredményét nem mondhatja meg. "Egy befogadó ország nem szolgáltathat információt a menekültek személyazonosságáról, hollétéről, és személyes információt nem adhat a származási országnak" – fejezte ki a menekültek védelmét jelentő elvet Michelle asszony. Megtudtuk azt is, hogy még nem döntöttek az összes kérelem felől. 

Egy lapunk által megkérdezett szakértő szerint elképzelhető a magyar állam tiltakozása, ám lapzártánkig a magyar hivatalos szervek azzal az indokkal hárították el a befogadás kommentálását, hogy nincs hivatalos adatuk még az ügyekről. 

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke szerint is elképzelhető, hogy a magyar kormányzat egyet nem értését fejezi ki, sőt akár szóba kerülhet újra az a nevetséges vád, hogy valójában az orosz titkosszolgálat szervezte a zámolyiak akcióját. A nemzetközi jogi szakértő véleménye szerint valószínű, hogy a menekültstátus okaként nem az állami üldözést jelölte meg az illetékes francia hatóság, hanem esetleg csak az áll a hivatalos okiratban, hogy a magyar hatóság nem tudta megvédeni ezeket a polgárait bizonyos atrocitásoktól. Tagadhatatlan azonban, hogy ez a verzió sincs kellemetlen felhang híján a Magyar Köztársaság szempontjából, még akkor sem, ha az eset nem áll teljesen példa nélkül. Jó diplomáciai kapcsolatban lévő országok között is előfordult hasonló eset a menekültügyi törvény (1989) megszületése óta: egészen múlt télig érkeztek például Magyarországra menekültként befogadott jugoszlávok, vagy említhetnénk a volt szovjet tagállamok területéről érkezőket is. Magyarországon egyébként Afrikából és Ázsiából érkező menekültek befogadását is elbírálják az 1998-ban született új menekültügyi törvény óta. 

"A francia menekültügyi szervezet nem politikai döntést hozott, hanem a genfi egyezmény alapján (»faja, nemzetisége, vallási illetve politikai nézetei miatt üldöznek«) egyénileg ítéli meg a menekültjogért folyamodók eseteit – magyarázta Kőszeg Ferenc. A genfi egyezmény szerint az üldöztetést kimerítheti a sorozatos hátrányba kerülés ténye is. A francia hatóság tehát ezen az alapon ismerte el menekültként a két zámolyi családot. Kőszeg Ferenc az esetet jelentős eseménynek értékelte: a csatlakozásra váró országok között hasonló eset nem zajlott le, legalábbis semmiképpen nem jellemző – mint ahogy magyar kérelmezőt sem ismertek el eddig más EU-országban. 

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a Heteknek kifejtette: a zámolyiak története mindenképpen egy mérföldkő a hazai jogállamiság és a nemzetközi romapolitika történtében is. Egyrészt már az fordulópontot hozott, hogy kimentek Strasbourgba, mert megváltozott a roma tematika diskurzusa. Nemzetközi szintre emelkedett ugyanis az ügyük, és egyben megjelent egy a korábbinál radikálisabb "vonal", amelyik nem tűri el azt, hogy a politikai elit és az államhatalom közönyös és cinikus a romák sorsát illetően, nem tűri el az elnyomást és a kirekesztést, a megkülönböztetést, hanem tiltakozik az ellen. Ezek után őszintébben kell beszélni a romakérdésről.

Másrészt a Nyugat ezzel világossá és egyértelművé tette – érvelt Horváth Aladár –, hogy Magyarország választhat: vagy igazságos és demokratikus lesz a romaközösségek számára is, vagy pedig egy "magyar utat" választva elszigeteli magát az európai kultúra és az európai fejlett társadalmak közösségétől.

"A diszkrimináció egyébként nem elszigetelt jelenség. Nagyon sok 35-40 éves korú fiatalemberrel beszélgetek, akiknek gyerekei most nőnek föl, és azt mondják: érettségizni fog a gyerekem, de nem látom a jövőjét, mert ha elmegyek munkát keresni, nem kapok. Jellemző eset, hogy több roma vállalkozó, kft-tulajdonos magyar embereket vesz fel azért, hogy helyette képviselje a céget a pályázatokon, az üzleti tárgyalásokon és a hivatalos helyeken, mert különben nem kapnának munkát"– tette hozzá az alapítvány elnöke. 


Zámolyiak és a tikosszolgálatok

Munkatársunktól 

Az orosz és izraeli titkosügynökök aknamunkáját sejtik egyesek a zámolyi romák Magyarországot nagyon kellemetlen helyzetbe hozó strasbourgi útja mögött. Míg mások a magyar titkoszolgálatok – politikai megrendelésre történő – lejáratási kampányát látják az események hátterében. 



