Kereső toggle

Kilépett egy képviselőnő

Fidesz-frakció kívül-belül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hortobágyi Krisztina 1989-ben, tizenkilenc évesen lépett be a Fideszbe. Cegléden alapítója volt a helyi pártszervezetnek, majd ugyanott 90– 94 között önkormányzati képviselőként tevékenykedett. A 94–98 közti időszakban gyermekei születése miatt kevésbé aktívan politizált: a Fidesz Pest megyei választmányában dolgozott mint választmányi küldött. 97-től országos választmányi tag lett, majd 98-ban listáról jutott be a parlamentbe, ahol jelenleg is az Országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottságának tagja. A múlt héttől fogva azonban már nem fideszes, hanem a frakcióból kilépve független képviselőként látja el a munkáját. A történtek előzménye, hogy a képviselőnő az egészségügyi és szociális bizottság múlt hétfői ülésén tartózkodott, nem szavazta meg a kiegészítő családi támogatásról szóló kormányindítványt, amely így nem kapott többséget. Ezek után Szájer József frakcióvezető levélben felszólította, hogy mondjon le bizottsági tagságáról, amit Hortobágyi Krisztina nem teljesített, helyette elhagyta a pártot.

– Mi visz rá arra egy ilyen "ősfideszest", mint Ön, hogy kilépjen a frakcióból és tizenegy éves, jól működő kapcsolat után otthagyja a pártot?

– Nem először fordult elő, hogy a kormány, illetve a frakció álláspontjától eltérő véleményt nyilvánítottam ki szociálpolitikai kérdésekben. Figyelmeztettek már máskor is a párton belül, hogy ezt nem kéne. A mostani eset után viszont csak egy írásbeli felszólítást kaptam, hogy mondjak le a bizottsági tagságomról. Úgy gondoltam, ez a politikai bizalomnak már olyan fokú megrendülését jelenti, hogy jobb lesz, ha külön folytatjuk a munkát.

– Magyarul most telt be a pohár?

– Igen.

– Hogy látja, mennyire "erősen vezetett" a Fidesz? Mennyire erőszakolják rá a tagokra – még akár ilyen kisebb horderej? kérdésekben is – a párt vezetőinek álláspontját, és mennyire van tere az önálló kezdeményezéseknek?

– Nyilvánvaló, hogy egy párt vezetése elvárja a frakciófegyelmet. Fideszes képviselők esetében ez a Fidesz álláspontjának képviselését jelenti. Azok vannak a legkönnyebb helyzetben, akik minden szempontból tudnak azonosulni a párt álláspontjával. 

– Ön szerint sokan vannak a Fideszen belül, akik kisebb vagy akár nagyobb kérdésekben nem azonosulnak a párt álláspontjával, mégis meghúzzák magukat, mert úgy gondolkoznak: ne szólj szám, nem fáj fejem?

– Elég nehéz olyan nagy tömeg? és homogén masszát összehozni, ahol mindig mindenkinek ugyanaz a véleménye. Nyilvánvaló, hogy vannak mások is, akik hozzám hasonlóan máshogyan látnak bizonyos kérdéseket. Az esetek többségében azonban ezt nem mondják ki, mert fontosabb számukra a pártérdek, mint a saját véleményük.

– Milyen módszerekkel tartható fenn ez a fegyelem? Említette, hogy Ön is írásban kapott felszólítást: mondjon le bizottsági tagságáról. Elárulna még ilyen "kulisszatitkokat"? Például bizonyos kihágások miatt nem jár-e pénzbüntetés?

– A frakciónak van egy etikai szabályzata, amit 99-ben fogadtunk el. Ebben szerepelnek olyanféle szankciók, hogy ha valaki fontos szavazáson nem vesz részt, vagy egyéb etikai vétséget követ el, akkor az etikai bizottság tárgyalás után dönthet úgy, hogy esetleg pénzbüntetéssel vagy ilyesmivel sújtja az illetőket. 

– Akkor Önt nem is érhette váratlanul, hogy ilyen ellenállásba ütközött a párton belül. Ha logikusan végiggondoljuk, erre számítania kellett volna…

– Természetesen számítottam rá, de akkor is elég hirtelen jött, mert a lényeges dolgok nem a bizottságban dőlnek el, hanem a parlamenti szavazásokon. Nem azzal a szándékkal szavaztam másképp, hogy provokáljam a pártvezetést.

– A Fideszben hogyan fogadták a távozását?

– Elég kevés emberrel beszéltem, de azok azt mondták: sajnálják, hogy elmentem. Persze biztos vannak olyanok is, akik haragszanak rám érte. 

– Mindezek után hogyan tervezi politikai pályafutását?

– Nem tudom. Egyelőre a függetlenek között szeretném folytatni a politikát, de nem terveztem eddig semmi mást.

Olvasson tovább: