Kereső toggle

Óév-búcsúztató krónika

Botrány botrány hátán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly ilyenkor azt gondoltuk, hogy az 1999-es évnél botrányosabb már nem jöhet. Jött. Ezért idei összefoglalónk is a politikai botrányok mentén halad, ezúttal pártonként csoportosítva. Mivel az események tőlünk függetlenül következtek be, legnagyobb jóindulatunk ellenére sem tudunk eleget tenni a médiaegyensúly kényes igényének: minél több botrány kapcsolódik egy-egy párthoz, annál nagyobb teret kap alábbi cikkünkben.



Tűzijáték augusztus 20-án a Parlament előtt. A tűzijátékok a politikai életet sem kerülték el Fotó: Maklári Péter

2000 a kisgazdapárt éve lesz, ígérte 1999 végén Torgyán József elnök-miniszter, és szavaiban nem is csalatkoztunk, bár az is biztos: az elnök úr ellenkező előjellel értette ígéretét. 2000 ugyanis a kisgazda botrányok éve volt, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból: arra, hogy egy parlamenti képviselőt börtönbe zárjanak, a demokrácia történetében még nem volt példa, egészen december 15-ig. Akkor helyezték előzetes letartóztatásba Székely Zoltán kisgazda képviselőt, akit októberben filmbe illő jelenetben értek tetten, amint húszmillió forint kenőpénzt vett át. ("Annyira magabiztos volt, mert neki pozíciója van" – nyilatkozta az eset után a Heteknek Balla Dániel vállalkozó, aki átadta a húszmillió forintot tartalmazó táskát Székelynek.) A kisgazdák persze villámgyorsan kizárták Székelyt a frakcióból, ám a közvélemény mégis a kisgazdapárttal azonosítja a botrányt, amit tovább tetéz, hogy Székely többször kijelentette: a pénzt nem személyes céljaira, hanem a kisgazdapártnak és a Fradinak gyűjtötte.

Botrányszagú volt Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter leváltása is: Ligetvárit a botrányosan ténykedő Pepó Pál helyett nevezték ki június végén azzal, hogy "csináljon rendet" a kisgazda vezetés? minisztériumban. Ligetvári túl jól dolgozott: rövid idő alatt fényt derített a Pepó idején történt visszaélésekre, például a Környezetgazdálkodási Intézet szarvasgombás-libériás inasos estélyeire, Pepó konferenciabuszára, a mintegy félmilliárd forintnyi pazarlásra. Ligetvári azonban túl messzire ment, ezért mennie kellett. Orbán Viktor érdemei elismerése mellett mentette fel november közepén. 

Szabó János kisgazdapárti honvédelmi miniszter azzal vétette észre magát, hogy október elején kijelentette: nem volt tudomása arról, hogy a kisgazda Kis Újság főszerkesztője Torgyán József. A meglepő kijelentésre annak kapcsán került sor, hogy kiderült: a kisgazda vezetés? honvédelmi minisztérium erősen kifogásolhatóan tízmillió forinttal támogatta a pártlapot, NATO-népszerűsítő cikkek megjelentetése címén. Molnár Róbert, a párt országgyűlési képviselője első nyilatkozatában elítélte a HM gyakorlatát, másnap azonban kiderült, a megjelentetést bonyolító cég nevében éppen ő írta alá a szerződést a miniszterrel. Annak idején minderről a kisgazda képviselőt is megkérdeztük, aki az érintettségét firtató kérdésre szó szerint a következőket válaszolta: "Jó. Köszönöm szépen. Viszonthallásra." 

Torgyán elnök személyesen is kellemetlen helyzetbe került, amikor egy napilap megszellőztette – a szakértők szerint – százmillió forintot meghaladó költség? villaépítését. A botrány nem magával az építéssel, hanem a finanszírozással kapcsolatos, egymásnak ellentmondó torgyáni válaszokból fakadt. A pártelnök először "sztárügyvéd" múltjára és exprimadonna felesége kiemelt exfizetésére hivatkozott, később arra, hogy korábbi ingatlanai eladásából építi a villát, végül családi összefogásról beszélt. Ellenzéki kezdeményezésre összeférhetetlenségi vizsgálat indul a házaspár ellen, ennek eredményére azonban több hónapot kell várnunk. Az sem növelte Torgyán népszerűségét, hogy kiderült: a minisztériuma alá tartozó Agrárinnovációs Kht. informális vezetője egy Amerikában élő hungarista család érdekeit próbálja érvényesíteni. 

A fent vázolt kisgazda botránylista korántsem teljes (lásd még: választási konzervek Szabolcsban, templomépítések közpénzekből, 40 milliós kifizetés meg sem rendezett Fradi-gálára, Torgyán miniszter egymást érő világkörüli útjai stb.), azonban terjedelmi okokból nem folytatjuk. Mindenesetre letagadhatatlan az összefüggés a párt körüli botrányok és zuhanó népszerűsége között: az év elején még 8 százalékon álló párt decemberben 4 százalékra süllyedt, Torgyán József pedig a legellenszenvesebb politikus címét érdemelte ki a szavazóktól. 

A vezető kormánypárt, a Fidesz az év folyamán szintén veszített népszerűségéből, és Orbán Viktor kormányfő megítélése is tartósan a negatív sávban maradt. A párt az év eleji 35-ről 31 százalékra esett vissza, a miniszterelnökről a megkérdezettek 50 százaléka véli úgy, hogy rosszul végzi munkáját. Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy a kisgazdákkal kapcsolatos botrányok automatikusan hatnak a nagyobbik koalíciós partnerre, kiváltképpen akkor, ha az nem igyekszik látványosan elhatárolódni. (Emlékezetes, hogy a Torgyán-villa kapcsán Orbán a kisgazda elnök magánügyéről beszélt, a "kellemetlenné" váló Ligetvárit Torgyán akaratából mentette fel, és Kövér pártelnök Székely Zoltánnal kapcsolatban mint szégyenletes, de egyedi, a kisgazdákhoz nem köthető esetről nyilatkozott.) Az elhatárolódás elmaradásához persze a parlamenti matematika is hozzájárult: a kétéves költségvetés megszavaztatása előtt a Fidesznek feltétlenül szüksége volt a kisgazdákra, ezért is kellett óvatosan bánnia velük. Az átgyűrűző kisgazdabotrányokon kívül természetesen saját, különbejáratú ügyeik is negatívan hatottak a fiatal demokratákra.

Alig négy hónappal Orbán Viktor vigadóbéli beszéde után – melyben először hallhattunk a "három gyerek, három szoba, négy kerék" frappáns Fidesz-modellről – májusban megszületett Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter harmadik gyermeke. Az eset "szépséghibája", hogy nem feleségétől, hanem minisztériumi titkárnőjétől. A történet a sajtóban is nagy vihart kavart, vita indult arról, vajon etikus-e ilyen szint? nyilvánosságot adni a politikusok magánügyeinek. Pallagi Ferenc, a "botrányrobbantó" Blikk főszerkesztője így nyilatkozott a Heteknek: "Számomra tökéletesen érdektelen, hogy Deutsch Tamás kivel alszik, az viszont érdekel, hogy egy konzervatív értékeket valló politikus, miniszter mit valósít meg a magánéletében ezekből az értékekből."

Április elején pont került a majdnem két éven át húzódó megfigyelési ügyre: Orbán Viktor miniszterelnök 1998 augusztusában jelentette be, hogy a birtokába került bizonyítékok alapján világossá vált: az előző kormány idején titkos, törvénytelen és közpénzekből finanszírozott megfigyelést rendeltek el és folytattak fideszes politikusok és családtagjaik, összesen huszonhét személy ellen. A Kosztolányi Dénes vezette megfigyelési bizottság egy éven keresztül vizsgálódott, végül megállapította: Czégé Zsuzsa filmproducer 1996-ban megbízást adott egy magánnyomozónak, hogy gazdasági okokból gyűjtsön adatokat Pokorni Zoltánról, a Fidesz akkori frakcióvezetőjéről. A többi huszonhat személyről, a figyeltetés törvénytelenségéről és közpénzek felhasználásáról nem sikerült bizonyítékot szolgáltatni.

A nyár elején vette kezdetét Várhegyi Attila büntetőpere, melyben az ügyészség 190 millió forint érték? hűtlen kezeléssel és hivatali vesztegetéssel vádolja a Fidesz Országos Választmánya elnökét, a kulturális tárca politikai államtitkárát. A tárgyalás első szakaszában a Fidesz szolnoki szervezetének egykori tagja meglepetésre Várhegyi ellen vallott. (Az üggyel kapcsolatos "érdekesség", hogy a per ellenére Várhegyinek nem kellett lemondania államtitkári rangjáról, ugyanakkor Papp Gyula alezredest (egy egészen más ügyben) az őt ért vádak nyomán jóval perének megkezdése előtt visszahívták állomáshelyéről, mondván: fontos állami hivatalt betöltő személyekre a gyanú árnyéka sem vetülhet.)

A Fidesz rossz sorozatát egy tragikus baleset is fokozta: október végén Nógrádi László közlekedési miniszter autója összeütközött egy szabályosan közlekedő Trabanttal, melynek mindkét utasa belehalt sérüléseibe. A késésben lévő miniszter egy útátadásra haladt, utasítására sofőrje kitette a – jogosulatlanul használt – kék lámpát. A tragikus karambol pillanatában az Audi 130 kilométeres sebességgel száguldott.

Vihart kavart a miniszterelnök sajtólistája is: Orbán Viktor december elején összeállítást mutatott be a parlamentben külföldi lapokban megjelent, "az országot lejárató", magyar ellenzéki nyilatkozatokból.

A közvéleményt mindezek ellenére legélénkebben mégis a Fidesz-közeli cégek máig tisztázatlan ügye érdekli. A több mint két éve tartó nyomozás során a rendőrség nem jutott el odáig, hogy gyanúsítottként hallgassa ki azt a Schlecht Csabát, aki egy napon adott el több száz milliós tartozásokat felhalmozó, Fidesz-közeli személyek által alapított gazdasági társaságokat, ismeretlen, önmagukat Josip Totként és Kaya Ibrahimként igazoló személyeknek. A rendőrség – melyről Pintér Sándor belügyminiszter a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott – Schlecht tanúkénti kihallgatásakor tökéletesen megelégedett a "nem tudom, nem emlékszem, nem vagyok írásszakértő" válaszokkal, melyeket a cégeltüntető tanú felelt olyan kérdésekre, mint például: nem volt-e gyanús neki, hogy egy nap leforgása során három, különböző kinézet? Josip Tot vásárolt tőle gazdasági társaságokat. (A rendőrség magatartása persze könnyebben értelmezhető, ha felidézzük a szintén Fidesz-közeli, egykori Orbán-szobatárs, tavaly lemondott APEH-elnök, Simicska Lajos szállóigéjét, mely szerint "mindenkinek jogában áll hülyének lenni".)

Az év utolsó Fidesz-botránya a párt egykori gazdasági tanácsadója, Varga Tamás nevéhez fűződik: lapértesülések szerint Varga az elmúlt évek során mintegy kétmilliárd forintos áfacsalást követett el, és ezzel az eredménnyel ebben a m?fajban kétséget kizáróan országos listavezető. A legnagyobb mértékű, mintegy 800 milliós áfa-visszatérítésekre 1998 augusztusa és 1999 szeptembere, vagyis Simicska Lajos APEH-elnöksége idején került sor. Varga jelenleg külföldön tartózkodik, és szemmel láthatóan esze ágában nincs hazatérni. 

A Magyar Demokrata Fórum a Békejobb mozgalommal pörgette fel maga körül az eseményeket az év elején: egymás keblére borultak az egykor a fórumból kivált Demokrata Néppárttal (MDNP), a Vállalkozók Pártjával és Semjén Zsolt vallásügyi államtitkárral, majd indulatmentes, "európai stílusú" politizálást hirdettek meg. A formaigazításon túl azonban a tartalom ("Antall József politikai örökösei vagyunk") változatlan maradt, és úgy tűnik, ez a választóknak is szemet szúrt: az MDF az év során csupán egyszer-kétszer tudta növelni támogatottságát, de újra és újra visszahullott a kezdőpontra, melynek eredményeképpen december végén a parlamentbe kerüléshez szükséges 5 százalékot sem éri el, támogatottsága 2 százalék körül stagnál. A Fidesz élesen támadta a Békejobbot, és Pusztai Erzsébet MDNP-s egészségügyi államtitkár menesztésével világosan tudtára adta az érintetteknek: a Fidesz-vezette koalíción kívül "nincs élet". "Túlságosan éber a veszélyérzetük, és ezt velünk szemben is éreztetik, de teljesen feleslegesen" – nyilatkozta a Heteknek februárban Herényi Ká-roly, az MDF alelnöke. Bánk Attila kisgazda frakcióvezető sem osztatlan lelkesedéséről tett tanúbizonyságot, amikor "virtuális legyeknek" nevezte a Békejobb résztvevőit. Az év végére a kisgazdapárt összeomlásának köszönhetően mégis felértékelődött a Demokrata Fórum: Kövér László immár első számú szövetségesként aposztrofálta őket, ezen túl pedig elkövethették azt a "pimaszságot" is, hogy Dávid Ibolya kijelentette: csak 2001-ben kötik meg a választási együttműködést a Fidesszel.

A MIÉP a Bárdossy Lászlóért mondatott év eleji gyászmisével alapozta meg a millenniumi hangulatot, emellett pedig mint ál-ellenzéki párt egész évben kisegítette szavazataival a Fideszt. A kisgazdapárt megroggyanásakor Csurka István nyíltan nekiment Torgyánnak (a holland telepesekről szóló vitában azt állította, Torgyán arcátlanabbul hazudik, mint a kommunisták), és többször felajánlkozott a Fidesznek. A Fidesz nem hagyta megválaszolatlanul az ajánlatot, elég ha Kövér László vagy Deutsch Tamás Demokratában megjelent interjúira gondolunk, illetve felidézzük azt a korábbi esetet, amikor Orbán miniszterelnök nagy interjút adott a Kossuth Rádió nyíltan MIÉP-es Vasárnapi Újság nev? műsorának.

A "magyar igazság" képviselői 2000-ben sem hagytak fel az ellenzéki sajtó bírálatával. Csurka István év végi parlamenti felszólalásában kijelentette: "Ez a sajtósárkány éve volt, és a következő is az agymosás éve lesz, ha nem lépünk rá a kígyó fejére." Gidai Erzsébet képviselő – a MIÉP 1998-as miniszterelnök-jelöltje – a Magyarok Világszövetségében kezdeményezte Trianon revízióját. A legfrissebb adatok szerint a MIÉP 4 százalékon áll, azonban e párttal kapcsolatban meg kell említeni, hogy szimpatizánsai sok esetben eltitkolják szavazati szándékukat, így tényleges támogatottsága a mért adat duplája is lehet.

A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP immár fölényesen vezeti a népszerűségi listákat, egyes elemzések szerint akár abszolút többséget (50 százalékot) is szereznének, amennyiben most lennének a választások. A párthoz egyetlen botrány kapcsolható: Vancsik Zoltán frakcióvezető-helyettes kis híján összeverekedett a parlamentben egy fideszes képviselőtárssal, amikor előbbi Vancsik fiának ügyével provokálta. A szocialisták a nyár folyamán vesztettek támogatottságukból, amikor a nyilvánosság elé vitték a "három tenor" – Kovács László, Horn Gyula és Németh Miklós – egyfajta versengését. A novemberi kongresszus óta – amikor is eldőlt, hogy Kovács László megerősítette pozícióját – ismét erősödött a támogatottságuk. 

Az SZDSZ az idén minden komoly botrányból kimaradt. Év eleji támogatottsága 4 százalékos volt, ám, vélhetően Demszky Gábor határozott fellépésének és az elnöki poszt átvételének köszönhetően, december végén – egyes felmérések szerint – 9 százalékra jött fel.

Olvasson tovább: