Túri-Kovács Béla az új, Ligetváry Ferenc a leköszönő miniszter. Tiszta vizet a pohárba Fotó: V. Sz.
Sükösd Miklós politológus úgy látja: "Ligetvári Ferenc és Mujzer János leváltása Torgyán József részéről politikai öngyilkosság, hiszen egy olyan helyzetben, mikor a pártja és az ő személyes korrupciós ügyeitől hangos a sajtó, levált két olyan, a kisgazda párt által kinevezett embert, akik pont a korrupt ügyeket tárják fel. Ez azt a látszatot kelti, hogy attól tart, az ő felelőssége is felmerülhet ezekben az ügyekben."
A szakértő úgy látja, a környezetvédelemnek ma kulcskérdésnek kellene lennie a politikai életben, hiszen a most nyilvánosságra hozott EU-országjelentés az egyetlen igazán elmaradott területnek a környezetvédelmet látja. "Ezzel szemben a tárca a kisgazdapárt irányítása alatt áll, amelynek sajnos nincs olyan szakértői, értelmiségi, politikusi háttére, amiből felelős politikusokat lehetne választani." A szakértő szerint a Fideszen belül van hozzáértő politikus Illés Zoltán személyében, de őt "állandóan félreállítják, mert ez az ára annak, hogy a kormánykoalíció megmaradjon".
Sükösd szerint a kisgazda botránysorozat egyedül a Fidesz és a MIÉP malmára hajtja a vizet, mivel az FKgP-től eltávolodó jobboldali szavazók valószínűleg csak ezt a két pártot fogják preferálni. A politológus szerint a Fidesz ügyesen kommunikálja a kisgazdák botrányait. "Egyrészt ez egy elterelő hadművelet lehet most a költségvetés elfogadtatásához, másrészt maga a Fidesz állt a korrupcióellenes mozgalom élére egy korrupcióellenes retorikával. Ez olyan, mint a dzsúdóban, hogy akit megtámadnak, egy fordulattal kibújik a szorításból, és máris ő lesz a támadó. Orbán feladata most az, hogy kibújjon Torgyán halálos öleléséből" – vélekedik Sükösd Miklós.
Csizmadia Ervin politológus a minisztercserékről a következőképpen vélekedik: "Nógrádi lemondása teljes mértékben indokolt és megfelel az európai normáknak. Ligetvári, a pár hónapja kinevezett miniszter egy kisgazda sakkjátszma szerencsétlen szereplője. Menesztésének nyilvánvalóan a párton belüli belső harcokhoz van a legszorosabb köze, nem pedig – mint Torgyán József állítja – vezetői alkalmatlanságához. A miniszter menesztésével egyébként a Fidesz komoly szavazói rétegek elvesztését teszi kockára. Gógl Árpád esetében pedig azt mondanám, oly régóta terjesztik lemondását, hogy az ember lassan kezdi elhinni: maradni fog."
A szakértő szerint a koalíció története legziláltabb állapotában van, "még ha a felek igen erős összetartásról próbálnak is tanúságot tenni". Csizmadia úgy látja, hogy a ziláltság oka hasonló, mint a magyar közélet első nagy robbanása, a Tocsik-botrány körül: valakiknek valamiért érdekükben állott akkor is és most is éket verni a koalíciós felek közé. "Nem gondolom, hogy amit most látunk, merőben új jelenség lenne. Inkább arról van szó, hogy a To-csik-botrány mutatta meg először nálunk, micsoda rétegei is vannak a politikának. A közönség négy éve láthatja, hogy a politika nemcsak parlamenti plenáris üléseket és szakmai vitákat jelent, hanem a legvaskosabb személyi harcokat és áskálódásokat. Az újdonság az talán, hogy ezek a személyi áskálódások azokat a pártokat is elérték, amelyek – épp a Tocsik-ügy nyomán – meghirdették «harcukat» a politika megtisztításáért." A politológus szerint szimbolikus értékű, hogy miközben zajlik a Székely-ügy, a Tocsik-per is kezdődik elölről.
2000. 11. 11. (IV/46)
