Sokszor érte Magyarországot az a vád – belső kritika –, hogy vétkesen
Budapest-központú. A vonattal közlekedők például arra panaszkodnak, hogy egyik közeli
településtől egy másik közeli településig a távoli Budapesten keresztül vezet az
út. Az uniós norma alapján a területfejlesztés egyik fő alapelve éppen a
decentralizáció: a rendelkezésre álló összeg hasznosítása – Budapest megkerülésével
– a kistérségek saját hatáskörébe kerül. Bár az EU-szabványok általában jóindulatú
közönyt váltanak ki a lakosságból, az 1996-ban hatályba lépett területfejlesztési
törvényt éppen ezért örömmel fogadták országszerte. Új szakma jött létre: területfejlesztési
menedzserek képzése indult meg. A rendszer közmegelégedésre működött, hiszen a
helyiek általában hitelesebben tudják felmérni a helyi igényeket: kellő anyagi forrással,
szakértelemmel és némi egészséges lokálpatriotizmussal fejlődéshez lehet segíteni
egy-egy térséget. Az uniós elv azonban megdőlni látszik a 2000 elején hatályba lépett
rendelettel. Ennek értelmében az eddig többé-kevésbé sikeresen tevékenykedő
szakembereket, akiknek képzése időbe és pénzbe került, most újak váltják fel.
A Miniszterelnöki Hivatal előbb pályázatot hirdetett, amelyre a már aktív
szakemberek is jelentkezhettek, majd végül ezt visszavonva saját elképzelései szerint
nevezte ki a kistérségi menedzsereket. Az egyik területfejlesztési mérnök telefonon
érdeklődött a Hivatalnál, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy szüksége lesz a
kistérségi társulás elnökének, valamint a helyi Fidesznek az ajánlására. Csak az
előbbivel rendelkezett, így nem kerülhetett pozícióba. Tamásiban egy földrajztanár,
Dombóváron egy mobiltelefon-kereskedő, Pakson a körzet fideszes országgyűlési képviselőjének
barátja, a gerjeni polgármester nyert "helyezést". "Ők lettek a Fidesz kinyújtott
csápjai, akiken keresztül elérnek a legkisebb településekre is" – kommentált az
egyik helybéli szakember.
A Miniszterelnöki Hivatal költségvetéséből 500 millió forintot különítettek el a
kistérségek új feltételeinek megteremtésére, melynek keretében az általa
menedzsernek kinevezett személyek képzését is biztosítja. Sok eddig tevékenykedő
kistérségi menedzser a miskolci, a pécsi közgazdasági egyetemek, illetve a győri
gazdasági főiskola regionális politikai és gazdasági tanszékein részesült
posztgraduális képzésben – ezen túlmenően bírták a helyiek bizalmát, ami komoly
humán erőforrást jelent ebben a szakmában is. A bizalmatlanságot egyrészt az biztosítja
a "felülről" érkezőknek, hogy nem feltétlenül rendelkeznek a hely menedzseléséhez
szükséges helyismerettel, másrészről ehhez az immár publikussá vált fizetés mértéke
is hozzájárul. Az általánosnak mondható bruttó 70-80 ezres menedzser havibér
helyett bruttó 230-250 ezer lesz a fizetésük, miközben fenntarthatják egyéb
munkaviszonyukat is, szemben a korábbi teljes munkaidőben dolgozó menedzserekkel. (Vidéki
polgármesterek fizetése legjobb esetben is 120-150 ezer között mozog.) Az új
szakemberek fent említett hiányosságai miatt nem is tudni még, hogy pontosan miért is
kapják majd ezt a jelentősnek mondható összeget.
Az egyik polgármester egyenesen úgy fogalmazott: szerinte a Fidesz embereket keres a választási
kampányához. A Tolna megyei Pálfán háborog a polgármester: "Egy fideszes országgyűlési
képviselő ne tegyen ide a nyakunkra olyan embert, akiről nem kérte ki a társulás véleményét.
Ez a kollégák súlyos megsértése a mi térségünkben." Balogh László elmondása
alapján valószínű, hogy joggal. A térség területfejlesztési menedzsere több tíz-,
sőt százmillió forinthoz segítette a térséget pályázatokon keresztül. Amikor jött
a felkérés, a társulat javasolta volna önéletrajzzal, programmal, de még a nemleges
válaszról sem értesítették őket hivatalosan. "Tudja, hogy tudtuk meg az információt?
Az az illető szólt, akit kineveztek. Hát ilyen – elnézést a vulgáris kifejezésért
– »pofátlanság« még a rendszerváltás óta nem történt! Ezt csak egyetlen módon
lehet magyarázni: a Fidesz embereket keresett a választási kampányának az előkészítésére.
Ha igaz, hogy a kistérségi társulások vezetőinek kell a kistérséggel való együttműködést
igazolni, akkor én ezt nem vagyok hajlandó megtenni" – fogalmaz a helyi vezető, állítása
szerint még finoman.
Koppánné dr. Kertész Margit Tolna megyei kisgazda országgyűlési képviselőt kérdeztük,
kívánja-e kommentálni az általa képviselt térségben fellelhető polémiákat a
kinevezésekkel kapcsolatban.
"Ha szabad, akkor nem – hangzott a képviselőnő válasza. – Én nagyon jól együtt
tudok működni ellenzékkel és kormánypárttal is, és nagyon nem szeretnék most ebben
a dologban bármiféle kellemetlenséget. Valóban volt itt jelentkező, de nem láttam,
hogy kit jelöltek. Nem vettem részt ebben a folyamatban, ezért nem tudom, hogyan működött.
Mindenhova nem tudok odaérni" – tette még hozzá.
2000. 09. 23. (IV/39)