A történetnek két térben távoli, de időben azonos pontja van: szombaton Párizsban a zámolyi romák képviselői francia képviselők támogatásával sajtótájékoztatót tartottak, ugyanekkor a kormányközeli Magyar Nemzet egy Magyarországon alig ismert angol titkosszolgálati lapra hivatkozva azt írta: az orosz titkosszolgálat szervezte a zámolyi romák strasbourgi útját, méghozzá hazánk lejáratása érdekében. A dimenziók további "összefolyása", hogy Demeter Ervin, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter éppen a közelmúltban járt és tárgyalt Angliában. Az ugyancsak jobboldali A Hét cím? vasárnapi televízióműsor pedig a cikkre "rászervezve" folytatta az orosz lejárató kampány verziójának ecsetelését: az exkommunista KGB és a cionista Moszad felemlegetésével. 

A zámolyiak szószólója azonnal replikázott: szerinte ötmillió forintjába került a magyar Nemzetbiztonsági Hivatalnak és a Magyar Nemzetnek, hogy az angol lap lehozza ezt az állítást, amit egyébként egyszerűen hazugságnak nevezett. Fodor Gábor szabaddemokrata képviselő hétfőn a parlementben is a magyar titkoszolgálat akcióját sejtetette az ügy mögött. Az ellenzéki kérésre összehívott nemzetbiztonsági bizottság rendkivüli ülése éppen arra kereste a választ, hogy mi az igazság valójában, ki informálta az angol lapot, a magyar "cégnek" mi a szerepe mindebben. 

A háromórás ülést követően Demeter Ervin titokminiszter annyit mondott, hogy részletesen tájékoztatták az esetről a bizottság tagjait, de mivel nemzetbiztonsági adatokról van szó, sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja, hogy igazak-e az angol lap állításai. Azt ellenben határozottan cáfolta, hogy a magyar nemzetbiztonsági szervezetek szivárogtatták volna ki a hírt.

"Nem szakmai, hanem súlyos politikai ügy, hogy segítették-e idegen titkoszolgálatok a zámolyi romák kivándorlását. Az illetékes miniszter »se nem cáfolom, se nem erősítem meg« nyilatkozatai a diplomáciai nyelvezetben azt jelenti, hogy tudja-e az igazságot" – nyilatkozta Keleti György a bizottság szocialista elnöke. Keleti éppen ezért sajnálja, hogy a minisztertől érdemi információt eddig nem kaptak a képviselők, mivel az ülésen csak a kérdéseiket fogalmazhatták meg, a választ majd két hét múlva adja meg a miniszter. 

Nikolits István szocialista képviselő, egykori titkoszolgálati miniszter, az ülést követően lapunknak elmondta, hogy rendkívül fontos esemény, és az egész ügy felértékelődik, ha és amennyiben a zámolyi romák menekültstátust kapnak Franciaországban. Mivel Magyarország nemzetközi megítéléséről van szó, ezért a miniszter nem hagyhatott volna kételyeket ez ügyben. 

Elemzők egyébként zavarosnak találják azt az állítást, hogy az oroszok éppen Magyarország lejáratására törekednének, hiszen éppen több orosz cég azért fektett be hazánkban, hogy az uniós csatlakozás után legyenek hídfőállásaik a számukra zárt Európai Unióban. 

Egy négyoldalas, sárga papírra nyomtatott brit titkosszolgálati hírlevélben jelent meg február 23-án a nagy port felverő cikk a zámolyi romák mögött álló feltételezett orosz támogatásról. Némi félreértésre adott okot, hogy míg a rangos, évente több száz katonai-biztonságpolitikai elemzést és szakfolyóiratok tucatjait megjelentető angol Jane\'s nevét Magyarországon is jól ismerik, addig a cégcsoport márkajelét viselő Jane\'s Intelligence Digest nev? publikációról kevesen hallottak. Nem csoda: az információink szerint hetente 300-400 példányban megjelenő kiadvány csupán 2000 januárjától jelenik meg a lapot megvásároló Jane\'s neve alatt. Az 1938-as alapítása óta független titkosszolgálati információkat kínáló lap az elmúlt évig Intelligence Digest néven jelent meg, a maival azonos formátumban.

A kiállítása alapján továbbra is minimális költségvetéssel és stábbal dolgozó szerkesztőség név nélküli cikkekben közli a világ különböző pontjairól beérkező - részben titkosszolgálati forrásokra hivatkozó – elemzéseit. A lap némely vonatkozásban – például a közel-keleti események értékelésekor – nem ritkán hetekkel-hónapokkal korábban meglehetős pontossággal jelezte előre a várható folyamatokat. Más régiókból azonban szinte csak amúgy is publikus információk másodközlésére vállalkozik. 1998 óta a lap tíz írásában említette Magyarországot, ebből hét hír a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatban magyar politikusok részéről nyilvánosan elhangzott kijelentéseket idézte, míg két hír a NATO-bővítésről tudósított. Az egyetlen Oroszországgal kapcsolatos budapesti tudósítás Raffay Ernő volt honvédelmi államtitkár 1998. április 8-án a Napi Magyarországban megjelent nyilatkozatának kivonatos ismertetése volt. Az idézett nyilatkozatban Raffay történetesen amellett érvelt, hogy a KGB a magyar euroatlanti csatlakozást arra használhatja fel, hogy még a kommunista időben idetelepített ügynökei beépüljenek a brüsszeli intézményekbe.

Olvasson tovább: